A Puskás-Suzuki Kupa műsorfüzetében olvastuk.

A Puskás-Suzuki Kupa jelentős esemény, ilyenkor még az utánpótlást is beengedik a neki épített stadionba. A kilencedjére megrendezett tornán hagyományosan Öcsi pályafutásához kötődő csapatok szerepelnek (Real Madrid, Panathinaikos, Honvéd), illetve a rendező Felcsút, és két alkalmi meghívott. Idén szokás szerint a Honvéd nyert (ötödszörre), a döntőben tizenegyesekkel összetörve a kisvasutasok szívét.

Az alkalomhoz igényes műsorfüzet is készül, amelyben évről-évre egyre többen köszöntik a rendezvényt. Immáron épp annyian, ahány résztvevő csapat volt, azaz hatan. Orbán Viktor és az aktuális Suzuki-vezér mellett Mészáros Lőrinc, egy miniszter, egy államtitkár és Kozma atya alkotja a felmagasztalók igen erős mezőnyét, a győztes kiléte viszont nem is lehet kérdés, Lőrinc bátyánk nagyobbat tarolt, mint egy EU-s közműtenderen. Még leginkább Dr. Szabó Tünde, védnök és államtitkár szorította meg azt állítván, hogy:

"Mára a Puskás-Suzuki Kupa az U17-es ifjúsági labdarúgó korosztály egyik legrangosabb klubfutball eseményévé nőtte ki magát."

Aminek ugye némiképp ellentmond, hogy idén speciel egy időben rendezték az U17-es Európa-bajnoksággal, de előbb-utóbb majd csak kitér az UEFA. (Az a néhány reálos meg, aki tagja a spanyol válogatottnak, sajnálhatja.)

Na de hol van ez a felcsúti klubelnökhöz képest, aki e szavakkal skálázta fel a rendezvényt:

"Ide kívánkozik még az is, hogy hány játékost fedeztek fel éppen itt, a Puskás–Suzuki Kupán, akik már stabil tagjai a Realnak, a Juvenak..."

Értik? Ha valaki szerepelt a tornán, azt jelenti, hogy Felcsúton fedezték fel.

Ott ül a sok madridi megfigyelő a pálya szélén, és kérdezgeti egymást: "te, ki ez a srác?", mire aztán nagy nehezen kiderül, hogy már az övék. Ha nincs a kupa, sosem jönnek rá. (Ehhez képest már szinte lényegtelen, hogy a szónoki "hány játékos" az valójában kettőre utal, Dani Carvajalra és Moratára, akik természetesen a Real futballistájaként vettek részt egykor az eseményen, utóbbit öt évvel később igazolta le a Juventus.)

Emellett is lehetne még csemegézni a köszöntőből, hogy mást ne mondjunk Kleinheislerrel példálózni egy kicsit meredeknek tűnik, ha rajtuk múlt volna, Laci ott rohad meg a tarcsiban, de ezen már tényleg ne akadjunk fent.

A lényeg, hogy Felcsúton továbbra is teljes gőzzel dolgoznak a jövőn:

Mondhatni: akkor hátradőlhetünk. De mi, akik mertünk merészet álmodni, mielőtt álmunk kiszökne szemünkből ismét becsukjuk azt, hogy megnézzük, van-e folytatás.

Tegyük össze a kezünket, hogy a magyar futballnak ilyen szellemi hátországa van.