Továbbra is annyira fel vagyunk dobva a tegnap diadalmasan kiizzadt három ponttól, hogy képtelenek vagyunk rávenni magunkat egy szigorú és szakmai hasábra. Nyertünk, látta mindenki, hogy nem volt éppen szép, már előre is sejtettük. (Akinek csak az m1 összefoglalója jutott volna, annak üzenjük, hogy a Moldávoknak is voltak ám helyzetei. Egyben reméljük, hogy erre felhívni a figyelmet nem jelenti a rossz hírek arányának undok növelését.) Nade,

mivel a svédek éktelen csalás közepette 5:0-ra győztek San Marinóban, marad paradox bizodalmunk a finnekben. Reméljük, hogy a szomszédok ellen felszívják magukat, ahogy kell, majd ellenünk leeresztenek, mint tisztes rokonokhoz illik. Ha ez pipálva, már csak annyi szükségeltetik a népünnepélyhez, hogy a hollandok se teljesen bebambulva álljanak ki a számukra totálisan érdektelen zárófordulóra. Mindez mindegy is tulajdonképpen, annál többet senki nem várhatott a nemzeti csapattól, minthogy egy ország rágja körmét a monitor előtt, aggódva figyelve vajh meddig tart ki Ibráék ellen a tízemberes San Marino. Egy újabb szituáció életünkben, mire vagyonokkal fogadtunk volna, hogy sosem történik meg.

Persze csűrhetjük-csavarhatjuk a dolgot, a sorsunk nem a mi kezünkben. Marad a hit. Hit dolgában viszont van egy szenzációs felfedezésünk, amely -bizton állíthatjuk- döntő hatással lehet a továbbjutásunkra. Megtaláltuk Jézust, itt a földön. Exkluzív információink alapján nem csak azt tudjuk, hogy a Názáreti szereti a focit, de még azt is, hogy mikor és hol lehetne találkozni vele.

Holnap, a Juventus új stadionjában. Ugyanis ő a megnyitó esztrádműsor egyik főszervezője (valamiből élni kell). Nincs az az isten, hogy egy dedikált Rudolf mezért cserébe ne segítsen. Ha vonakodna, dicsérjük az új Delle Alpit és a szép megnyitót.