Mivel ideiglenesen félkarú óriás, ráadásul a végtaghiány erős diszkomfort érzettel párosul, ma mégsem kerülnek boncolásra a Zebrák. Túl régóta vártunk egy tisztességesnek tűnő Juventusra ahhoz, hogy összecsapjuk a hozsannát két panadol között. Nézzék el a csúszást a 'sznobnak, szegény több időt tölt fekve manapság, mint Francesco Totti fénykorában.

Értelmesebb dolgokra ugyan még erőnk híján, de mégsem hagyhatjuk üresen telleni a délután', egyben szívesen megmutatnánk, hogy p'csogunk ugyan, de gyávák, azok nem vagyunk. Veszélyes területre tévedünk tehát.

Már abból, hogy értünk a focihoz, evidens, hogy értünk a politikához is. Tudjuk jól, hogy hozzá tartozik a labdarúgáshoz, mint a bírói hiba. Ha úgy tűnne időnként, hogy direkt kerüljük, az azért van, mert direkt kerüljük. Nekünk a labda fontosabb, mint a bábuk. 

Most viszont egy kedves rajongótól kapott linknek hála, végre megoszthatunk egy felvételt, amelyen politikusok szerepelnek, olyan formában involválva magukat a játékban, amely sosem lesz ellenünkre. Retró. (Kövér Lászlóval együtt érzünk.)

(A tanulság pedig az, hogy minden elévül egyszer, csak az olyan gólok nem, mint a gimnazista Mór Zoli bombája 2:47-nél, vagy az álomkategóriás Orbán-Áder-Deutsch akció rögvest utána.)