Nehéz kiigazodni a hazai híreken. Amikor például azt olvasom, hogy a szövetség elutasította a ferencvárosiak kérelmét a hétvégi bajnoki elhalasztására, bizony elfog a méreg, mit packáznak a zöldfehérekkel. Képzeljék csak el, hogy a norvégiai visszavágón kiesünk egy bután bekapott góllal a kilencvenedikben. Hősies védekezés, ölre menő csata, a fiúk a végén már a fülükön veszik a levegőt -amikor, ah!- becsúszik egy hiba és összetörnek az európai álmok.

Mielőtt azonban túlontúl beleélnénk magunkat az mlsz -megelőlegezett- szidalmazásába, már zavarba is jöttünk. Eszünkbe jut ugyanis, hogy minap még a fradika vasárnapi diadala volt a téma Lokomotiv ellen, barátságos meccsen, Moszkvában. Nehéz elhinni, de maguktól mentek oda, a hivatalos indoklás szerint “udvariatlanság” lett volna lemondani a meghívást. Dimenzióba helyezendő az üllői-útiak galantériáját feleleveníteném, múlt kedden játszottak Jerevánban, mindehhez napokat bumliztak oda-vissza, ráadásul negyven fok és izzó betonteknő emelte a továbbjutás értékét, hogy költőien idézzem Prukner trénert. Miután pénteken(!) végre hazaértek a srácok, szombaton már mehettek is haknizni az orosz fővárosba, ami az öt nappal későbbi Aalesund meccs fényében akkora púpnak tűnik, mintha egy egész teve nőne a hátunkra.

Ahelyett, hogy elvesznénk annak vizsgálatában vajon a jó modor mennyiben minősül sportszakmai szempontnak, inkább örüljünk, hogy a baráti összecsapást nem kis meglepetésre a mieink nyerték, bár “halálosan fáradtak”. A fantasztikus és erőt adó diadal kapcsán viszont rögvest felötlik, hogy hol van az orosz liga elképesztő színvonala, melyet minden Dzsudzsák cikkben megpróbálnak belénk szuggerálni manapság. Netán a Lokomotiv nem vette annyira komolyan a találkozót, mint a teljes kezdővel felálló zöldfehérek? Közvélekedéssel ellentétben van olyan eset, hogy a győzelmet is magyarázni kell. Elcsigázott csapatot kilencven percig facsarni a foghíjas moszkvai nyárban, számomra nem tűnik mintaszerű felkészülésnek. Ha ezt az üllőin nem így gondolják, vajon mi volt a probléma a bajnoki nyitánnyal? Moszkvába maguktól malévval az oké, Kaposvárra lemenni viszont már túlzás volna? Noha utóbbi három órából megvan, még akkor is, ha vonattal utaznak, átszállással Dombóváron. Mindent összevetve furcsának tűnő döntések ezek, de persze lehet, hogy a zöld sasok számára a közös röpködés is a felkészüléshez tartozik.
 

Az Arsenal helyzete lassan Kubára emlékeztet, csak azok maradnak, akik nem tudnak úszni. Az utópia elbukott, az álmok kifakultak, a holnap igérete nem helyettesítheti örökké a jelen kupáit. Amíg készült a stadion és szoros a nadrágszíj, tökéletes menedzseri teljesítménynek számított az él közelében végezni radikálisan sajtátnevelésűekre és zseniális filléres igazolásokra építő modellel. Ideje viszont már vidám a banki egyenleg, miközben a karcsúsítás politikája öncélúnak tűnő éhínségbe fordult. Lassan rá sem lehet ismerni a szexi ágyúsokra, kiket nemrég még tátott szájjal bámult a világ. Ez már régen nem diéta, hanem súlyos anorexia.