A hétvége relatív eseménytelenül telt. Egyrészt kiürült a város, másrészt a várva várt manchesteri derbit ma játsszák (21:00). A hőség nem tett jót a meccsek színvonalának (izzadva szunyókálás a kanapén), a legtöbb helyen papírformaeredmények születtek. Mégis volt itt néhány ékkő, amiről még a nagy balatonozás miatt se kéne lemaradni.

Nem is lehet kérdés, hogy kit kell említenünk első helyen. Luis Suarez mesterhármasa egészen elképesztő volt, az idény egyértelműen legvarázslatosabb csatárteljesítménye. Sokat lehet kritizálni, és néha tényleg úgy fest, mintha egy hajszál választaná el az idegösszeroppanástól, de itt most csakis a cipője csókolgatása marad. Nem számít neki, hogy ballal vagy jobbal, a lényeg, hogy ágyúzhassa, de azt is precízen, védhetetlenül. Zseniális!!

Aztán mindjárt itt a másik kétes megítélésű sztár, sőt nem is annyira kétes, ha az elmúlt két évet vesszük alapul. Egy nagy semmi, sőt lúzer, kész szerencsétlenség, ballaszt, egy ember mínusz. Ez volt két évig. És most, amikor már mindenki legyint, akkor újra előbukkan, mozdulatai rendeződnek, újra libben az aranyló sörény, és hint egy triplát. Ki emlékszik már a luftok, homályok sorozatára?! Reszkess Bayern, jön a Torres!

Végül egy apró hír, amely azokat érdekel, akik szívükben hordják ezt a zseniális figurát. Azt a játékost, akinek semmi se drága, aki elmondása szerint ezer nővel volt már életében, aki egyszer meccs előtt engedélyt kért Fabio Capellótól, hogy szétrúghassa a szögletzászlót kapufát, ha lő két gólt a Juvénak. Aki még Jose Mourinhót is képes harsány nevetésre bírni. Aki szívproblémája miatt majdnem abbahagyni kényszerült karrierjét. Most viszont itt van, és újra ragyog, élvezze mindenki, aki szereti: FantAntonio Cassano!!!