Már csak azért is jobban járt a futballvilág a portugálok továbbjutásával, mert ilyen cserejátékosaik vannak. Nem tudjuk ki hülyéskedett el ennyire lazán a hosszúra szabott keresztlabdával, de teljesen le vagyunk nyűgözve. Megfejtőt bármikor meghívjuk egy bambira. Ámulj (aztán olvass):

A szimpátia egy dolog, szíve mélyén mégis mindenki tudja, hogy "Cé" Ronaldo brillantinja hiányzott volna az EB-ről, mint zselé az ünnepi tortáról (a kocsonyás glazúrért amúgy szintén nem vagyunk oda, ám demokratikusan elismerjük, hogy jól néz ki).

Vele és társaival lett teljes a mezőny. Az elképesztően erős mezőny, melyből Szerbiát leszámítva hirtelenjében nem is tudnánk prominens hiányzót említeni (bármennyire is "dzsudzsiék" felé húz a szívünk). A csillivilli luzitán tizenegy nélkül nem csak gyengébb színvonalú, de lényegesen szürkébb is lenne a kontinentális karnevál. Hiányukban alapvető karakterekkel szegényedne a paletta. Ki pótolhatná Pepe-t, az aljas hentest, kinek láttán legszívesebben meghajigálnánk a plazmát? Vagy Nanit, aki semmiből bombázott góljaival lassan a legenigmatikusabb sztárrá növi ki magát. Ki mutatna annyira hülyén, mint a vélhetően extrémen korai kapuzárásiban szenvedő Meireles az irokéz frizurájával, kin a vad tetoválások sem mutatnak hitelesebben, mint vigyori Schmitt Pál a Harley Davidsonján. De említhetnénk a világ három legnagyobb bajnokságában is bravúrosan nagyot bukó, ám a válogatott keretéből sosem kikopó "küli-király" Quaresmát, az örök tehetséget, ki tán maga a rejtélyes pályamenti dekázó.

És persze, hogy mit sem érne az egész cirkusz Cristiano távollétében, hát hol is találhatnánk még egy ilyen szép és gazdag és nagy játékost, mint ő. Tréfa nélkül: sehol. Nyíljék bár láttán bicska a zsebünkben, lányok sóvárgó ajka, vagy az ámuló száj,  egy pillanatig nem kérdés, hogy nagyra tartjuk. Mind szakmailag, mind szakmailag.

(Boszniát sajnáljuk, de egy EB-n csak egy meglepetéscsapatnak van hely, és az már fenntartva Trapattoni íreinek.)