Az orosz Premjer Liga napjaink egyik legszínvonalasabb és legizgalmasabb bajnoksága. Itt játszik szemünk fénye, a múlt heti fordulóban 10 percet kapó Dzsudzsák Balázs, és ügyeletes fekete bárányunk, az Egervári-rendszer lázadója, Huszti Szabolcs is. Mégis csak kevesen tudják, mi történik a Kárpátokon túl. Mi is bűnösen elnéztünk felette eddig, most kompenzálunk. Eljött az idő, hogy aprólékosan felboncoljuk a nagy medvét. Ínyenceknek. 

Oroszország Putyin színre lépése óta gazdaságilag kiegyensúlyozottá vált, ami nyilván nagyban köszönhető a régóta 100 dollár környékén ingadozó olajárnak is. A rendszer hátránya, hogy végtelenül központosított és véleményesen demokratikus, ugyanakkor a modern cár uralkodása alatt kialakult az országban egy kifejezetten erős nagyvállalati szegmens. A cégóriásokat irányító kiskirályok eleinte duzzogva, félig-meddig kényszerből támogatták a futballt, mára viszont nagyot nőtt a presztízs, az oligarchák vérre menő harcot vívnak a bajnoki címért. A titulust birtokló Zenit Szentpétervár lohol most épp az élen, mögötte a négy moszkvai csapat irigységtől vörösödő fejjel próbál meg mindent elkövetni, hogy helyreállítsák a rendet. Európai futballnagyhatalom, nem kérdés, az EB-re is csoportjuk első helyén jutottak ki Advocaat vezetésével.

A 2011-2012-es kiírás eltér a szokásos bajnoki formulától, hiszen ettől a szezontól kezdve átállnak a hagyományos őszi-tavaszi rendszerre. A múlt hétvégén fejeződött be az alapszakasz, melyben a 16 csapat letolt egy teljes szezont, kialakítva az alsó- és felsőház mezőnyét (8-8 csapat). Eképpen elkülönítve játszanak majd egymás ellen oda-vissza a rájátszásban, az utolsó 44. fordulóra 2012. május 3-án kerül sor. Első két helyezett jövőre indulhat BL-ben, következő három mehet Európa Ligázni (természetesen a kupagyőztesnek is jár egy plusz hely), az utolsó kettő kiesik, felette kettő osztályozhat ennek elkerüléséért. Ennyit a formalitásokról.

Az alapszakaszt a Zenit Szentpétervár (61 pont) nyerte, legfontosabb láncszemük az edző: Luciano Spalletti.

A mélabús kopaszkutya csodás kis csapatot épített már Rómában is, de ott a sportpolitika és a gazdasági hátrány megakadályozták, hogy igazán nagyot alkothasson. Azért ne felejtsük el, hogy az a Roma a BL-ben is vitézkedett, például kettős győzelemmel búcsúztatta a Real-t. 2009-ben jött a Zenithez és látszik, hogy nem csak a pénz miatt. Állítólag Massimo Moratti mindent megtett, hogy idénre szerződtesse, de neki esze ágában sem volt hazamenni. Miért tenné? Bajnokcsapatot igazgat és menetelnek a BL-ben. A Zenit kerete évek óta állandó, náluk játszik a fél orosz válogatott. Szentpétervári a szbornaja cserekapusa (Malafejev), jobbhátvédje (Anyukov, amúgy a cséká), meghatározó emberei a középpályáról (Zirjanov, Gyeniszov, Sirokov, Bisztrov) és Kerzsakov, aki 16 góllal házi gólkirály. A védelembe nemzetközi szintű klasszisokat igazoltak: Bruno Alves, Lombaerts, Criscito és Lukovic neve sokat mond a futball követőinek. Érdemes pár szót szólni a 25 éves Viktor Fajzulinról, aki 2008 óta rendszeresen kezdő a csapatban, de a válogatottban még mindig nem mutatkozhatott be. Meglepő módon a szélső szülei venezuelai állampolgárságúak, így elképzelhető, hogy végül ebben mezben lesz belőle válogatott, a magyar származású Miku Fedor oldalán. Támadásban a csapat húzóemberei közé tartozik még a portugál válogatott Danny, aki eddig 8 gólt és 10 asszisztot jegyzett, illetve Danko Lazovic, aki 11 gólnál és 5 asszisztnál jár.

Második helyen zárt a legfőbb trónkövetelő CSZKA Moszkva (59 pont). Szokatlan becenevük a "Lovak", ami arra utal, hogy régebben egy pajta helyén volt az edzőpályájuk. Edzőjük Leonyid Szluckij arról (is) híres, hogy bimbózó kapuskarrierje már 19 éves korában szerencsétlen véget ért. Állítólag ő lett a falu hőse, mikor leszedte a szomszéd macskáját egy fáról, de pechjére leesett és tönkre vágta a térdét. A csapat kerete a bajnokság legerősebbje. Első helyen mindenképp Seydou Doumbiát kell említeni, akiből nagy klasszis lehet.

Az 1987. december 31-én született csatár a Young Boys Bern színeiben tűnt fel, és 64 meccsen szerzett 50 gólja (kétszeres svájci gólkirály) győzte meg a Lovakat 2010-ben, hogy elhozzák 10 millió euróért. Nem bánták meg. Ebben a szezonban 40 tétmeccsen 30 gólt szerzett, és természetesen vezeti a góllövőlistát. A támadószekció rajta kívül is egészen félelmetes. Az oroszok legnagyobb reménysége Alan Dzagojev, a csapat 10-ese, évek óta edződik a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában, de még mindig csak 21. Kiválóan lát a pályán és jól készít elő. Aztán említhetjük a japán Keisuke Hondát. Mindenki láthatta a vébén, hogy mire képes, egymaga cipelte tovább csapatát a csoportból. Az új szövetségi kapitánnyal (Zaccheroni) idén behúzták az Ázsia Kupát, magától értetődően ő lett a torna MVP-je. Ösztönös zseni, kiválóan bánik a labdával és kiválóan lő. De sorolhatjuk tovább. Csatárposzton ott van még a most éppen kékhajú Vagner Love, akinek talán egyedül a mentalitása nem stimmel, és a 22 éves Tomas Necid, aki 2008 óta a cseh válogatott egyik húzóembere. Hogy mi van a széleken? Ott a dél-afrikai születésű, chilei Mark Gonzalez (ex-Liverpool) és a Manchester United által kinevelt szerb válogatott Zoran Tosic zakatol. Kapuban a válogatottban stabil kezdő Akinfejev, előtte a nemzeti tizenegy sztenderd belső védői, a Berezuckij ikrek (Vaszilij és Alekszej) és Ignasevics személyében. Egyetlen zavaró tényező, hogy saját stadionjuk csak 4600 néző befogadására alkalmas (2013-ra készül el az új aréna). Így általában a Khimki stadionban játszanak, társbérletben a Dinamoval, akik szintén új otthonukra várnak.

Fenti két csapat a rájátszásban öldöklő versenyt folytathat az első helyért. Mindketten összvissz háromszor kaptak ki (30 meccsen), míg az utánuk nem sokkal lemaradó, egyelőre izmosodóban levő másik három moszkvai csapat már 7-szer.

A Dinamo Moszkva (55 pont) szép lassan erősödik. Egy nagyon furcsa pár alkotja náluk a csatársort: az ukrán Andrij Voronyin (11 gól) korábban a Liverpoolban is játszott, és Kevin Kuranyi (10 gól), akit valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. A válogatott Szemsovval (10 találat) kiegészülve ők lőtték csapatuk góljainak nagyobbik részét. Említésre méltó még az idén igazolt bosnyák Misimovic, és talán még az ausztrál Luke Wilshire-t is mintha ismernénk, kicsit eltévedt szegény. Védelem oszlopa az argentín színekben olimpiai bajnok, Copa ezüstös, és azóta válogatottba többé nem kerülő Leandro Fernandez. Nagy reménység szerepében a 20 éves Alekszander Kokorin, aki hamarosan bemutatkozhat a nagyválogatottban.

A Szpartak Moszkva (53 pont) történelmileg rendkívül sikeres, 12-szeres szovjet és 9-szeres orosz bajnok. Szurkolók között elterjedt nevük „A Hús”, ellenfeleiknek csak „A Disznók”. 1996-tól 2001-ig zsinórban 6-szor nyertek, azóta viszont semmi. Nekik is épül a stadionjuk, jelenleg a kongó Luzsnyikiben játszák hazai meccseiket (átlag 18 ezer néző a 84 ezer férőhelyen). A csapat tulajdonosa Leonyid Fedun, aki a Lukoil második embere, 7 milliárd dolláros vagyonnal (ehhez mai árfolyamon minimum 916-szor kéne megnyernünk az ötöslottót). 2009 áprilisa óta a klub korábbi vezérigazgatója és egykori kitűnő játékosa, Valerij Karpin vette át az edzői posztot, ám idén áprilisban lemondott. Furcsa mód azonban lemondása után is ő maradt az edző, ideiglenes jelleggel, ami tudjuk jól, hogy oroszul mit jelent. Azóta is keresik a helyettesét. Viccet félretéve, Valerij sokat tett az átmenet tartósításáért, úgy tűnik, hogy a Celta Vigo korábbi sztárja mégiscsak tudhat valamit a szakmából. Szép lassan összerakta a csapatot és 2011. június 26. óta lejátszott 16 meccsen 10 győzelem és 5 döntetlen mellett csak egyszer kaptak ki. A nagy menethez hozzájárulhatott az idén augusztusban 10 millió euróért vett nigériai Emmanuel Emenike (24), aki az eddigi 9 meccsén 6 gólt virított. A Hús keretében még Aiden McGeady, a villámléptű ír szélső, és Demy De Zeeuw a holland válogatott középpályás lehet első blikkre ismerős. Rajtuk kívül vannak még (jelenleg) ismeretlen dél-amerikai légiósok (5), akik (egyelőre) nem váltották meg a világot, bár a brazil Welliton állítólag 9 millió eurót ér. Ha folytatódik a Karpin mágia, akár BL-selejtezős helyen is végezhetnek.

A Lokomotiv Moszkva (53 pont) 2003-ban és 2004-ben is szerepelt már a Bajnokok Ligájában, utóbbi alkalommal a későbbi döntős Monaco ellen csak balszerencsésen, idegenben szerzett kevesebb góllal esett ki a 16 között. Abból a csapatból, a 37-et taposó jelenlegi csapatkapitány és klublegenda, Dmitrij Loskov maradt hírmondónak, bár ő közben megjárta a moszkvai Saturnt (2007-től 2010-ig), miután összeveszett az akkori Loksi trénerrel. Jelenlegi edzőjük a portugál José ...Couceiro, akinek korábbi állomáshelyei közül szemezgetve (Belenenses, Kaunas, Gaziantepspor) megállapíthatjuk, hogy nem tűnik hatalmas formátumnak (ráadásul sehol se maradt egy szezonnál tovább). Igazi „megélhetési Mourinho-klón”. Azt azért adjuk meg neki, hogy a kezdeti rapszodikus teljesítmény után a végére megtalálta csapatát, így az utsó 10 meccsen 7 győzelem, 2 döntetlen és csak 1 zakó volt a mérleg. Kiemelhető például, hogy 4-2-re megcsapták a Zenitet (0-2-es félidő után). A csapat legismertebb játékosai Victor Obinna (ex-Chievo, ex-Inter), Alberto Zapater (ex-Zaragoza) és Dmitrij Szicsov. A legértékesebbek a friss igazolások: Senijad Ibricic (bosnyák válogatott középpályás) és Felipe Caicedo a Manchester City besült ecuadori csatára.

A hatodik helyezett Rubin Kazany (49 pont) a tatárok büszkesége. Egyértelműen a várakozások alatt szerepelnek eddig. Pedig itt is sorjáznak az ismert játékosok: a korábban Genoás Bocchetti, a finn Eremenko testvérpár, a paraguayi Nelson Haedo Valdez (ex-Werder és Dortmund) a török válogatott Karadeniz Gökdeniz, vagy Obafemi Martins (ex-Inter). Nem annyira ismertek, de lehet, hogy jobb játékosok a Hoffenheimben feltűnő Carlos Eduardo, az argentin bekk Cristian Ansaldi, vagy az ecuadori belső középpályás Cristian Noboa. Az oroszok közül talán Alekszandr Rjazancev a legjobb, aki 2009-ben a Barcelonának lőtt bombájával hívta fel magára a figyelmet (egyébként 2-1-re verték Messiéket idegenben).

Oh my Goodness gracious me!

Az elitklubba még két csapat nyert bebocsátást, mindkettő története egészen lebilincselő. A Kubany Krasznodar (49 pont) játékosainak összértéke 27 millió euró, ami gyakorlatilag pitiáner összeg, a többi felsőházas csapathoz képest, akik minimum 72 millás kerettel dolgoznak. Így különösen nagy bravúr, hogy a Rubinnal azonos pontszámon tudtak végezni. A siker egyértelmű letéteményese a román edző, Dan Petrescu, aki 95-szörös válogatott és a Chelseaben is eljutott 151 meccsig. Már most nehéz eldönteni, hogy az egykori klasszis védő játékosnak, vagy edzőnek jobb, ugyanis minden bizonnyal korunk egyik legtehetségesebb tréneről beszélünk. Biztos, ami biztos mi már bekereteztük a képét, ott lóg a falon a NENYI mellett. Hamarosan a nagyvilág is megtudja, amit mi már évek óta.

Petrescu első nagy dobása az ismeretlen Unirea Urziceni Bajnokok Ligájába vezetése volt. Mi az, ha nem csoda, hogy átvesz egy olyan csapatot 2006-ban, amelyik fennállása során először játszik az NB1-ben, 2009-ben pedig már bajnokok lesznek (Romániában! A teljes bukaresti focimaffia szeme láttára!), aztán a BL csoportkörbe jutva elkalapálják otthon (pontosabban Bukarestben) a Sevillát, idegenben a Rangerst (4-1-re), végül 8 ponttal éppen, hogy csak lemaradnak a továbbjutásról. 2009 decemberében aztán gyorsan le is mondott, nyilván már akkor látta, hogy a szélhámos tulajnak elfogyóban a lelkesedése. A történet a befejezéssel válik igazi modern kori tragikomédiává: idén júliusban megszűnt a klub, mivel nem nevezett be a másodosztályba (a tulaj egyszerűen nem volt hajlandó már pénzt adni, a város pedig nem tudta megmenteni).

A Kubannyal 2009 december utolsó napjaiban írt alá, és az első szezonjában nevesincs játékosokkal magabiztosan jutott fel az első osztályba (első hely 9 pont előnnyel, 38 meccsen mindössze 20 kapott gól). A jelenlegi szezonban többnyire a következő csapattal próbálja felvenni a nagyokkal a versenyt. Budakov – Zsavnercsik, Armas, Zelao, Bugajev, Kozlov – Tlisov, Kulik, Né, Varga – Traoré. A fenti csapatok után már-már szemtelenség ez a kezdő! Egyetlen általunk ismert játékos Igor Armas, akiről kábé annyit tudunk, hogy moldovai bekk. A többiek? Csakis a legviccesebb nevűeket tudnánk kiemelni. A 28 éves elefántcsontparti Marco Taddei Né eddig nem sok vizet zavart a nemzetközi futballban, hacsak a Germinal Beerschotban lenyomott 10 meccset nem számítjuk annak. Honfitársa, Igor Lolo egy 29 éves védő, ő legalább már 40 meccset játszott a másodban tengődő AS Monacoban. Az elefántos trió a házi gólkirály (14 gól) Lacine Traoréval teljes, ő már a CFR Clujban húzóember volt (44 meccs/14 gól), 21 évesen, 201 centijével ígéretesnek számít. Szergej Davidov a csapat orosz sztárja, már a feljutás során is házi gólkirály volt, igaz csak 10 góllal, a jelenlegi szezonban pedig igazi szupercsere, összesen 790 játszott perc alatt jutott el 9 találatig. Másokat nem is nagyon emelnénk ki, egyszerűen senki nem érkezett nagyobb klubtól, mint a Politechnica Timisoara vagy az AS Trencin (és nem is saját nevelésűek). Egy kalapemelést mindenképpen megérdemelnek.

A dagesztáni Anzsi Mahacskala (48 pont) zárja a sort a felsőházban, róluk nyilván sokkal többet tudunk. A csapat edzője jelenleg hivatalosan Andrej Gorgyejev, de valójában már Roberto Carlos is játékos-edzőként ténykedik. A brazil legenda 38 éves, születésnapjára állítólag egy Bugatti Veyront (a leggyorsabb közúti jármű) kapott a nagy hatalmú tulajdonostól, Szulejmán Kerimovtól. A csapat Moszkvában edz, csak a meccsekre utazik Mahacskalába, ahol nagyon szeretik a focit. A játékosok mindegyike szuperlatívuszokban nyilatkozik a szurkolók imádatáról, ami vélhetően szerződésükben foglalt követelmény. A mindenki által kívülről fújt Samuel Eto'o (időközben már 9 meccsen 7 gólt szerzett), Dzsudzsák Balázs, Jurij Zsirkov és Mark Buszufa mellett még itt játszik a tehetséges brazil Jucilei (nemrég mutatkozott be a válogatottban) és Diego Tardelli, aki az Atletico Mineiroban vált ikonná 113 meccsen lőtt 73 góljával. A csapat szereplése nagyjából olyan rapszodikus, mint a keret felépítése. Lehet, hogy az utazgatás is hozzájárul, de a csapat összértékéhez képest (4. a ligában) kifejezetten szerények az eddigi eredmények. A védelmet mindenképpen erősíteni kellene a jobb szerepléshez, a Premjer Ligában nem elég csak előre pakolni.

Az alsóház legjobb csapata is 10 ponttal maradt le a nyolcadiktól, ami mutatja micsoda szakadás van az anyagi lehetőségekben. Az FK Krasznodar (38 pont) az egyetlen alakulat, amelynek valószínűleg nem lesznek kiesési gondjai, a többiek mind aggódhatnak. Az FC Rosztov (32 pont) Saláta Kornélt és Stipe Pletikosát is a soraiban tudhatja. (A szezon egyik legsajnálatosabb történése volt, hogy másik kapusuk, a szerb Dejan Radic a Tyerek elleni meccsen olyan rosszul esett, hogy el kellett távolítani a veséjét.)

A Tyerek Groznij (31 pont) kiheverve Ruud Gullit ámokfutását (a klub szerint túl sokat partizott), és például Martin Jiránekkel soraiban felért a 11. helyre. Jelenlegi edzőjük (a negyedik a szezonban) Sztaniszlav Csercseszov, akinek kapuskarrierjét végigkísérte a hamisítatlan csibészbajusz, mellesleg a Tirol Innsbruck legendája. A Volga Nyizsnyij Novgorod (28 pont) már egyértelműen a kieső helyek szorításában játssza meccseit. Gaál Miklós a csapat oszlopos tagja (4 meccsen jutott szóhoz). Hogy a Barcelona nevelés Marc Crosas hogy kötött ki náluk, azt valószínűleg ő maga sem érti. Az Amkar Perm (az ő kapusukkal is történt egy súlyos baleset, neki a lépét kellett eltávolítani) és a Kirilja Szovjetov (27-27 pont) már osztályozós helyen rettegnek. Kieső helyen végzett a Szpartak Nalcsik (24 pont) és a Tom Tomszk (20 pont). A tomszkiak helyzete a bennmaradás szempontjából gyakorlatilag kilátástalan. Gúnyneveiből (Ázsiaiak, Szibériaiak) kikövetkeztethető, hogy irgalmatlan messze vannak a moszkvai vonzáskörzettől. Eredményeik sokkolnak. A csapat a szezon második felében 12 meccsen keresztül volt képtelen betalálni az ellenfelek hálójába. 1146 percet jelent ez, ami kényelmesen veri az eddigi csúcsot, ami 943 minuta volt (1954-ben állította fel a Lokomotiv). Már-már hihetetlen, de a dicső sorozat kezdetén még a 9. helyen álltak. Érdekesség, hogy a zuhanás nagyobbik részében Valerij Nepomniacsi volt az edzőjük, aki arról is híres, hogy az 1990-es világbajnokságon általános elképedésre negyeddöntőbe vezette Kamerunt.

Aki elalvás nélkül végigrágta magát a fenti összefoglalón, most már nagyjából fel tudja mérni az esélyeket és erőviszonyokat, egyben láthatja, micsoda kemény csata folyik tőlünk keletre. Jövő héten pénteken, a rájátszás nyitányaként nyomban Zenit - Anzsi csata lesz, az eredményeket itt lehet majd követni hétről hétre, állítólag valami magyar tévécsatorna is mutat meccseket, és mi is rajtuk tartjuk majd a szemünket. Érdemes, hiszen ez a bajnokság már most is a 7. legerősebb Európában, ha pedig a fejlődés töretlen marad, hamarosan az ötödik legerősebb lehet, megelőzve a francia és a portugál pontvadászatot.