Játsszon velünk, és nézze meg előben miként gázoljuk le Izraelt! Olimpiai eufóriával turbózott, győztes típusú meggypiros fiaink számára nem jelenthet ellenfelet egy olyan ország, amelynek legjobb eredménye egy hetedik hely volt ritmikus sportgimnasztikában.

Mint láthatják, a kapitánnyal együtt bízunk benne, hogy "Gyurta Dani és társai olimpiai sikere, példaértékű versenyzése olyannyira mélyen beivódik futballistáink lelkébe, hogy az aranyak pozitív hatása kitart a selejtezőkig". A miénkbe máris annyira beivódott, hogy a szerda esti felkészülésire hangolva nem vagyunk hajlandóak nagyobb jelentőséget tulajdonítani az olyan mellékes szempontoknak, mint játékosaink aktuális formája.

Pedig volna min károgni így az őszi vb-selejtezők előestéjén: Gerára továbbra is várni kell, Rudolf képtelen csapatot találni magának, Juhász Roli a kutyának se kell, Szabicséknál áll a bál, Elek eltűnt, Lipták visszatért, Dzsudzsákról meg egy éve nem hallottunk bíztatóbbat annál, hogy "már-már emlékezetett régi önmagára". De mi inkább a pozitívumokra koncentrálunk, és ha mégis sötét gondolataink támadnának eldúdoljuk a himnuszt, nyolcszor.

Mióta Sanyibá az úr a fedélzeten, a magyar válogatott nem játszik barátságos mérkőzéseket. Nincs kísérletezgetés, minden meccsen az eredményért lépünk pályára, amiből adódnak ugyan anomáliák, de alapvetően mi is jobban örülünk neki, amikor győznek a fiúk. Ha meg a gólok közt még néha ki is jönnek a tizenhatosról, az külön boldogság.

A világverőnek éppen nem nevezhető izraeli válogatott ellen utóbbival sem lehet probléma. Bár a keretek piaci értékét tekintve csak oroszosan inflált Balázsunknak köszönhetően billen felénk a mérleg nyelve két misivel (43-41, millió euróban), ám az utóbbi időszak eredményeit tekintve nem kérdés, hogy ki a király. Szerdai vendégeinknek jegyzett csapat ellen legutóbb 2007 őszén sikerült tétmeccset nyerni (Izrael-Oroszország 2-1), barátságos mérkőzések tekintetében pedig fasorban sincsenek, utóbbi tíz ilyen jellegű találkozójukból nyolcszor zakóztak, két győzelem mellett. Azokat se épp tegnap aratták, utolsó tétlen sikerüknek majd két éve (Izland ellen egy izzadós 3-2, 2010 őszén), azóta legfeljebb a mutatott játékkal lehettek elégedettek. A tisztesség kedvéért tegyük hozzá, mintha szándékosan házhoz mennének a pofonért. Mazochista módon rendre olyan edzőpartnert választanak, aki ellen szinte semmi esélyük. Szerbia, Elefáncsontpart, Ukrajna, Csehország, Németország, most meg ugye mi.

Mi barátságosokon nagyon hasítunk. Nemrég ugyebár megvertük a cseheket, majd ikszeltünk egy "résztvevővel" (írek), előtte meg a mindig veszélyes bolgárokkal döntetleneztünk, még előtte pedig a lengyelekkel játszottunk valamit, de az eredményre már nem emlékszünk. A még ennél is korábbiakra viszont varázslatos módon igen, 5 dicső diadal kapott gól nélkül Lichtenstein, Izland, Luxemburg, Azerbajdzsán és Litvánia ellen (időben visszafelé). A szöveges feladatokban kevésbé járatos olvasóinkra tekintettel eláruljuk, hogy a helyes sorrend egyértelműen erősödő ellenfeleket takar. Ezzel párhuzamosan mintha az eredmények is kicsit bukdácsolósabbak lennének, de inkább gondoljunk Pars Krisztiánra.

Ami a szerda estét illeti, doboghatnak a torkokban a szívek, mert a tornyosuló vb-selejtezők előtt bőven túlzó elvárások nehezednek a csapatra. Mondanánk, talán még jobb is lenne, ha egy váratlan fricska kissé mérsékelné a reménykedést, de aztán eszünkbe jut Risztov Évi. Ahhoz viszont, hogy a végén, ha nem is aranyat, de legalább ezüstöt osszanak nekünk a D-csoportban, az első fordulóban rögvest egy gólarányjavító győzelemmel kellene kezdeni Andorra ellen, majd a másodikban megcsípni Hollandiát egy pontra, sőt.

Hogy kellő lelkiállapotban vágjon csapatunk az emberes feladatnak, tanácsos volna jól megverni Izraelt. A pályára futó formációról és egyénekről csak hozzávetőleges elképzeléseink vannak, ugyanis augusztus lévén meglehetősen különböző állapotban a srácok. Az mindenesetre látszik a kereten, hogy a kapitány leginkább olyanokat hívott be, kiknél már elkezdődött a bajnokág. A kezdőben talán csak Bogdán, Laczkó, Szabics/Szalai és Pintér (ha bekerülnek) lesznek nullkilométeresek, no meg Juhász Roland, akinek eddig egyetlen perc sem jutott a három meccsnél járó Anderlechtben. Ettől még a nemzetiben biztos helye van a védelem tengelyében, mellé Korcsmárt tennénk, aztán balbunkóba Zsoltit a Sampból, jobba meg lehetőleg nem Varga Józsit, akit annyira jó volna végre permanensen beépíteni középpályásnak. Kár, hogy rajta kívül nincs senki, aki elviselhetően hozná a jobbhátvéd posztját, míg középpályán olyan jól állunk, hogy Tőzsér Dániel még Gera, Hajnal és Buzsáky távollétében sem fért a keretbe. E csapatrészben a két szélső jósolhatóan Dzsudzsák és Gyurcsó lesznek, belül támadólag Szakályt és Komant, védekezőben pedig Pintért gyanítjuk. Csatárban talán Imrére tennénk, csak mert valami balhéja van a klubcsapatával,  Egervári meg ilyenkor támogatni szokott.

Az izraeliek várható kezdőjében egy szem löttyedt Benayoun számít sztárnak, rajta kívül csak Biram Kayal, a Celtic sérülékeny középpályása, és a Palermoban alig játszó Zahavi neve cseng ismerősen. A Rubin Kazanyos Bibras Natkhoról eddig nem sokat hallottunk, de paramérei alapján még ő tűnik a legijesztőbbnek a kompániából. Három bajnokin három gól, egy gólpassz, rá azért figyelni kéne. Különösen, ha szabadhoz jut.

De nem lesz itt baj, Bazsa biztos szól a fiúknak, hogy ügyeljenek Bibrasra, amúgy meg ötkarikás öbizalmunkkal simán le fogjuk söpörni őket. Ha pedig minden előzetes várakozás ellenére valahogy mégiscsak beütne a krach - hisz a labda gömbölyű -, még mindig kiröhöghetjük őket a ritmikus sportgimnasztika miatt.

Ha volna kedve megtekinteni a mérkőzést (Magyarország-Izrael, augusztus 15. 20:30, Puskás ferenc Stadion), van egy jó hírünk, pontosabban 5x1 pár megnyerendő jegyünk az ön számára (kaptuk valakitől, aki szeret). Hogy élőben láthassa Egervári Sándort nyári öltözetben, nem kell mást tenni, mint egy nekünk címzett emailben megválaszolni az alábbi két kérdés bármelyikét (segítség a videóban):

1: Ki lőtte a magyar válogatott utolsó gólját Izrael ellen? (Csak egy név, más semmi.)

2: Ki lőtte a Maccabi Haifa-Manchester United (3-0) BL csoportmeccsen ezt az irgalmatlanul nagy nyitótalálatot 2002 őszén? (Vezetéknév is elég.)

Megoldásokat az info@futballsznob.hu címre várjuk holnap (kedd) reggel fél kilencig.