Ha bárkinek kétségei lettek volna afelől, hogy a Barcelona-Villareal mennyiben illeszkedik majd az egyoldalú gólfesztiválok sorába, hát illeszkedett, méghozzá rémisztően. Kalapot le a katalánok előtt, elvégre nem ők tehetnek róla, hogy a nagymamámmal felállva is ötöt gurítottak volna a BL-résztvevő ligatársnak.
Guardiola tegnapi kezdője az arcátlanságot súrolta. Amennyire ez a kilencven perc alatt lefutott két darab Villareal támadásból kiderült, a Barca három hátvéddel látott a mérkőzésnek. Mármint a mágnestáblát tekintve, mert igazi védő csak egyetlen Abidal volt a pályán, az átképzett Mascheranoval együtt kettő. Harmadiknak kinevezte Busquets, de neki már annyira nem akadt semmi dolga, hogy tényleg csak a helyet foglalta a nagyi elől. Előrébb sem volt kevésbé magabiztos a felállítás, a klasszikus három-négy-hármat inkább értelmezték négy csatárral az ellenfél híján főként magukkal focizgató hazaiak, centerben Fabregassal (ala Totti), Messi kicsit visszalépeget és onnan maradónázik, széleken Sanchez és Pedro. Iniesta nagyjából Xavi helyén (aki pihent), Thiago Alcantara elvileg a jobbon, de ment amerre akart, Keita pedig próbált volna labdát szerezni, de nem volt kitől.
Kicsit összevisszának hangzik, nem is vágta senki igazán mi zajlik a pályán, leszámítva a fiúkat kékvörösben. Őket valószínűleg azzal se lehetne összezavarni, ha az ellenfél is hasonló mezben lépne pályára (érdekes kísérlet volna, tanácstalanul lengető partjelzőkkel). A legdöbbenetesebb azonban nem az elképesztő könnyedség volt, ahogy a gólokat rúgdosták, hanem a teljes nihil két találat közt.
Merthogy a Barcelona egy bealvós, már-már nézhetetlen meccsen győzött 5:0, félgőzzel.
És ez már aggasztó. Nem vezettek támadást-támadás után, nem sorjáztak a helyzetek futószalagon, időnként pár másodperc tiki-taka, amúgy meg elkattogtak a labdával a közönség pedig csendben figyelt. Egy-egy negyven méteresre rajzolt keresztlabda és a forgolódó Messi rebbentette még szét nehezülő pilláinkat, s persze a gólok, egyik szebb, mint a másik. Úgy jöttek a semmiből, mint éjjeli országúton a falutáblák.
Saját nyilatkozata szerint Guardiola egyik legfontosabb edzői kötelességének tartja, hogy minél jobban meghosszabítsa a fantasztikus nemzedék karrierjét. Akceptálható gondolat, melynek fényében tökéletesen érthető a tegnap esti kímélő program. Elvégre nekünk is jó, ha még sokáig gyönyörködhetünk ezekben a játékosokban. Hogy ehhez koffein-tablettákkal kell átvészelnünk az üresjáratokat két szenzációs akció között, olyan áldozat, mit bármikor meghoznánk a nemes célért. Cserébe egyszer majd behozhatná a nagyit.
(illusztráció: SBA73 flickr)
Utolsó kommentek