Pénteken a hit mellett törtünk lándzsát, Moldova ellen is bízunk töretlen. Ám ezúttal az esélyesség terhe és az elbizakodottság a legnagyobb veszély, így nem érezzük júdásnak magunkat, ha figyelmezünk néhány ördögi részlet'.

Megvertük a svéd', matematikailag még él az esély, de mi következik ebből? A magyar válogatott, minden ellenkező híresztelés ellenére nem játszott jobban az északiaknál, legfeljebb magához képest. Mi több, ha górcső alá vesszük a közelmúlt diadalait, avagy leporoljuk a kapitány félszeg mosolyát, azt láthatjuk, hogy leszámítva a Kiskunfélegyháza lélekszámából válogató San Marinót, senkit sem vertünk meggyőzően. Épp ellenkezőleg, jellemzően küzdünk, mint disznó a jégen, és valahogy begyötörjük az egy különbséget. Nőtt végre egy-két Európa Liga szintű támadónk, végre meg tudjuk büntetni, ha valaki úgy védekezik, ahogy mi szoktunk. Ez rettentően nagy előrelépés.  A magyar válogatott ugyan továbbra is egy cingár figura a tömegverekedésben, de már van nála kés. Ha hagyják, használja. És ez jó. Régóta csak a dilettánsok álmodoznak stílusos mezőnyfölényben futballozó meggypiros tizenegyről, aki egy kicsit is tisztában a hazai állomány nívójával, az nem láthat más lehetőséget, mint rombolás és célfutball.

Ez a kis gyöngyszem teljesen elsikkadt a svédek elleni diadal árnyékában. A felvétel alig tíz másodperc, utána viszont percekig gondolkodhatunk rajta, mi is történhetett valójában. Ebből a szempontból némiképpen hajaz is a pénteki meccsre, csak nagyobb a lépték. Ám erről majd később, így reggeltájt még ne sújtsunk az agyra válogatottal. Előbb könnyed melegítés, mely célnak e bájos enigma éppen megfelel.

Nézzétek videó, aztán karikáljátok a szerintetek választ (lapozz!).

Freddy Mercury születésnapjának tiszteletére emlékezzünk meg Justin Fashanuról. Ő volt az első és mindmáig utolsó játékos az angol ligában, aki nyíltan felvállalta, hogy meleg. (Nem mellesleg ő volt az első fekete, akiért többet fizettek 1 millió fontnál.) Az akkor még rejtőzködő szexualitású Fashanuért a legendás menedzser, Brian Clough adta ki a rekordnak számító összeget, majd amikor szembesült a játékos preferenciájával, (részben) ő indította el a végül öngyilkossággal végződő lejtőn. A szomorú történetről lapozás után többet. Előbb tisztelegjünk ezzel a szezon góljával, amely Bergkamp legendás találatával említhető egy lapon. Ennyire flegma gólörömöt pedig csak egy akkora macsótól láthattunk azóta, mint Cantona.

Hatalmas meglepetés, fantasztikus tartásról tanúskodó kettő-egyes győzelem, örjöngő stadion, egy nép, amelynek végre jut egy kis boldogság is, ugye kitalálták mi következik? Sierra Leone-Egyiptom! (Szólunk majd a pénteki pannon diadalról is, de előbb jöjjön a hét szenzációja.) Az utóbbi három Afrikai Nemzetek Kupáját megnyerő Egyiptom kikapott Freetownban és bizonyosan bukta a soron következő részvételt, a hazaiaknál még él a remény. Sierra Leone amúgy a világ egyik legrosszabb helye, ha az életről van szó, ott a kölköket nem az a rohadt számítógép téríti el a futballtól, hanem a gyerek-katonaság.

A győztes találatot a csapat sztárja, Mohamed Bangura szerezte tizuból. (Idén nyáron igazolt a skót Celticbe a norvég AIK-től, állítólag még Fergie is ránézett egyszer. Talán ha már akkor is rövid lett volna a haja és nem hasonlít annyira Bebére...)

Azok kedvéért, kik hozzánk hasonlóan szeretik Afrikát, sommázzuk a kontinens reakcióit egy nigériai kommentelő gúnyolódó hozzászólásával a goal.com-ról. Hát lehet nem imádni, kik így beszélnek? Nyelv angol (szerű), megfejtése a hajtás után (ki tud jobbat?). És videó.

"Dats is krazi ehn luk at wat dey av dne dey av created histry 5 match 2 points i knw dey ar hard as rock y falin lyke a dead palm tree"

Kezdődjék a hét egy parádés öngóllal. Most nem az Interre gondoltunk, kik képesek voltak benevezni Diego Forlant a BL-be, hogy aztán kiderüljön, januárig nem játszhat ebben a sorozatban, mert az Atleticoval már bejutott az Európa Ligába. 

Gyönyörű öngól, szó szerint, csupa nagy betűvel. Ami a mi ízlésünket illeti, távol a Durica-féle legnagyobbaktól (hiányzik a tudatosság) de az biztos, hogy álomszép. Aki szerzi: Inigo Martinez, aki kapta: De Gea (megnéznénk a horoszkópját).

Hajtás után önkényesen választott további három öngól. Ki rúgta a legnagyobbat? Inigo, Jenkinson, Durica, vagy a szél?

Hová tűnt a lelkesedés? Miért költözött hirtelen alázatos realizmus a pár napja még győztes taktikáról lózungoló kapitány szavaiba, és főként miért szabadkozik címlapján tervezhetetlen meglepetést emlegetve a mai sportlap. Tegnap még annyit se kérdeztek, hogy "Pardon?!", mikor három nullát vizionált az egész oldalon mosolygó elnöki bajusz. Nagyot fordult a világ. Nemrég Ibrahimovic bokáját szurkáltuk vudu-tűkkel és szinte kicsattantunk az optimizmustól, most pedig hirtelen itt reszketünk egy példátlan balsorstól ritkított kezdővel, túloldalon az elmúlt évtized legjobb svéd válogatottja. Várjuk őket, mint nyúl a kamiont. (Az ellenfél erejét értékelő kitétel amúgy Egervári mai nyilatkozatából származik, valószínű a morált szerette volna emelni vele.)

Melyik angol első osztályú csapat költött nulla pénzt az idei átigazolási szezonban?

Apró segítséghez lapozz, csalni nem ér.

Igazából elég büszkék vagyunk magunkra, hogy az ablak utolsó napjáig kibírtuk átigazolási találgatások nélkül. Mondhatnánk, hogy kinőttünk belőle, de igazából csak meguntuk, hogy bárkire is néz szeretett csapatunk, azt rögtön megveszi a Manchester City. Most viszont eljött az idő szemlézni, na nem kell megijedni, egyelőre csak az utolsó nap talányos angol transzfereire koncentrálunk, a teljesség rémítő igénye fel sem merül.

A záróra sztárja kétségtelenül Wenger, akit mintha tényleg felébresztett volna az United-től kapott pofon, kellett hozzá mind a nyolc. Azóta olyan pánikszerű bevásárlásba fogott, mint egy elfoglalt üzletember, akinek 24.-én esik le, hogy mindjárt karácsony. Pénze van, de a boltok már lefosztva és válogatni sincs idő. Megy a kosárba minden, kicsit selejtes, lehasznált, vagy rossz a méret, nem számít, majd januárban cseréljük. A látszólagos kapkodásban Londonba került Andre Santos (Fenerbahce), Arteta (Everton), Benayoun (Chelsea), Mertesacker (Werder B.) és a koreai Park Cho Young (Monaco). Pár hónapja még sírtak volna a drukkerek, ha egy ilyen névsort látnak, most viszont teljes a boldogság a táborban, hogy Arsene végre odatette magát (áldott relativitás). Szerintünk az igazság valahol középen, azaz egy középcsapatnak pont ilyen játékosokra volna szüksége, ha megcélozta az Euroligát. Arteta súlyos sérülése óta nem a régi, Benayounnak már a Liverpool és a Chelsea padját koptatni is tehetségén felüli vállalás volt. A dél-koreai Parknak 26 évesen kéne robbantania, ha sikerülne, majd elviszi a City (csak azért vagyunk ebben ennyire biztosak, mert lenyilatkozta, hogy az Arsenalból akar nyugdíjba menni). Mertesacker legalább rutinos, nagy, német, válogatott és védő. Ebbe mi sem tudunk belekötni. Amennyiben igazán mosolygó Arsenal drukkert akarunk látni, akkor hagyjuk a vásárlásokat, és inkább azt hozzuk fel, hogy "mit szólsz Bendtnerhez a Sunderlandben?"

Az edző nyilván azt kérte a játékosoktól, hogy harapjanak, de ennyire nem gondolhatta szó szerint. Talán kutya is volt a videó főszereplőjének felmenői közt, másként teljesen érthetetlen miért harap rá ellenfele karjára, majd csócsálja míg csak fel nem villan a piros (közben tán morgott is hozzá). Reméljük nem volt veszett. (Az esemény Uruguay-i bajnokin történt, az elkövető Nicolas Guevara.)

(via Dirty Tackle)