Kérte Neymar Guardiolát a díjátadásra várva, úgy látszik a tegnapi focisuli után már ő is tudja, hogy hol volna jó neki. Ami a brazil nagy csinnadrattával meghosszabított szerződését illeti, mivel egy hónapon belül nem regisztrálták a szövetségnél, érvénytelen.
A Barca szimpatizánsnak nehezen nevezhető madridi AS cikke szerint, miután a katalánok beárazták a mágikusnak kikiáltott Santost, Neymar és Pep átkarolták egymást, majd az ifjú támadó így szólt a katalánok edzőjéhez: "Vigyél a Barcához!". A korábban mindkét spanyol óriásklubbal kokettáló, de leginkább maradás-pártinak tűnő támadó a végtelenül sima 4-0-át követően ugyanarra a következtetésre jutott, mint a nagyvilág. Ha egyszer a legjobb akar lenni, akkor nem bohóckodhat tovább a brazil ligában.
Őszintén megmondjuk, csalódtunk a fináléban. Pénzt ugyan nem tettünk volna a Santosra, de azért valamivel többet vártunk volna attól a csapattól, amelyik lassan fél éve erre a meccsre készült. Legalábbis a nyilatkozatokban, mert a pályán úgy tűnt, mintha a hosszú hónapok alatt a Nyíregyháza ellen dolgozták volna ki a taktikát. Lézengő csatárok, szellős középpálya, mégis mit képzeltek? Hogy majd a szerencsétlen védők megoldják magukban? Messi és társai valamikor 10-12 éves korukban játszhattak olyan szabadon, mint vasárnap. Annyira nem zavarta őket senki, hogy azt már maguk is zsenántnak érezték, ezért ha labdát kaptak, gyorsan odarohantak a legközelebbi ellenfélhez és kicselezték. Miután pedig meglett a közte három, a Barca játékosai befejezettnek tekintették a mérkőzést és heves semmittevésbe fogtak. Az önzetlenebbje még megpróbált összehozni a Santosnak egy becsületgólt (nem sikerült), a legtöbben viszont fejben már valahol a karácsonyi bevásárlásnál jártak. Lionel persze így is rendszeresen átszaladt a bekkeken, aztán ha a másodiknak, vagy harmadiknak sikerült elgáncsolnia, akkor dühösen nézett, mert megint elfelejtette, hogy kinek venné a mikrosütőt. Csak Alves hajtott veszettül a gólért, ami végül nem jött neki össze, de a meccs legjobbja címet megkapja tőlünk. Pechére mi nem adunk mellé egy Toyotát, mint a Messit választó japánok.
Ami a Santost és a hiányérzetünket illeti, a becsületesen középszerű társak mellett Neymar sem alkotott maradandót, egyszer bejött neki a dribli, valamint helyzetbe kerülve sikerült eltalálnia Valdest közelről, ennyi. Ami nem azt jelent, hogy nem őrülten tehetséges, de pontosan mutatja, hogy mennyire kicsi az a szemétdomb, ahol most ő a király. A tegnapi szintkülönbséget látva még Pelé pedzegetett gyepre lépése sem lett volna irreális, mármint a Barcelona színeiben, simán elbírták volna, sőt Xavi talán vele is lövetett volna egy gólt. És bár egyes sportriporterek elégedetlenkedtek a katalánok második félidőben bemutatott takarékos produkcióját látva, valójában így is maximális tisztelet illeti a játékosokat, hogy fenntartották a komolyság látszatát. Ha csak egy kicsit is kevésbé tisztelettudóak Pep legényei, akkor négykézláb, vagy ülve is lehozhatták volna a játékrészt.
A tarajos siheder pedig a pályafutását meghatározó tapasztalat mellett két Barcelona mezzel is gazdagodott (Puyollal az első-, Messivel a második félidő után cserélt). Ahogy kinéz, hamarosan kap egy harmadikat is, de azt már a saját nevével.
Utolsó kommentek