Kiiktatnád az atmoszférából Mezei Dánielt, hát elment a józan eszed?! Futótűzként terjed a hír: kussoltatható a kommentátor. DE arról senki sem tájékoztat, mit veszíthetsz. Rengeteget. Elmondjuk nyolc pontban, ami azért nyolc, mert valójában végtelen.

1: Poénok

A labdarúgás nem állt kétszer sorba, amikor a humorérzéket osztogatták. Vér, verejték, könnyek, katarzis, na és a rekeszizmokkal mi lesz? Néhány hasra esés és tökön rúgás, ennyi jutna az igényes humor kedvelőinek, ha nem ülne ott a mikrofonnál a riporter, aki bohócot reggelizett. Kommentátoraink számára az élet egy nagy doboz bonmot, amit a közvetítés alatt kedvesen megosztanak velünk. Arról már nem ők tehetnek, hogy amitől milliók kacagnak gurgulázva a padlón fetrengve, az néhány finnyáskodó sznob számára émelyítően gejl, gyanúsan lejárt, undorítóan sztereotip tölteléket rejt vagy bevonja valami testnedvszerű szexista máz. Persze nem lehet mindenkit boldoggá tenni, amikor egyeseknek még az otépé reklámok sem tetszenek.

2: Időutazás

A jó riporter számára nemhogy a holnap, de a ma sem létezik. Hát van, aki ne azért ülne le a készülék elé, hogy megismerkedhessen az ütköző felek futballtörténelmének elmúlt 100-150 esztendejével? A kezdősípszó jeladás az időgép beindítására, hogy aztán a fűzős labdák hőskorából rajtolva kétszer negyvenöt perc alatta elérhessünk a máig. Az igazi klasszisok úgy időzítenek, hogy a ráadás feszült perceit pont kitöltse a megelőző kilencven eseményeinek summázása.

3: Magyar vonatkozás

Elmondhatatlanul sokat hozzátesz még egy jó meccs élvezetéhez is, ha tudjuk, hogy a balhátvéd 12 évesen majdnem gólt lőtt a benelux kertészválogatottnak, amelyben pályára lépett Kovács Ervin egyik volt csapattársa.

4: Emóciók

Milyen szerencsések is vagyunk, hogy a mi kommentátoraink nem hagyják magukat gúzsba kötni az objektivitás béklyójától! Szárnyaljatok fiúk, csak így tovább, lobogtassátok az igazság fáklyáját, drukkoljatok bátran és nyíltan az országnak, amelyről két hete még azt hittétek, hogy egy ruhamárka. Álljatok bele szívvel-lélekkel, üvöltsétek világgá, amit más nem mer, hogy csal az a rohadék bíró, direkt csal, mert mi tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, csak nagy összeesküvések és kis nemzetek.

5: Józanság

Nem igaz, hogy az egyik riporter azért közvetít olyan kiábrándultan, mert fürdőgatyás fiúkra számított, a másik meg képtelen feldolgozni, hogy a vébén nem óriási csigának öltözött tornatanárok vetélkednek hatalmas hungarocell káposztákat görgetve. A magyar kommentátor  s z e n t   k ö t e l e s s é g e  megvédeni az embereket, nehogy egy arra érdemtelen meccset túlságosan élvezzenek. Még az kéne, hogy Tibort Szegedről pont egy közepes iramú Brazil-Chilén vigye el az infarktus, az ő ihletett kommentálásuk miatt. Hihetetlen erőfeszítés, amit értünk tesznek. Lehetetlenség szavakba önteni, mi kell ahhoz, hogy valaki a  fantasztikus hangulat és a bitang nagy tét közepette is képes legyen apatikusan végigfanyalogni kilencven percet, meg az esetleges hosszabbítást. A helyszínen!

6: Pszichológia

Az valami egészen fantasztikus a mi riportereinkben, hogy sosem szűnnek meg kutatni, mi zajlik a fejekben. Legtöbbször persze egyszerűen csak tudják, legyen az a fej edzőn, játékoson, bírón, partjelzőn vagy egy pirosra festett kétszáz kilós kolumbiai drukkeren. Borzongató belegondolni, hol tarthatna a magyar lélekgyógyászat, ha ezt a rengeteg tehetséget nem szipkázná el folyton a Telesport. Azt se tudnánk, mi fán terem a depresszió, a skizofrénia pedig egy fagylalt neve lenne a visegrádi cukrászdában. Eper, puncs, skizofrénia, csokoládé.

7: Számadatok

Riportereink második anyanyelve a statisztika, esetleg az első. A legkiválóbbak képesek a közvetítés alatt eszükbe jutó valamennyi gondolatot számsorokra és aránypárokra fordítani. Beleértve a nézők üdvözlését, az elköszönést és egy hosszabb anekdotát, aminek semmi köze a meccshez, csak valahogy beugrott, amikor azt gugliztuk, hány baloldali szögletet kapott Honduras gaboni bíráskodás mellett olyan csapatok ellen, amelyekben háromnál több Gonzalez szerepelt. Bár egyesek statisztofíliája már-már betegesnek tűnhet, valójában tökéletesen kiegészítik egymást az előző mérkőzésen előadó töriszakos kollégával.

8: Emberség

Amellett, hogy ezek a különleges szakemberek gondoskodnak futballtörténelmi és matematikai ismereteink bővítéséről, megóvnak a felesleges infarktustól, értesítenek a lelkek legapróbb rezdüléseiről, nívós tréfákkal színesítik az üresjáratokat, lángoló lélekkel képviselik az örök igazságot.... Szóval mindeközben még arra is figyelnek, hogy megvillantsák előttünk a szpíker emberi arcát. Mert igazi profik, és pontosan tudják, hogy másként képtelenség volna azonosulni a tehetség és hozzáértés ilyen szintű koncentrációjával. Ami kívülről mulatságos nyelvbotlásnak, kacagtató ostobaságnak vagy szánalmas erőlködésnek tűnik, az valójában a legapróbb részletéig megtervezett gesztus, hogy ne csak csodálni tudjuk őket, hanem szeretni is. Lehet-e pusztán véletlen, hogy valaki egy támadáson belül háromszor is másként ejti egyazon játékos nevét? Pályára képzeli, aki nincs ott, gólt üvölt, amikor mellé száll? Kommentálhatna-e világbajnoki mérkőzést, aki megnyilvánulásai alapján annyira hülye a focihoz, hogy a feleséged is Rinus Michelsnek tűnik hozzá képest, pedig a drága öt percenként megkérdezi, hogy "Annak drukkolunk, aki a konyha felé támad?". Hát van, aki elhiszi, hogy ilyet tényleg lehet?

 Az babráljon a hangmenüvel.