Kérdezi facebookon a képen (lapozz) vigyorogva abcúgozó Sidney Sam, a Leverkusen német támadója. Nincs kétségünk, hogy Londonban válaszul számosan kérdik most, hogy ki a f'szom az a Sidney Sam. Apropó a két csapat randevúja BL-ben. Még szerencse, hogy a Dortmund megmutatja mi az illem, bár lehet, az Arsenalt üdvözlő videót félelmetesnek szánták? (kösz: Dirty Tackle)

Mivel ideiglenesen félkarú óriás, ráadásul a végtaghiány erős diszkomfort érzettel párosul, ma mégsem kerülnek boncolásra a Zebrák. Túl régóta vártunk egy tisztességesnek tűnő Juventusra ahhoz, hogy összecsapjuk a hozsannát két panadol között. Nézzék el a csúszást a 'sznobnak, szegény több időt tölt fekve manapság, mint Francesco Totti fénykorában.

Értelmesebb dolgokra ugyan még erőnk híján, de mégsem hagyhatjuk üresen telleni a délután', egyben szívesen megmutatnánk, hogy p'csogunk ugyan, de gyávák, azok nem vagyunk. Veszélyes területre tévedünk tehát.

Volt egy hétvégénk. Elsősorban kezdődött az olasz bajnokság, ha üdvözült mosollyal a föld felett járó embereket látnának, akkor jó eséllyel Juventus drukkerekről van szó. A zebrák ugyan a harmatgyenge Parma ellen gáláztak, de ez egyelőre kit érdekel, ha Pirlo úgy játszott mint harmincon innen, Marchisio pedig (az ő passzából) máris meglőtte az idény legszebb gólját. Bővebb elemzésünk a bajnoki rajtról, sziesztára. Most nézzék ezt a gyönyörűséget és aztán mondja valaki, hogy szar a Serie A.

Olaszországban is volt átigazolási időszak, ami nem hozott érdemi változásokat. Legfeljebb azt lehet elmondani, amit már eddig is tudtunk: a Serie A egy rozoga 1,1-es Fiat Unora hasonlít. Nem hasít, viszont folyton lerobban.

A legnagyobb szenzáció egyértelműen a római csapatok dőzsölése volt. A Lazioról elmondható, hogy Claudio Lotito regnálása alatt évek óta viszonylag szisztematikusan próbál építkezni és idén úgy tűnik, hogy végre tényező lehet a Bajnokok Ligája helyekért folytatott lökdösődésben. Az előszezonban sorra pakolták meg a gyengébb csapatokat, és még az UEFA kupában is állnak, ami olasz csapatként már-már a bravúr kategóriába sorolható. Behúzták például a Futballsznob által istenített albán Lorik Canát. Cana nem semmi figura, anno például csapatkapitány volt a Marseilleben, majd eligazolása után azonnal cséká lett a Sunderlandben is. Persze a Lazionál Cana helye nem biztos a kezdőben, ellentétben Marchettivel, aki Buffont válthatja majd hosszú távon a Squadra Azzurában. Csatárfronton Klose és Djibril Cisse leigazolása volt a nagy „durranás”. Még akkor is csak egy lesajnáló félmosolyt érnének meg, ha tíz évet visszamennénk az időben. Konko és Stankevicius tovább dúsítja a multikultit, ami meglehetősen szokatlan lehet a Lazio szurkolói számára. El is adogattak mindenféle középszerű támadókat Floccaritól Foggián át Brescianoig. Az optimális kezdőjük mindenesetre nem tűnik rossznak: Marchetti – Konko, Biava, Dias, Radu – Ledesma, Cana – Hernanes, Mauri – Klose, Cisse. Kiesni nem fognak.

A reggeli bejegyzés elmaradása bizonyára sokaknál elvonási tüneteket okozott, ezért elnézést kérünk minden munkaadótól és/vagy családtagtól.

A kimaradás oka, hogy egy tegnapi nagypályás foci utolsó percében történt ütközésnél a Futballsznob főszerkesztője eltörte a kulcscsontját. A fájdalom nagy, a Fiumei úti kórházba lehet küldeni a csokrokat. Minden pillanatban sor kerülhet a műtétre is, hacsak nem hoznak be egy lőtt sebet. Futballsznobot büszkeséggel tölti el, hogy Dzsudzsák Balázzsal egyszerre lábadozhat majd a sérülésből. A fejleményekről beszámolunk.

Az élet nem áll meg, hamarosan jövünk a SERIE A beharangozójával!!!

Feltérképeztük Kisinyovot. Helyszínen néztük a meccset. Felébredtünk. Élménybeszámoló!

Leszállás közben, a szokásos magyaros érzések kavarogtak bennünk. Megérkezünk egy országba, ami tényleg a semmi közepén található, keletre tőlünk, nem is olyan nagyon messze, hogy egzotikus legyen, fele román, fele orosz, talán még csángók is vannak valahol. Mindenesetre még Budapesten jól bekajáltunk, és felkészültünk mindenféle unaloműző eszközzel, hiszen a szállodából úgyse lehet majd kimenni az utcára. A reptér kicsi, barátságos, semmi különös. Be a városba, az utak kellemesen pattogósak, mint egy átlagos NB II-es magyar pálya. Szálloda teljesen korrekt, semmi különös. Első utunk a válogatott edzésére vezet, és az első ámulat a stadionban elénk táruló monumentális kép. Az a panel ház ott a stadiontól leheletnyi távolságra abszolút modern művészet.

A fiúk tisztességgel hajtottak, frissítő edzés, semmi felhang, maximális koncentráció. Cicázás, néhány rövid sprint, majd hajtós kétkapus játék.

Továbbra is annyira fel vagyunk dobva a tegnap diadalmasan kiizzadt három ponttól, hogy képtelenek vagyunk rávenni magunkat egy szigorú és szakmai hasábra. Nyertünk, látta mindenki, hogy nem volt éppen szép, már előre is sejtettük. (Akinek csak az m1 összefoglalója jutott volna, annak üzenjük, hogy a Moldávoknak is voltak ám helyzetei. Egyben reméljük, hogy erre felhívni a figyelmet nem jelenti a rossz hírek arányának undok növelését.) Nade,

mivel a svédek éktelen csalás közepette 5:0-ra győztek San Marinóban, marad paradox bizodalmunk a finnekben. Reméljük, hogy a szomszédok ellen felszívják magukat, ahogy kell, majd ellenünk leeresztenek, mint tisztes rokonokhoz illik. Ha ez pipálva, már csak annyi szükségeltetik a népünnepélyhez, hogy a hollandok se teljesen bebambulva álljanak ki a számukra totálisan érdektelen zárófordulóra. Mindez mindegy is tulajdonképpen, annál többet senki nem várhatott a nemzeti csapattól, minthogy egy ország rágja körmét a monitor előtt, aggódva figyelve vajh meddig tart ki Ibráék ellen a tízemberes San Marino. Egy újabb szituáció életünkben, mire vagyonokkal fogadtunk volna, hogy sosem történik meg.

Persze csűrhetjük-csavarhatjuk a dolgot, a sorsunk nem a mi kezünkben. Marad a hit. Hit dolgában viszont van egy szenzációs felfedezésünk, amely -bizton állíthatjuk- döntő hatással lehet a továbbjutásunkra. Megtaláltuk Jézust, itt a földön. Exkluzív információink alapján nem csak azt tudjuk, hogy a Názáreti szereti a focit, de még azt is, hogy mikor és hol lehetne találkozni vele.

Holnap, a Juventus új stadionjában. Ugyanis ő a megnyitó esztrádműsor egyik főszervezője (valamiből élni kell). Nincs az az isten, hogy egy dedikált Rudolf mezért cserébe ne segítsen. Ha vonakodna, dicsérjük az új Delle Alpit és a szép megnyitót. 

23 óra, 1600 km, két meccs, 106 perc. Hétfőn játszott egy teljes második félidőt, kedden egy elsőt, plusz negyed óra, aztán megsérült. Ki ő?

Válaszokat kommentben. Győztest felírjuk, ha lesz póló, kap.

(kép innen) 

Segítséghez lapozz:  

Nem csak a magyar EB részvétel, hála Steven Maclean játékvezetőnek, aki előbb képes volt arcátlanul kiállítani Davide Simonici-t a nullanullát hősiesen védő San Marinoiaktól, majd, példátlan csalás keretében megadni Kallstrom gólját, noha Elmander lesen feküdt. Csak az ikeások legelfogultabb hívei nem ismerik be, hogy a colos csatár noha nem mozgott látványosan a labda felé (lévén fekszik) ám tágra nyílt szemmel követte a suhanó lövést, ami teljesen megzavarta a kapust. Érthető, hogy a kirívó igazságtalanságot követően összeomlott az addig oroszlánként küzdő miniállam, éppen ezért a további gólok szerintünk nem jelentenek semmit. Ha a bíró nem csal kétszer is látványosan, Marino történelmi pontot szerzett volna és mi már szinte foglalhatnánk a jegyet Ukrajnába (amit aztán cserélhetnénk német tikettre, ha továbbra is így haladnak az előkészületek).

De ne is bosszankodjunk tovább, a moldáv meccset majd délután elemezzük, ha addigra felébredt kiküldött tudósítónk (az utolsó bejelentkezés szerint euróért duplán töltik a vodkát). Most jöjjön egy kis Messi, bár tegnap is volt. (Ha ilyeneket csinál, akkor holnap is lesz.) Mérkőzés (nevében) baráti, ellen a durvaságtól sosem ment' Nigéria, eredmény (most ne figyeljen ide, aki izgulni akar) 3:1. A kapitány (Messi) maga nem talált be, de adott két briliáns gólpassz', a második előtti futása egészen hihetetlen (rosszmájú kollégánk szerint ő is lenne ennyire gyors, ha ilyen drabális arcok kergetnék). A labdát viszont biztosan elhagyná, és nem nézegetne úgy sprint közben, mintha ismerőst keresne a nagyszínpadnál. Lassan állandóvá válik az inger egy mondatban szerepeltetni a két nagy M-et.

Ímelám: