Csak a jóisten tudná megmondani, hogy ki nyeri a ma esti BL-döntőt, de nem teszi. És itt jön képbe az F-sznob.

Mivel mi sem tudjuk senki szórakozását nem akarjuk elrontani, biztos-ami-biztos felvázoljuk mindkét lehetséges forgatókönyvet, aztán mindenkire rábízzuk, hogy abban a verzóban higgyen, amelyik csapatnak drukkol. Mindkét gárda hívei ránk bízhatják magukat, döntő érveink vannak, hogy miért győz majd a Bayern, amennyiben nem kap ki előre megjósolható módon a Chelsea-től.

Forgatókönyv 1:

Kell egy Didi! (munkacím)

Hát, hogy az életbe ne a Chelsea vinné haza a kétfülű fémkancsót, már csak a hiányzók miatt is. Mondják, hogy az eltiltások mindkét csapatot egyaránt sújtják, na de nézzük már meg kik hányoznak a kékektől. Egyedül Ramires pótolhatatlan, ugyanakkor Ivanovic helyére ott van a Barca ellen is bizonyító Bosingwa, míg Terry formáját nézve tán még jobban is járnak David Luizzal (pusztán futballszakmai okokból). A kazalhajú brazil Di Matteo színrelépése óta mintha fejben is kezdene felnőni végtelen tehetségéhez, labdaügyessége és gyorsasága révén pedig megindulásaival is segítheti a Ramires hiányában igencsak statikus középpályát.

Bezzeg a Bayern, Alaba helyett valami Contento játszik majd, akiből csak a neve eleje ismerős, Gustavo hiányában pedig konkrétan nincs védekező középpályás. Timoscsuk az volt, amíg tudott futni, de azóta egy sorral hátrébb költözött, idén pedig már védőként is csak olyankor jutott pályára, ha kizárólag közte és Van Buyten közt lehetett választani. Mint például ma este.

Taktikai szempontból teljesen világos, hogy mit kell a Chelsea-nek játszania és hol nyerheti meg a meccset. A Barca ellen már megcsodált "bivak & Drogba" stratégia a döntőben is egyet jelentene a sikerrel. Masszív védekezés alap, a középpályát nem szabad erőltetni (mert középen az ellenfél a jobb), se a széleket (mert ott is), helyette oda kell ütni rendületlen, ahol a puhaság.

Az egymással találkozó csapatrészeket összevetve egyedül a londoni csatár(ok) és a német középhátvédek közt tátong látványos minőségbeli különbség, természetesen előbbiek javára. A Bayern vesztét hozó konstelláció főszereplői Didier és Boateng. Az élete meccsét játszó Drogbát fogni maga lesz a rémálom, Boatengnél sokkal jobb védők esetében is a csatárra tennénk. Márpedig Jerome nem egy Jörgen Kohler, legnagyobb fegyvere a fizikuma, kár hogy a Didi erősebb, ráadásul három éve gyülemlő dühvel várja ezt a napot. Ma délutánra olyan állapotban lesz, hogy - pusztán figyelmetlenségből - ajtóval együtt száll majd le a buszról. Ha a Chelsea nem csinál mást, csak felívelgeti a labdákat valahova az elefánt felé, akkor abból folyamatos zavar lesz és előbb-utóbb gól. Már csak hátul kell lehozniuk valahogy, de erre a maradék tíz játékos elégnek tűnik. Legfeljebb Cech majd megint a lécre néz néhány labdát, ha pedig nagy a baj, még ott vár talonban Fernando sorsszerű visszatérése.

Forgatókönyv 2:

Wunderwurst!

Mindenki nevekkel, taktikákkal, és statisztikákkal dobálózik a nagy mérkőzés előtt, pedig a dolog egyszerűbb, mint az Anschluss. Schweiniék kifutnak a hazai gyepre és magabiztosságtól duzzadó játékkal kétfelvonásos futballeckében részesítik a londoniakat. Az első félidő német örömjátékát követően Franz Beckenbauer mosolygósan az irodájában lévő szolárium felé veszi az irányt, hogy kellően sármos tónusa legyen az átadásnál. Az angol riporterek úgy az ötvenedik percig még ankaráznak, de aztán észreveszik, hogy az összes többi riporter röhögve őket veszi i-phone-on.

A Chelsea-nek igazából semmi esélye. Vagy megpróbálnak futballozni, de az már a Realnak se jött be, vagy beállnak, mint a katalánok ellen, de a Bayern nem a Barca. A németeknek ugyanis vannak szélsőik és szeretnek kapura lőni. A München nem fog ott pilinckázni a tizenhatos peremén, Schweinsteiger, Robben, Lahm vagy Ribery cipőjében mind ott a dinamit, sündisznó legyen a talpán, akit ezek nem lőnek át. Ha pedig a kékek a széleket annyira feladják, mint az elődöntőben, akkor abból beívelések lesznek, melyeket nem valamelyik katalán törpe vár majd térdmagasságban, hanem Gomez.

És akkor még nem is szóltunk a Chelsea hiányzóiról. Ramirez nélkül nem maradt olyan középpályás, aki egyszerre tud védekezni, futni és focizni, ami annyit tesz, hogy a londoniak kontrajátékának jelentős részben lőttek. Terry és Ivanovic nélkül fejetlen csirkeként rohangálnak majd a védők , Luiz gyermeteg rövidzárlatai szinte zavarba hozzák a támadókat. A Bayernben meg nem lesz Gustavo, na und? Majd játszik Müller, mindjárt itt az Eb, ideje formába lendülni. Amúgy meg mindegy, Kroos és 'steiger megoldják vagy a két "R"-betűs démon a szélen, mellé Gomez bármelyik tesrésze ahonnan bepattan. Badstuber kiesésével lényegében a leggyengébb láncszem szorul pótlásra, ami a rutinos Timoscsuknak nem okozhat gondot. Ki van még eltiltva, az Alaba? Érte kár, de nehogy már egy kéthete még ismeretlen osztrák srácon múljon siker.

A legfontosabb a Bayern esetében úgyis a mentalitás. Annak idején nem énekeltük meg kellőképpen, de az valami egészen példátlan, hogy a Bayern képes volt ugyanúgy játszani a Real ellen idegenben, mint otthon. Tomboló mourinhós teltház a Bernabeuban, kapnak két lélekromboló gólt, miközben az ő ziccerük kimarad, és mintha mi sem történt volna, tolják tovább a saját focijukat, csak még egy kicsit jobban. Ehhez kell a felülmúlhatatlan mentális erő, nem tíz emberrel magunkra zárni a tizenhatost és számolni a kapufákat. Nemhogy hazai pályán, Londonban is ők lennének az esélyesek.

UI:

Megtörténhet, mindkét forgatókönyvünkkel annyira igazunk lesz, hogy végül tizenegyesekig fajul a dolog. Ez esetben a németek egy hajszállal esélyesebbnek tűnnek