Véget ért a csodák vébéje, ahogy a végig remeklő Gundi mondta a döntő után, mintha addig nem arról szólt volna minden, hogy ő mennyire unja ezt az egészet. Pedig tény, hogy egy szép és nagy világbajnokságot láttunk, rengeteg lélegzetelállító meccsel, helyenként heroikus…

A konföd kupa olyan volt, mint valami jól sikerült designer drog. A végére szinte elfelejtettük, hogy az egész csak egy szintetikus izé, részben ismeretlen mellékhatásokkal. Pedig eleinte elég elbaltázottnak tűnt a torna, parasztlázadással, idióta bonyolítással, gyilkos hőséggel…