Kétszer rúgatta újra a büntetőt a bíró, a kapus harmadszor is megfogta. Az Universitario-Oriente Petrolero (1-1) bolív bajnoki nem szűkölködött elképesztő eseményekben.

Az egyik görög kiscsapat ezentúl bordélyházat reklámoz mezén, a másik temetkezési vállalkozást, de nem csak válság idején kerülhetnek furcsa dolgok a trikóra, összeszedtük a legmeredekebb támogatókat.

És megtörtént a csoda, Egervári Sándor kihúzta fejét a hurokból, kedd este minden úgy alakult, ahogy a mesékben szokás. Hat pontot szereztünk az elmúlt két meccsen, így a csoport harmadik helyére már esélyesek lettünk (értsd: csalódás lenne, ha nem szereznénk meg), a második helyre pedig pragmatikusan hozva a kötelezőket, valamit két maihoz hasonló, csodásan alakuló estével bombameglepetést okozva belibbenhetnénk.

Bár a lengyel-angol elmaradt, a biztonságiakkal kergetőző szurkolók gondoskodtak a csodálatos jelenetekről. Ittasan diadalmas versenyfutás a varsói özönvízben.

Igazán hálátlan feladat tornyosul a magyar válogatott előtt: egy vereséggel lényegében elúszhat a VB, ugyanakkor egy esetleges győzelemmel sem lennénk annyival beljebb. Románia isztambuli sikere ugyanis jelentősen megemelte a beszállót egy esetleges körbeverésben való részvételhez. Papírforma szerint szomszédainknak innentől kezdve elég hozni a kötelezőt, és nekik csillog az ezüst, vele pedig a remény a riói repjegyre.

Egyenest a középkezdésből. A gondolattal sokan eljátszottak, a megvalósítás viszont keveseknek sikerült úgy, mint Rajko Lekic-nek, az FC Roskilde egyszeres válogatott dán csatárának.

Temetni készültek Sándort, nem dicsérni, nehéz is így mit kezdeni a tegnapi győzelemmel. 

:

„Hoztuk a kötelezőt” - kiáltja világgá kedvenc sportnapilapunk, mit sem törődve a magyar futball elmúlt évtizedekben mutatott vergődésével, sőt már-már fanyalog, hogy ez tulajdonképpen édeskevés. Hát nem tanulnak. Valljuk be, mi sem mindig szerettük a jelen szövetségi kapitányt, okot is adott rá eleget, hogy ne tegyük, de azért itt felemelnénk a hangunkat, mert pontosan ezek azok a pillanatok, amikor kicsúszik a magyar szurkolók és „sportmédia” talpa alól a talaj.

A válogatottak okozta kéthetes szünetben felmérjük a Serie A erőviszonyait, megmondjuk, amit már korábban kellett volna, de ellustultuk. Az eltelt hét forduló csak igazolta megérzéseinket.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy idén megvert minket az isten Vitéz Puzsér Róbert főállású médiakurvával, megfejelve a Somos ikrekkel. Természetesen ebben az országban már semmin sem lepődünk meg, így a már begyakorolt áhítattal hallgatjuk a mannát...

Egyik s'ggre, másik hasra, Pedro utolsó pillanatokban mellédurrantott helyzetétől ketten is padlót fogtak a barcelonai stábból. Jelenet videó mellett egy gifet is megérdemelt, lapozás után voilá, meg némi ömlengés a meccsről.

.