Feltérképeztük Kisinyovot. Helyszínen néztük a meccset. Felébredtünk. Élménybeszámoló!

Leszállás közben, a szokásos magyaros érzések kavarogtak bennünk. Megérkezünk egy országba, ami tényleg a semmi közepén található, keletre tőlünk, nem is olyan nagyon messze, hogy egzotikus legyen, fele román, fele orosz, talán még csángók is vannak valahol. Mindenesetre még Budapesten jól bekajáltunk, és felkészültünk mindenféle unaloműző eszközzel, hiszen a szállodából úgyse lehet majd kimenni az utcára. A reptér kicsi, barátságos, semmi különös. Be a városba, az utak kellemesen pattogósak, mint egy átlagos NB II-es magyar pálya. Szálloda teljesen korrekt, semmi különös. Első utunk a válogatott edzésére vezet, és az első ámulat a stadionban elénk táruló monumentális kép. Az a panel ház ott a stadiontól leheletnyi távolságra abszolút modern művészet.

A fiúk tisztességgel hajtottak, frissítő edzés, semmi felhang, maximális koncentráció. Cicázás, néhány rövid sprint, majd hajtós kétkapus játék.

A vacsora alatt nem ért minket sokk. Elénk tárt menü a Közép-Európában (+balkán) jól megszokott, húsleves, (rántott) hús-köret, süti alapkombináció, ami kifejezett elégedettséggel töltött el minket. Szép lassan az is nyilvánvalóvá vált, hogy szomjasak se maradunk, hiszen a helyi borok megfeleltek mindenféle kívánalomnak. Hétfő este lévén nem voltak ambícióink nagy kilengésre, ráadásul ugye másnap meccs. A szálloda bárjában azért kinyílt a gólzsák. A néhány magyar szurkolón kívül csak profi vendégek voltak, akik kifejezetten könnyen elegyedtek szóba az idegenekkel. Hát, megtudtuk, hogy sexy massage a program (de nem ám sportmasszázs, mert azt nem ott kell keresni!), egy óra 100 euró, két óra 150 euró. Természetesen azonnal hozzátették, hogy a kétórás program éri meg jobban. Illetve, diszkrét információ volt arról, hogy mit nem lehet. Na, de ennyi legyen is elég erről az estéről.

Másnap rövid séta a városban. A leginkább említésre méltó rész egy Városligetre hasonlító park, mindenfelé szökőkutak, szobrok, és ingyenes wi-fi szolgáltatás. Diákok laptopokkal a padokon, kellemes hangulat, rengeteg beszélgető fiatal, kifejezetten szép jelenet. Az utakon szinte csak nagy értékű autók, BMW-k, Mercedesek, Toyota terepjárók. Összegezve minden, ami nem kerül sokba, az megvan nekik. Az infrastruktúra (épületek, utak) még egy 20 évvel mögöttünk, hát nekik nincs EU-juk.

Délután egy kirándulás a világ legnagyobb borospincéjébe, ami 100 kilométeres (!) hosszúsággal bír, ennek felén találhatóak hordók és palackok. Másfélmillió palack. Itt bővebben, akit érdekel. Természetesen a legnagyobb élmény autóval szellemvasutazni a szűk járatokban, a fényszóró óriáshordókat világít meg, balra a Sauvignon, jobbra a Cabernet.

És akkor meccs. Szép lassan gyülekező hazaiak, kerítés nincs, rendőri jelenlét nagy. Kifejezetten kellemes a hangulat, fiatal párok, nincs feszkó. Majd jön a magyar himnusz és a moldovai ultrák (akik kábé annyian lehettek mint a magyarok) Sz*r Magyarország felirattal kedveskednek nekünk. Aztán még a meccs közben ezt megfejelik egy Gyűlölünk titeket transzparenssel, amit konstatálunk. Nem utolsósorban azért, mert mi akkor már megyünk 1:0-ra. Eufória nincs, csak maximális odafigyelés, labdabiztonság hátul, kreativitás elöl. Néhány meleg szitu arra elég, hogy senki ne dőlhessen hátra, de azért jobbak vagyunk ezeknél.

Jelenleg úgy néz ki, hogy összeálltunk. A szerencsésen elért győzelmek összekovácsolták a csapatot, mindenki hisz magában, bízik a másikban, kommunikálunk a pályán, kisegítjük egymást. Király Gabi újra magabiztos, hiszen van előtte védelem, Korcsmár Zsolt egyszerűen kiváló a párharcokban, Varga Józsi dinamizmust visz a jobb oldalra, de a védekező részt is lehozza. A középpályás ikertornyok ijesztenek. A támadók pedig.... ámulatba ejtenek. 20 éve követjük a magyar futballt, de ilyen szenzációs játékosaink nem voltak szinte soha, és főleg nem ennyi. Hajnal, Rudolf és Koman olyan szintű virtuozitással teszik a dolgukat, amit tényleg csak nálunk jóval nyugatabbra látni. Kiváló a bokájuk, remekül fordulnak, simítják a labdát. Koman ha nem is szélvészgyors, de elképesztően erős karakter, bizonyosan csapatkapitány lesz hamarosan. Rudolf Gergely vérbeli csatár, igazi primadonna. Túláradó önbizalommal dolgozik, de az alázat megvan benne, hogy felvegye az ellenfél registáját. Persze, nem szabad túlzásokba esni, de el kell ismerni, hogy ez a csapatrész a legnagyobb erőssége a csapatnak, ez a csapatrész repít minket a 30 legjobb válogatott közé hamarosan. Merthogy oda fogunk kerülni. Nem felejthetjük el Gerát és Dzsudzsákot sem, akikkel konkrétan már minőségi választékról beszélhetünk. El kell felejteni azt a borzalmasan romboló magyar mentalitást, hogy lőtt egy gólt, de milyen szarul játszott, hányszor eladta a labdát (ezt Rudolfról), vagy hogy lehetett kihagyni azt a ziccert (Hajnalról). A futball nem erről szól. A csatárok mindig hibázni fognak. Ez a dolguk. A hibaszázalék mértéke egyre nő, ahogy megyünk előre a pályán (ezt részletesebben is kifejthetjük máskor, de a komplexitásban a magyarázat).

A válogatottunk eljutott oda, hogy ha egy-két(-há') hiányposztra „igazolnánk” valakit, akkor odarepülhetnénk mondjuk a svédek 18. helyére. Milyen hiányposztok? Kellene egy robbanékony védekező középpályás. Egy olyan, aki az első 5-10 méteren gyors. Egyszerűen sem Pintér, sem Elek nem tud egy problémásabb helyzetben odarobbanva blokkolni egy lövést, nem tud felvenni vagy leütközni egy mélységi beindulást, kivéve ha nekikszaladnak. Vass Ádám kipróbálását üdvözítőnek gondolná Futballsznob, de ő sem biztos, hogy meg tudja ezt oldani. A szélsőhátvéd helyzet fejlődik, Varga József meglepően jó egyensúllyal, éretten játszott, csak rutint kéne szereznie ezen a poszton, hogy még kevesebb hibával tudjon játszani védekezésben. Bal oldalon Laczkó Zsolt ígéretes, fejlődésre hajlamosnak tűnik.

Zárásképpen még egy észrevétel. Válogatottunk sorozatosan szállítja a pozitív eredményeket, amit sokszor a szerencse számlájára írunk, Egervári mester a győztes mentalitású játékosokkal érvel, de mi itt most még egy tényezőt megemlítenénk. Az MLSZ újjászervezése a válogatott körüli helyzet rendezését is jelentette, és kézzel fogható, hogy egyre profibb módon történik jelenleg minden a válogatott körül. Amikor a nüanszok döntenek, akkor ez is számíthat, hogy a nyugaton profi körülményekhez szokott játékosok hasonlóan profi körülmények közé kerülnek a válogatottnál. Igenis számíthat, hogy csak a focira kell koncentrálniuk. Adjuk meg ezt az Elnök Úrnak és stábjának.