"Nem szeretnek, mert jól nézek ki, gazdag vagyok és nagy játékos."

Cé Ronaldó nyilatkozta ezt tegnap a zágrábi éjszakában, a kérdésre, miért utálják őt a szurkolók, amerre csak jár. Annak, hogy senkit nem lep meg a mondat gazdája, nyilván semmi köze a dologhoz. 

A felháborodott szupersztár szavait eddig csak egy paródiában tudtuk volna elképzelni. Indulata, tekintve a véres bokát és a bíró tevékenységét, érthető. A gőg viszont gyerekes. Amúgy meg tessék átugrani a kapust. Legyünk őszinték, a labdával elismerésre méltóan vagány zágrábiaknak védekezésben jó pár felháborító megmozdulásuk akadt. Különösen Leko stoplisa lebegett Damoklész kardjaként a madridi pályafutások felett, hogy Coentrão miként úszta meg Véber Gyuri tragikus sorsát, még a lassításból sem értjük.  

Egyébként a királyiak leginkább maguknak köszönhetik, hogy a hazaiak fanatikus hangulatban küzdötték végig a kilencven percet. Ha az elején tisztesen odatették volna magukat, és lőnek pár gólt, valószínű hamar illant volna a lelkesedés. A támadásban könnyelmű, védekezésben szellős Madrid ideális táptalajt biztosított a Dinamo se istent, se embert nem ismerő mentalitásának. Nem lehet szó nélkül elmenni mellette, milyen önbizalommal futballozott a Zágráb. A hazai játékosok kifejezetten erőltették az egy-egyeket, szórták a cseleket, beindultak a területekre, számtalan szép akciót vezettek, ziccerig jutottak, egyszóval: imponáltak nagyon. Még a védők is, a középhátvéd Domagoj Vida például, úgy a hetvenedik tájékán a saját tizenhatosából indulva vagy ötven méteres szólóval cselezte át magát a madridi letámadáson. Kár, hogy a tisztelet és nagyrabecsülés érzését időről-időre szétfoszlatta bennünk a mentőt sejtő szörnyülködés.

Mérkőzés kapcsán néhány pályán kívüli kuriózum is szót érdemel, Ronaldón túl. Például José Mourinho, aki tán az eltiltása ellen tiltakozva jelent meg olyan szerelésben a VIP szektorban, mintha a legutóbbi edzés óta nem öltözött volna át. Ha nem ez lett volna az ok, hanem egyszerűen csak a figyelmet szerette volna elkerülni, akkor a baseball sapka különösen jó választásnak tűnik beolvadni az öltönyösök közé. Netán pizzafutár álruha? Persze tudjuk mi jól, hogy egyszerűen csak sz'rt az egészre.

Aztán ott volt a stadion, a szebb napokat megért Makszimir. Hát ilyet mi még az életbe nem láttunk, hogy a lelátó ennyire távol legyen a pályától. Nem a szokásosan lelombozó olimpiai rekortánról beszélünk, hanem végtelen szürke űrről. A közvetítés alapján a meccset játszhatták volna akár a holdon, vagy a NASA valamelyik gigantikus földalatti bunkerében, a nézőtér ugyanis egy pillanatig sem fért bele a képbe. Zöld téglalap és azon túl beton, meddig a szem ellát. Horizonton néha felsejlik egy függőleges fal. Az emberi élet egyetlen nyoma egy matchboxnak ható ambulance valahol a kapu mögötti messzeségben. Szürreális.

Végezetül a Digi szakértőiről tömören, ha megengedik. Hárman voltak, Bánki József a riporter szavait acélozta szakmai oldalról, míg a stúdióban Sallói-Urbányi játszottak az idegeinkkel. Dodó teljesítményét ékesen sommázza, hogy egy perccel a lefújás előtt azon aggódott, nehogy a spori egy rossz ítélettel lerontsa az eladdig hibátlan működését, élete legjobb meccsén. De legalább elfogultsággal nem lehet vádolni, mivel a brutális belépőkön túl a horvátok egyetlen egyéb megmozdulását sem regisztrálta. Gyakorlatilag úgy hozta le a kilencven percet, hogy egyszer sem tért ki a hazaiak teljesítményére. A szünetet és az összefoglalókra való várakozást a két István tette fájdalmassá. A koreográfia szerint az egyik mondott valamit, aminek nem volt semmi értelme, a másik pedig szóról szóra megismételte. Lényeg, hogy körülményes legyen, elfogult és ne arról a mérkőzésről szóljon, amit láttunk. Lefújás után egy pillanatig tartott eljutniuk Messi-ig és a Barcelona szapulásáig, amellyel aztán el is voltak, mint Floki a lábtörlővel. Ez már valami krónikus elmeállapotra vall, hogy mindenről ez jut az eszükbe. Talán még a p'náról is. Tisztelettel javasolnánk a csatornának, hogy az üresjáratokat inkább töltsék ki órával és liftzenével, vagy akár egy meztelenül gitározó Benkő Dániellel, de ezt ne.

Délután taljánkodunk, benne grande Napoli és Interes jeremiáda.

A meccs összefoglalója: