Nyári bejelentkezéseinkkel próbálunk idáig-óráig szóló enyhülést hozni a függőknek. Tudjuk, ezek az adagok általában csak afféle placebok, de néha egész kis pofás révület kerekedik a dologból.

Magyarként és futballblogként duplán fontosnak tartjuk, hogy nyilvánosan kiálljunk a Budapest Pride mellett. Mert szeretnénk, hogy kedvenc sportágunk végre megszabaduljon a homofóbiától, kedvenc országunk pedig szintén. Iszonyú kínosnak tartjuk, hogy a futball világa nem nőtt ki a középkorból, hogy a meleg játékosok továbbra is rejtőzködni kényszerülnek, félve a reakcióktól, mit szólnak a társak, a klub, a sajtó és főleg te, kedves közönség.

A konföd kupa olyan volt, mint valami jól sikerült designer drog. A végére szinte elfelejtettük, hogy az egész csak egy szintetikus izé, részben ismeretlen mellékhatásokkal. Pedig eleinte elég elbaltázottnak tűnt a torna, parasztlázadással, idióta bonyolítással, gyilkos hőséggel és teljesen kizsigerelt csapatokkal. Aztán valahogy mindenkinek sikerült felnőni a feladathoz, leszámítva a magyar televízió  m i n ő s í t h e t e t l e n  munkatársait. Hogy valaki kiutazhasson a helyszínre beülhessen a stúdióba kezében egy mikrofonnal, miközben azt sem tudja mi az a lesszabály...

Amikor azt kell mondjuk, cuki.

Maksa Zoltán meghekkelte a FourFourTwo magyar honlapját? Vagy tán Szöllősit sújtotta jól megérdemelt agylágyulással a jóisten Puskás örökségének Felcsútra hurcolásáért? Mégis mi folyik és főleg miért, a világ egyik legnívósabb futballmagazinjának magyar nyelvű online verzióján?

Kicsit olyanok vagyunk, mint az öregedő Zidane. El-el tünedezünk a mezőnyben, aztán hirtelen mutatunk valami olyat, hogy a padlóról pattan vissza az áll.

Tudjuk kit, de nem tudjuk miért.

Magyar drukker csak felgyújtani visz román zászlót a stadionba, nincs bocsánat az UCSK-nak.

A győri szurkolói csoport története olyan, mintha néhány írógéppel játszó majom begépelné a Shakespeare összest.  Mi itt próbálgatjuk időről időre szavakba önteni, mitől fertő a magyar közeg, aztán jön a véletlen, és ír egy sokkal jobbat.

Íme, a világ legboldogabb edzője. (Tegyük hozzá, hogy a jelenet a világ legizgalmasabb mérkőzésének büntetőpárbaja alatt készült.)

A Liverpool FC közel 20 éve rohasztja a stadion környékét, hogy olcsóbban vásárolhassa fel a bővítés útjában álló házakat. A történet a legősibb b-filmes alapsémát idézi. Egy nagyvállalat lélektelen tervet eszel ki a fejlesztés útjában álló kisemberek elűzésére, csak aztán Steven Seagal nem jön sehol, hogy a vége jó legyen.