Nem akarunk túl sokat erről a csaknem jelentéktelen eseményről beszélni, de egy-két észrevételt fűznénk a szakbarbárok számára fontos döntésekhez.

1.) Lionel Messi negyedik aranylabdájával semmi bajunk. Nyilván nagyon jól cselez Iniesta, nyilván zseniális Ronaldo, jól osztogat Xavi persze, de azért a 91 gól, az 91 gól, az 91 gól, kilencvenegy gól. Nem az isten háta mögött, hanem a világ második legerősebb bajnokságában halló. Meg a BL-ben, meg az argentin válogatottban, mindössze 69 meccsen, 66 percenként egyet. Azt hittük ilyen már sosem lesz, hé. Mindenki azt mondta, hogy könnyű volt akkoriban (anno dazu) sok gólt rúgni. Minden sokkal lassabb volt, kapusok sehol stb. Aha, hát persze. Van akinek ma is megy azért úgy ahogy. Mesés grafika a http://www.headingfortheexits.com - ról:

nagyban: link

2.) A Puskás-díj viszont igencsak felháborító. Az hagyján, hogy a szlovákok fricskáznak minket (elbitorolják a Puskás trófeát!), nyilván interneten bugázott, illegitim szavazathadjárattal operálva, de objektíven vizsgálva is kabaré a dolog. Ott ordít a második helyen minden idők egyik legparádésabb találata egy csodás játékostól (Falcao), még úgy is hogy barátságos a meccs. Ráadásul van egy apró mulasztás, egy találat, ami azért talán legalább a dobogóra odaférhetett volna, ha már azóta nem ugyanúgy halad előre a világ mint azelőtt, de nem?

LIBABŐŐŐŐR

3.) Erre már tényleg biztos csak kevesen kiváncsiak, de a legjobbnak választott tizenegyben is találtunk kifogásolnivalót.

Iker Casillas; Daniel Alves, Sergio Ramos, Gerard Pique, Marcelo; Xabi Alonso, Xavi, Andres Iniesta, Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Radamel Falcao.

Szóval, ebből látszik, hogy illene moderálni ezt az internetes szavazósdit, akkor is ha nincs igazán tétje. Semmi értelme jogtalanul kihagyni valakit. Persze itt nem arra gondolunk, hogy Xabi Alonso vagy Sergi Busquets érdemli-e meg jobban. A szélsőhátvédek szúrják a szemeinket. Marcelo szerepeltetése semmivel nem indokolható. A védekezés csodáját bemutató Chelseaből azért legalább mutatóba befért volna egy Ashley Cole, aki kis túlzással az elmúlt évtized legjobb balhátvédje, és oroszlánrészt vállalt a csodából. A jobb hátvéd posztján pedig tulajdonképpen benn felejtődött egy kényelmi Dani Alves, aki idén már messze nem volt olyan lehengerlő mint korábban. Tény, hogy nem könnyű a helyére igazán csillogó figurát találni, de azért a listából például Philipp Lahm talán jobban megérdemelte volna.

BÚÉK!