Eden Van Damme kapcsán divatba jöttek a labdaszedők - a Chelsea belgája megrúgott egy időhúzó példányt, mint az közismert -, ami remek alkalom feljavítani korábbi összeállításunkat a legelvetemültebb segéderőkről. Hűséges rajongóinknak is megéri lapozni, a kollekciót kiegészítettük néhány igazi csemegével, és persze leporoltuk.

Elsőként íme az aktuális láz: Eden Hazard vs. szégyentelenül időhúzó Swansea suhanc, avagy miként bánjunk el egy pofátlan sündisznóval. (Részletek emitt.) A tettet természetesen végtelenül elítéljük. Ejnye Eden.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy el sem tud képzelni ennél felháborítóbbat (mármint, hogy a taknyosnak volt pofája rágubózni a labdára). Ó, dehogynem. Két példa is ismeretes, amikor a kis senkiházik egyenesen góltól fosztották meg a vendégcsapatot.

Minden szempontból legkülönlegesebb eset az olasz élvonal 1974-75-ös szezonjából származik. Az Ascoli-Bologna bajnoki 1-3-as állásánál Beppe Savoldi labdája biztosan gurult a mesterhármas felé, mikor a gólvonalon  találkozott egy lábbal, amely nem lehetett volna ott. Az eset kapcsán felmerül a videóbíró, és egy bőven szabott atyai.

A szabotőrök másik királya lényegesen alacsonyabb szinten tevékenykedett, viszont nemrég. Sergipe állam bajnokságában a Guarany-Sergipe mérkőzésen null-egyes vesztésre álltak a hazaiak, így az utolsó szöglettel a kapus is felment, hátha. Amiből persze az lett, hogy a Sergipe egy sebes kontrával megindult az üres kapu felé. Ám az "i"-re nem kerülhetett fel a pont, mert varázsütésre egy másik portás bukkant a semmiből, és hanyag mozdulattal szögletre belsőzte a labdát. Mivel a helyzet a gólarányon túl nem befolyásolt semmit, a csapatok egy könnyed tömegbunyóval tisztázták a történteket, a bíró pedig gordiuszi megoldásként egyszerűen lefújta a mérkőzést.

Ki mással is folytathatnánk az elképesztő orcátlanságok után, mint a labdaszedők Maradonájával. Aki véghezvitte mindazt, amiről minden kissrác álmodik mióta csak labdaszedés van és kisgyerek. A bíró által megadott - tehát szabályos - gólt lőtt. A szintén brazil Santacruzense-Atletico Sorocaba találkozón esett a történelmi találat, amely névtelen szerzőjének örök halhatatlanságot, csapatának pedig egy pontot hozott a konyhára. Akárhanyadszorra is nézi meg az ember, egyszerűen érthetetlen, hogy miként nem szúrt szemet egyetlen hivatalos személynek sem a turpisság, de ez igazából csak hozzáad, ahogy a bírói döntés kiváltotta obligát lökdösődés szintén.

Ha gólt nem is, de szinte gólpasszt adott - és közben nem mellékesen még a szabályokat is betartotta - gyorseszű hősünk az izraeli bajnokságból. Jókor jó helyen, és szerencsére éppen volt nála egy labda, így a bedobásra mentő kapus szomorúan figyelhette miként lesz akciójából villámsebesen középkezdés.

Gólokat összehozni vagy kivédeni csak nagyon keveseknek adatik meg ebben a szakmában, a vonalmenti srácok igazi terepe vitathatatlanul a pofátlanság. Tudvalevő, hogy a tekintélytisztelet teljes hiányát a fejlettebb futballkultúrákban már egészen kis kortól belenevelik a gyermekekbe az arrafelé minden csapat által üzemeltetett profi labdaszedő akadémiákon. Így nem meglepő, hogy labdaszedőik, az aprócseprőtől a kisiskolásig, bátran szembeszállnak akár olyan ikonokkal is mint Steven Gerrard vagy olyan eszelősökkel, mint Jens Lehman.

A földből nem lóg ki, de ehhez már van esze, sőt képe. Még a nagy Stevie G. sem tehet mást, mint mosolyogva nyugtázza, hogy leoltotta egy óvodás:

Lényegesen idősebb elkövető, viszont a tett meredeksége sem hasonlítható. Csak a jó ég tudja, hogy nem akasztott le ezért Lehmantól egy orbitális pofont. Valószínű az mentette meg, hogy Jens egyszerűen lefagyott a döbbenettől. Fair play-ből akadna éppen pótolnivaló, a bátorság viszont halált megvető:

Következő ifjú pályázónk kivételes módon egyesíti az előző jelenet két főszereplőjének jellemvonásait: végtelenül felségsértő, egyben totál idegbeteg. Nem tudjuk, hogy szorulhat ennyi idősen ennyi frusztráltság valakibe, meg aztán olyan nagyon okosnak se tűnik a gyerkőc, de legalább a szíve a helyén. "Ki vagy te?"

És még mindig nincsen vége. Ez a kis tottenhames mihaszna nem érte be átejtéssel vagy holmi verbális agresszióval, egyenesen a testi sértés határait feszegette egy indokolatlanul középtájékra suhintott labdával. Minden tiszteletünk a reformpedagógiáé, de ezért bármikor, szó nélkül kiosztanánk egy makarenkóit. Hát még, hogy egy 0-4-re égő csapat játékosával szemben volt a legényke ennyire bátor. (Érdekes gondolatkísérlet, hogy Rivaldo vajon mit hozott volna ki ebből a szituból. Szerintünk a mentő viszi el, a gyereket pedig intézetbe adatja a gyámügy.)

Most, hogy már mindenki zsebében kinyílt a bicska a megannyi minősített tiszteletlenség láttán, különösen jólesik megtekinteni milyen az, amikor mégsem annyira vidám labdaszedőnek lenni. Hogy miért vele történt, nem tudjuk, de biztos megérdemelte (a társai nevében feltétlenül). Igazságosztás mandínerből.

Ezt a fiút viszont már nem a random büntette, hanem egy magáról megfeledkező kapus, nem tudjuk miért. Lehet, hogy érdemes volt rá, ahogy a portás viszont biztosan a kissé lassan érkező pirosra. Mivel bántja a szemünket az agresszió, több tettlegességben manifesztálódó példát nem ágyazunk. Akinek kenyere, tekinthet itt és itt és itt.

Levezetésnek jöjjönek inkább könnyed kedvenceink. Előbb két határtalanul lelkes észt palánta, akikről csak ifjú koruk miatt nem tételezünk fel alkoholos befolyásoltságot.

Végezetül pedig íme, a labdaszedők királya, noha se nem lő gólt, se nem véd, nem okos, pofátlan vagy agresszív, egyszerűen csak teszi a dolgát, azt viszont valami hihetetlenül lazán. Van, aki erre született.