Antonio Contéból hőst csinál a rendszer, a Juventus edzője szembeszáll az olasz sport-igazságszolgáltatással. Egészen az utóbbi napokig úgy tűnt, hogy a fogadási botrányba belerángatott/érintett tréner ügyvédei tanácsára kompromisszumot köt vádlóival, ezzel megspórolva több évnyi pereskedést magának és a bíróságnak. Az ügyészség aláírásával támogatott alkuban Conte - bűnösségének deklarált el nem ismerése mellett! - kiegyezett három hónap eltiltással és 200.000 euró büntetéssel, csak hagyják már békén, ám az olasz labdarúgó szövetség fegyelmi bizottsága példátlan módon elutasította a megállapodást, további szigorítást követelve. Ettől aztán a megegyezéstől eleve ódzkodó, mindvégig ártatlanságát hangoztató edzőnél annyira felment a pumpa, hogy úgy döntött nem hagyja tovább zsarolni magát a maximális büntetés tizenöt hónapjával, és nekimegy az igazságszolgáltatásnak. De miért kötne alkut valaki, ha ártatlan? - kérdezik erre joggal, amire a válasz az, hogy Olaszország.

Conte abba a szerencsétlen helyzetbe került, hogy egyszerre több talján anomália is rajta csattan. Olaszországban a bíróságok, sőt a börtönök(!) túlterheltsége miatt a polgári ügyek jelentős része peren kívüli megegyezéssel zárul. Ilyenkor a vádlott vállalja, hogy kap némi elviselhető büntetést, cserébe nem kell évekig tárgyalásokra járnia és stresszben élnie, míg a lassan örlő malmok megállapítják, hogy esetleg ártatlan.

További anomália, hogy a helyi gyakorlat a vádalku keretében arra buzdítja a lebukott bűnözőket, hogy nagyobb neveket az ügybe rángatva mentsék saját bőrüket. Antoniót az a többrendbeli bundázással elcsípett Filippo Carobbio keverte a balhéba, akinek konkrétan beígérték, hogy illusztris nevekért cserébe vele sem lesznek hálátlanok. Mint ismeretes, Carobbio szerint a Zebrák trénere a 2010-2011-es szezonban, még a Serie B-ben játszó Siena edzőjeként egy csapatértekezleten arról beszélt a játékosoknak, hogy az Albinoleffe és a Novarra elleni meccsek le vannak zsírozva. Fontos leszögeznünk, hogy egyetlen, a fogadási csalásokban mélyen érintett, a szavahihetőségét többször is eljátszó tanú vallomásáról van szó. Nincs titkos felvétel, nincsenek lehallgatott beszélgetések, nincs gyanús pénzmozgás, a vád egyedül és kizárólag Carobbio erősen motivált szavain alapul.

Ha ennyire üvöltően gyenge lábakon áll a vád, akkor miért nem ment neki Conte rögvest a bíróságnak? - szól az újabb jogosnak tűnő kérdés. Azért, mert - anomália 3 - az olasz sport-igazságszolgáltatás azt a szinte lehetetlen feladatot rója a vádlottra, hogy a bűnösség vélelméből kiindulva bizonyítsa saját igazát. Hogy ez mennyire nehéz, azt ékesen mutatja, hogy az említett csapatértekezleten Carobbiót leszámítva még 23 játékos volt jelen, akik egytől-egyik azt vallották, a vád hamis, Conte még csak nem is utalt soha bundázásra. Vagyis 23 ártatlan állampolgár szava áll szemben egyetlen bűnözőjével, az illetékesek mégis csak az utóbbi vallomását veszik figyelembe. El is mondjuk miért, de előbb üljenek le.

A bizottság logikáján akkora gordiuszi csomó éktelenkedik, hogy a kérdésben klubszínektől, sőt a valóságtól függetlenül is csak a megvádolt edzőnek adhatunk igazat. Az ügyészség, illetve a fegyelmi bizottság arra hivatkozva nem vette figyelembe a 23 Contét igazoló vallomást, hogy azok nem hitelesek, mert ha a játékosok elismerték volna az esetet, akkor őket is meg lehetne vádolni bundázás elmulasztott bejelentésével. Ami jól hangzik, csak hogy a huszonhármakat azért is vádolhatná éppen az ügyészség, mert a hitelesnek elfogadott Carobbióhoz képest hazudtak. Akkor mégis miért nem vádolta meg őket is az ügyészség bundázás bejelentésének elmulasztásával? Válasz nincs.

Önökre bízzuk annak eldöntését, hogy vajon a mindenképpen bajba kerülő 23, vagy a Conte besározásával egyértelműen előnyöket szerző játékos szavát kellene-e komolyabban venni az ügyben. (Jegyezzük meg, sosem hallottunk még annál klasszikusabb van-sapka-nincs-sapka helyzetről, mint a huszonhármaké.) Az olasz igazságszolgáltatás persze nem arról híres, hogy logika mentén működne, ha futballról van szó. Ki ne tudná ezt jobban, mint a Juventus. A hat éve zajló, és a klubot évekre hazavágó calciopoli tárgyalásán csak most jutott el odáig a tisztelt bíróság, hogy esetleg figyelembe vegye az Internazionale érintettségéről szóló telefonbeszélgetéseket. Nem új felvételekről van szó, meg voltak már akkor is, amikor a Juventust főbűnösként száműzték a másodosztályba. Csak akkor valamiért nem tartották őket az ügyhöz tartozó bizonyítéknak.

Conte védelme a játékosok szavain túl nyilvánvaló módon Carobbio szavahihetőségének megkérdőjelezésén alapul majd. A feladat nem tűnik lehetetlennek, tekintve, hogy az ügyészség is csak korlátozottan fogadta el hitelesnek az edzőt bemártó vallomást, hiszen annak tartalma alapján egyértelműen bundázással kellett volna megvádolni Contét. Hogy az ügyészség ennél jóval enyhébb tételt választott, azt bizonyítja, hogy maguk sem hisznek 100%-ig a koronatanújuknak.

A jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján, ha van ügy, amely térdre kényszerítheti a példastatuálással kompenzált szemhunyáson alapuló gyakorlatot, akkor az Conte-é. A calciopolitól manapság is zabos szurkolók életüket és vérüket adnák az istenként imádott edzőért, Agnelliék pedig 2006 óta szomjaznak a bosszúra, a klub máris jelezte, hogy teljes mellszéleséggel kiáll alkalmazottja mellett. És akkor még nem beszéltünk a lakosság azon jelentős hányadáról, akik mindentől függetlenül elégedetlenek az olasz igazságszolgáltatás menetével. Ez így együtt azért már hátország. Nekünk úgy tűnik, hogy a lehető legrosszabb emberbe kötöttek bele.