Sok ezer Boca Juniors drukker vonult utcára Argentina-szerte  Riquelme maradását követelve, miután a legendás irányító az elvesztett Libertadores döntőt követően bejelentette távozását. A hírre az ország 12 (más források szerint 16) városában kezdtek szimpátiatüntetésbe a  csapat szurkolói. A legnagyobb banderazo (azaz "zászlós tüntetés/felvonulás") természetesen Buenos Airesben gyűlt össze a "la Bombonera" stadion előtt, hol a Riquelmébe szerelmes sok ezer fellobogózott szurkoló a játékost éltető énekeket skandálva próbálta meggyőzni istenét a maradásról. A tömeg és a hangulat idővel akkorára duzzadt, hogy a klub jobbnak látta megnyitni a stadion kapuit az egybegyűltek előtt.

Az utcai környezetben még úgy-ahogy szokványosnak ható, leginkább valami cím, vagy kupa megünnepléséhez hasonlatos megmozdulás a stadion falai közt vált szívszorítóan szürreálissá. A beáramló nép ugyanis a kapu mögötti lelátót megtöltve órákon keresztül dalolt Riquelméhez, az amúgy üres létesítményben.

Híradó az utcai eseményekről:

Amatőr felvétel a Bombonerából:

Bár a ragaszkodás mértéke szinte felfoghatatlan, Juan Roman Riquelme esetében mégis teljesen érthető. Pályafutása hét csodálatos Boca Juniorsban eltöltött esztendővel kezdődött, ezalatt három bajnoksággal, két Libertadores kupával és egy Interkontinentális serleggel gazdagította klubját és önmagát. Mindebből mi itt a kontinensen nem sokat láthattunk, csak a hírek jöttek egyre a Bocában ragyogó tüneményről.

2002-ig kellett várnunk, hogy egy általunk nézhető bajnokságba igazoljon. A zseniális irányítónak pedig egy félresikerült, mit félresikerült, kudarcba fulladt barcelonai kitérő is elég volt hozzá, hogy bársonyos passzainak örök hódolójává tegyen minket. A Villarreálban már közelebb teljesített valós képességeihez, ezzel története legjobb szerepléséhez segítve a sárgákat. Örök nagy "ha" miként alakul európai pályája, ha berúgja azt a büntetőt az utolsó percben, mely hosszabbításra menthette volna az Arsenal elleni Bajnokok Ligája elődöntőt. Nem rúgta be, és itt - ahogy azt mondani szokás - valami eltörött. A következő szezon őszén összeveszett klubbal és edzővel (Manuel Pellegrini), majd télen, egyelőre kölcsönben, visszatért a Bocához.

Mint egy messiás. Bár a bajnokságban vele is csak az ezüst sikerült, a Libertadores kupában nyolc mérkőzésen nyolc góllal cipelte csapatát a dísztribünre. Betalált a nyolcad-, a negyed- és az elődöntők során, a fináléban pedig az első meccsen 1, a másodikon 2 góllal vette ki részét a sikerből. Ezt követően nem volt kérdés, hogy marad, csak az nem volt tiszta, hogyan. A Boca ugyanis szegény volt kivásárolni, a Villarreal meg próbálta volna fizetősebb kuncsaftoknak eladni, amiben Riquelme nem nagyon kooperált. Végül aztán, egy féléves kelet-spanyolországi vakációt követően (egyetlen meccset sem játszott az őt visszarendelő Villarrealban) sikerült megegyeznie az érintett feleknek, és Roman visszaköltözhetett a klubhoz, hová tartozott.

Az elmúlt négy esztendőben még két bajnoki címet (Apertura 2008, 2011) egy Copa Sudamericanát (2008) és egy roppant fájdalmas Libertadores ezüstöt gyűjtött csapatával, utóbbi "kudarcot" nem egészen egy hete szenvedte el. A Boca döntőbeli ellenfele, a "brazil Fradi"-nak is nevezhető Corinthians - amely egyszerre Brazília legnépszerűbb és legutáltabb csapata - korábban még sosem hódította el Dél-Amerika legnagyobb presztízsű klubtrófeáját, így számukra a győzelem történelmük legfényesebb napját jelentette. A Boca Juniors drukkereinek számára viszont a vereségnél is nagyobb tragédia, hogy a hármas sípszó másnapján imádott kedvencük bejelentette, távoznik a csapattól, mert úgy érzi belefáradt a Bocába. A drukkerek szerint persze az edző és a klubvezetés tehet mindenről, mások a jelenleginél sokkal pénzesebb brazil(!) ajánlatokat emlegetnek, például a Flamengo-t, mi pedig nem tudjuk, de őszintén szólva a történetnek ez a fele  nem is nagyon érdekel. Mi leragadtunk azon a ponton, hogy több ezer ember dalol az üres karéjok ölelte üres pályának, hogy kifejezze imádatát a felsőbbrendű lénynek. Futball valláshoz, stadion templomhoz, játékos istenhez ritkán hasonlatos ennyire.

Összefoglaló a pályafutásról, saját magát néző Romannal és egy olyan csellel 1:14-nél, hogy Neymar lerágná érte a saját taraját.

Amatőr videók megmozdulásokról országszerte:

Innen csemegézhet, aki még szeretne.