A hispán vetélkedés elefántok harcát idézte a porcelánboltban. A két behemót a csata hevében mindenkit letarolt, aki az útjába került. Lassan elül a por, a padlót eltiport népek és törött rekordok borítják. Egy egész mezőny volt rosszkor rossz helyen.
Utólag leszögezhetjük: példátlan, hosszú ideig megdönthetetlennek tűnő csúcsok éve volt ez a spanyol bajnokságban, olyan párharc egyéni- és csapatszinten, amelyben a tökéletességre törekvés és egymás túlszárnyalásának mindent elsöprő vágya a lehető leglátványosabb formában jelenik meg.
A félpályás szólóból ötven méter Maradonát idézte, harminc centi Superman-t, egyszerűen felfoghatatlan, hogy lebegett át Messi a brutális a becsúszáson, most már biztos, hogy űrlény. Nem nagyon tudunk mást mondani a jelenségről: hogy valakit hátulról, páros lábbal se lehet felrúgni, ilyen nincs. Lehet itt bohóckodni, hogy ki kapja az aranylabdát, lehet szövegelni, hogy ilyen társakkal könnyű, ami tény, az tény: Messi valami egészen másik pályán játszik, mint bárki más.
Folytatjuk a nagy bajnokságok vesézését, irány Anglia! Angliában már nyár óta tiszta volt a kép. A Manchester City annyira felbikázta a keretét, hogy simán kellett hoznia az idei bajnokságot, míg a többi sztárcsapat csak a csodában reménykedhetett (meg a BL hely megszerzé-sében).
Az olasz bajnokság a szokásoknak megfelelően kitűnő szórakoztatást nyújtott, ha a pályán kívüli eseményeket vesszük figyelembe. Rengeteg hisztériázás, egymás kölcsönös lejáratása, bundavádak, színház. Volt azonban egy csapat, amely a pályán is maradandót alkotott. Örökre maradandót.
Csak a jóisten tudná megmondani, hogy ki nyeri a ma esti BL-döntőt, de nem teszi. És itt jön képbe az F-sznob.
Már vagy napok óta a fiókban porosodott ez a különleges interjú Andrea Pirlóval, csapatváltásról, Allegriről, Gigi Buffon esküvőjének hálás násznépéről és Contéról, aki jobb mint Lippi.
Bő hatvanról emelt álomgólt a japán Xabi, de a gólöröm jobb volt.
Utolsó kommentek