Most, hogy vége az Európa-bajnokságnak, végre nyugodtan beszélhetünk az átigazolási időszakról.

Júliusban még a mértékadóbb futballsajtó is megvadul, mint egy osztályvezető a melegbüfénél. Mindenki önfeledten csámcsog a kétes híreszteléseken, hát persze, hogy mi is belevetjük magunkat a buliba. Jobb, ha lélekben felkészülnek rá, miről fog szólni a következő két hónap.

A Tuttosport információja szerint, közelállókra hivatkozva, a játékos ügynöke elmondta, edzője ragaszkodik hozzá, szemet vetettek rá, szeretné kipróbálni magát, cáfolta, már régóta figyelték, a menedzser nagy rajongója, tárgyal, gyerekkori vágya, házat keres, az apja mondta, Pelé szerint, új Zidane, új Scholes, új Pirlo, új kihívás, versengenek az aláírásáért, bankot robbantanak érte, csapatot keres, még nem döntött, hosszabít, nem hosszabít, megduplázzák a fizetesét, belemegy a csökkentésbe, ugródeszka lehet, vezéregyéniség lehet, Drogba csapattársa lehet, nincs akadálya, fordulat történt,  csak az orvosi vizsgálat van hátra, kedden mutatják be, kacsának bizonyult.

Amennyire lehet, azért igyekezni fogunk a tényszerű tényekre koncentrálni, kezdjük is rögtön Olaszországgal. Ugyanis a Juventus rettenetesen bekezdett a piacon, pompásnak tűnő igazolásokkal deklarálva kontinentális ambicióit. A rejuvenált öreg hölgy csáberejét kapásból jelzi, hogy képesek voltak elszipkázni Manchesterből Paul Pogbát (19, középpályás, francia) az United utánpótláscsapatainak istenét, ami ritka szép tirádát fakasztott Sir Fergusonból. Pogba persze a jövő embere, ám Marottáék a jelent illetően se tétlenkedtek

Mauricio Isla és Kwadwo Asamoah megvásárlásával gyakorlatilag ivartalanították a bronzérmes Udinesét, mindkét játékos csapata legfontosabb húzóemberei közé tartozott az elmúlt években. A multifunkcionális chilei (24, jobb-bal, hátvéd-középpályás) érkezése valószínűleg De Ceglie/Estigarribia jelenlétét kérdőjelezi meg a Juve kezdőjében, míg Asamoah (23, középpályás) egyrészt létfontosságú alternatíva Vidal és Marchisio helyére, másrészt Pirlo távollétében együtt is játszhatnak mindhárman (nyilván nem egy az egyben pótolva Andreát). Mi annyira jónak tartjuk a végtelen energiájú ghánait, hogy nem tartjuk kizártnak Conte részéről a rombusz bevezetését sem, csúcsán akár Vidallal, akár Marchisióval. Az eddig is Itália messze legerősebb középpályájának acélosítása mellett a Juventus ismét visszavásárolta Giovinco-t (őszintén szólva nem vagyunk a komplexusos metroszexuális hangya nagy rajongói), illetve egy mindenkit meglepő húzással elcsippentette az Internazionaléval szerződést bontó, a közvélekedés szerint Fenerbahcéhoz tartó Luciót (ingyen). A harmincnegyediket taposó brazil középhátvéd azon kevés játékos közé tartozott, akik vállalhatóan teljesítettek a  tavalyi Interben, bár a szezon vége felé már ő sem volt az igazi. Noha kora nem kevés kockázatot rejt, a százszoros válogatott bekk valószínűleg mindent meg fog tenni azért, hogy majd a két év múlva rendezendő hazai világbajnokságon akaszthassa szegre (ami tökéletes alap a sokadvirágzáshoz). A Juventus ezekkel a nem különösebben nagy visszhangot kiváltó, de tökéletesnek tűnő igazolásokkal szinte készen is áll a kettős terhelésre. A világot persze leginkább az egyetlen nyitva maradó kérdés érdekli, vajon jövőre kinek lesz a cseréje Matri és Borriello? Jelenleg talán Van Persienek van a legjobb sajtója, miután pedig a holland tegnap bejelentette, hogy a jövőben Wenger helyett a kupákra koncentrálna, nyilván elszabadulnak a találgatások.

Az előszezonra összeálló Zebrákat leszámítva egyelőre egyik nagyobb szereplő sem erőltette meg magát (sem a Serie A-ban, sem máshol), igazából nem sok transzfer akadt, ami elérte volna az ingerküszöbünket.

Olaszországban maradva, az Inter végképp padlóra küldve az Udinesét elhozta a Friuliból Handanovicsot (szlovén, kapus, Buffon mögött és Frey mellett a liga legjobbja), ami egyben azt is jelenti, hogy Julio Cesar dönthet: marad, vagy véd. Az egyre lelakottabb kék-feketék érkezői közül még Rodrigo Palacio neve érdemel említést. Az egykor hatalmas tehetségnek tartott argentin támadó/szélső tavaly a rettenetes idényt futó Genoa legjobbja volt, enyhe rosszindulattal úgy is fogalmazhatnánk, hogy tapasztalatával sokat segíthet új csapatának a bentmaradásban.

A trónfosztatott Milan egyelőre megrekedt az öregek kiebrudalásánál, a távozó Nesta, Gattuso, Van Bommel, Pippo, Seedorf ötösfogatot sirató szurkolókat nagyon nehéz lesz feldobni, egyetlen valamirevaló Montolivoval pedig egyenesen lehetetlen. A labilis firenzein kívül mindössze néhány töltelékember érkezett a csapathoz, Acerbi és Constant (mindkettő védő, mindkettő Genoa) valamint Bakaye Traoré (középpályás, Nancy), hááááát. A Milan drukkerei egyetlen igazolással lehetnek maradéktalanul elégedettek, a fél világot megelőzve sikerült megszerezniük a hatalmas tehetségnek és gyakorlatilag már interesnek számító Hachim Mastourt a Reggiana-tól. Tőle azonban egy pár évig még nem várhatnak túl sokat, mivel a srác csak 14. (Addig is nézegethetik, hogy milyen ügyesen dekázik bármivel.)

A mindig kalandosan igazoló Lazio nagyot nyerhet a Lyontól behúzott Edersonnal, az egyszeres brazil válogatott támadóközéppályás tavaly szélsőként is viszonylag értékelhetően szerepelt a gyatra szezont produkáló Lyonban, de mi nem ezért tartjuk remek befeketetésnek, hanem mert emlékszünk rá, hogy milyen jó volt anno a Nice-ben.

Felsoroltakon kívül még volt azért mozgás az olaszoknál bőven, hogy mást nem mondjunk, nyilván az Udinese sem csak eladott, ám ők szokásukhoz híven csupa olyan névvel gazdagították keretüket, akikről csak egy pár hónap múlva fogjuk tudni elmondani, hogy micsoda remek játékosok (pl: Pawlowski, Domingos, Heurtaux vagy Loureiro).

Mivel a Juvét leszámítva a többi olasz nagycsapat anyagi lehetőségei meglehetősen szűkösek az idén, így nagyobb szenzáció már csak tőlük várható, esetleg a Milantól (főleg ha sikerülne végre eladni Ibrát). Leszámítva persze a tavaly óta meggazdagodó Roma-t, de ott az új edző, Zdenek Zeman figyelmét egyelőre az olyan fontosabb dolgok kötik le, mint hogy betiltsa a klubnál a kávézást.

Áttekintve taljániát, pillantsunk néhány röpke bekezdés erejéig túl a csizmán, mintegy felvezetésül a következő piaci körképhez. Spanyolországban eleddig csak a Barca dobott igazán jelentőset az Európa-bajnokság felfedezettjének, Jordi Albának (23, szélső-szélsőhátvéd, Valencia) leigazolásával (hatalmas nyereség), amúgy a piac annyira alszik még arrafelé, hogy a Real például nem vett senkit.

Németországban a Bayern lépett rá a gázpedálra, de a nagybevásárlásból csak az Eb-n virító Mandzukictól (26, horvát, csatár, Werder Bremen, képünkön) és a BL-ben parádézó Shaqiri-től (20, sváci, szélső, FC Basel) várható, hogy lendítsen valamit a tavalyi ezüstökön. Rajtuk kívül a meglepetés Mönchengladbachtól érkező, impozáns afrójáról híres Dante okozhat még kellemes csalódást (28, brazil, védő). A tavaly vitézkedő 'gladbach szétkapása az idei német nyár slágerének ígérkezik, már a Dortmund is bevásárolt tőlük egy Reus-t (23, szélső). Mielőtt nagyon elkezdenék sajnálni Lucien Favre csapatát, jegyezzük meg, hogy a 'gladbach még akár jól is kijöhet a dologból, ugyanis a befolyt pénzen megvették Granit Xhaka-t (19, sváci, FC Basel), akit a hozzáértők a nála jobban sztárolt Shaqirinél is nagyobb spílernek tartanak.

Angliában a Chelsea viszi eddig a prímet Eden Hazarddal (a nyár eddigi legnagyobb fogása), az ifjú belga csel- és asszisztkirály támadóközéppályást túlzás nélkül szinte mindenki csábította, és ő is flörtölt rendesen, míg végül aztán a BL-győzelem ráébresztette, hogy Abramovics milliói tennék a legboldogabbá. Rajta kívül kék lett még Marko Marin (23, német, szélső/támadó-kp, Werder) akiről pár éve sokat mondták, hogy ő a német Messi, de aztán kikopott a válogatottból és a klubjában se hozta azt a formát, amellyel egykor alapot adott az aránytalan hasonlítgatáshoz. Az Asrenal ugyan megszerezte a francia gólkirály Olivier Giroud-t a Montpellier-től (25) és Prinz Poldit az FC Kölntől, ám mindezen akvizícióknak lényegesen kisebb a varázsa mióta Robin Van Persie kipakolta a szekrényét. A piac állapotát alapvetően meghatározza, hogy a City egyelőre csendes (legalábbis a felszínen). Az United valamivel kevésbé, hozzájuk a középpályáról gólerős Kagawa érkezett a Dortmundból (23, japán), illetve a Crewe őstehetségnek tartott középpályása, Nick Powell (18), ami szépnek szép, de ennél még a biztos BL-helyhez is több kéne. Végezetül említessék meg a Tottenham, a londoniak legnagyobb fogása eddig AVB (meglátjuk), illetve Gylfi Sigurðsson a Swansea-ból (szintén meglátjuk). Előbbit senkinek sem kell bemutatni, utóbbi 22 éves izlandi támadóközéppályás, aki szabadrúgásairól és távoli lövéseiről híres (leginkább Angliában és legfőként Swansea-ban). Valamint arról, hogy van egy nagyon fura "d"-betű a nevében:

Ezzel a fontos információval búcsúzunk is mára, holnap pedig egy igazi kuriózummal jelentkezünk: nemzetközi kupameccsek magyar szereplőkkel. (Öszintén szólva kicsit aggódunk, hogy augusztus vége felé már nem lesz módunk hasonló elköszönéshez.) Szívből reméljük, hogy az MTK és a Honvéd még ma este kapásból ránk cáfol.