Méltó búcsú az NB1 legszórakoztatóbb színfoltjától.

Lajos a Ferencváros padján egyszeri és megismételhetetlen kombináció volt. Aki nem követte nyilatkozatait, az nem is tudja mit veszített, aki pedig hozzánk hasonlóan függővé vált, annak egyszerre sivár hely lett a világ. Nincs több "Ki az a Paulo Sousa?", nincs több "gondolkodunk Tévezen". Senki nem mond majd olyanokat, hogy "nálunk nincs edzés, csak beszélgetünk és kártyázunk", és senki nem hajtja majd el a bírókat oly lángolóan a vérbe hétről-hétre, mint ő. 

És ez még csak a felszín, az elkrákogott mondatokból nem csak Détári reménytelen harca bontakozik ki az erejét meghaladó feladattal (úgy a Ferencváros, mint maga a nyilatkozatadás is ebbe a kategóriába tartozik), de a magyar bajnokság korhű lenyomata is kirajzolódik általuk (ezt de szépen mondtuk). A vágás során legalábbis arra törekedtünk, hogy így legyen. (Ami egyben azt is jelenti, hogy a jellemábrázolás elsőbbséget élvezett a időrendiséggel szemben.)

Viszlát Lajos!: