Furcsán ambivalens állapot egyszerre tudni, hogy válogatott fellépés előtt csak bizakodásnak van helye, közben meg érezni azt a jeges szorítást, amikor Vanczák és Robben neve egy mondatban szerepel. Őszintén megvalljuk, féltjük a csapat becsületét. Elfog a rossz érzés, ha arra gondolunk, amint a hollandok monstruózus támadószekciója, és a mi meglehetősen renyhén záró hátsó alakzatunk egymásnak feszül. Sokszor.

Ilyen rémületes lázálmokkal a fejünkben legfeljebb színlelhetnénk a derűlátást. Rezzenéstelen arccal olyanokat írnánk Juhászról, hogy pillér, és mellé rózsaszín nagyítóval vizsgálgatnánk saját potenciálunk. Amivel úgy rombolnánk erkölcseinket, hogy még csak nem is élveznénk. Úgyhogy ilyet nem teszünk.

Helyette kedvenc lapunkhoz fordulunk, benne ráhangolódás gyanánt kétoldalas Dzsudzsák interjú, spékelve a  szakma krémjének verbális hozzájárulásával. A mi dolgunk összesen annyi, hogy újra és újra elolvassuk a közhelyektől roskadozó sorokat. A hatás felér egy lobotómiával.

Azóta kínzó rémképek helyett óvatosan bizakodó kincstári bölcsességek járnak bambán mosolygó fejünkben. Még mindig jobb ez, mint folyton arra gondolni miként fűzik be Vilmosunkat lágyan. Ha ránk hallgat, ön is időben lezsibbasztja magát. Mi közszolgálati jelleggel biztosítjuk hozzá a kvintesszenciát.

A főpróba sikerült, jöhet tehát az előadás. Úgy érzem fizikailag és mentálisan egyaránt rendben vagyunk. A körülményekre való tekintettel ez a meccs háromesélyes. Hogy Hollandia milyen játékerőt képvisel nem kell részleteznem.  Persze ne feledjük, nemzetközileg ismert, és elismert játékosok alkotják ezt a Holland válogatottat, bár a védelmük sebezhetőnek tűnik, és erre alapozhatunk is. A támadóinknak igenis van keresnivalójuk. Azt azonban szögezzük, le: azért, mert az Eb-n úgy szerepeltek, ahogy, továbbra sem lehet vitatni, hogy remek képességekkel vannak megáldva. Keddi ellenfelünk a csúfos Európa-bajnoki szereplés után biztosan a szebbik arcát szeretné mutatni, és ez nem jó hír számunkra. Nem azért estek ki három vereséggel, mert elfelejtettek futballozni. Úgyhogy mielőtt bárki illúziókba ingatná magát, rögzítsük, hogy Hollandia jobb, mint Magyarország. Ez nem szégyen, hanem tény. Lehet, hogy a bizonyítási vágy kiváló teljesítményre sarkallja őket, de az is lehet, hogy bénítólag hat rájuk. Maradjunk annyiban, ma már nem lehet minket egy kézlegyintéssel elintézni, és ezt tudja az ellenfél is. Az utóbbi esztendők alatt fejlődött, lépett annyit előre a magyar válogatott tudás és tapasztalat terén, hogy joggal bizakodhassunk. Sőt a körülményekre való tekintettel az a meccs háromesélyes. Egervári Sándor összerakta ezt a keretet, amelyben nincsenek pótolhatatlan futballisták. Ha bármelyikünk kiesik, akad méltó helyettese. S még valami, rég voltunk ilyen egységesek.