NS vs Blikk

 (kép: blikk.hu, szöveg: tegnapi NemzetiSport)

Barca Milan ManCity Dortmund, nem az elődöntőkre tippelünk idejekorán, csak ízlelgetjük a lehetséges halálcsoport.

Hogy ki és milyen kalapba kerül, örökre neuralgikus pontja sorsolásoknak, de ezt éppen mi tudjuk a legjobban. A Bajnokok Ligájában idén előálló helyzet még így is példátlan a játék történetében. A kialakulásban a múlhatatlanul véleményes koefficiens mellett egyszerre keze Platininek (gyengébb bajnokok csak egymás közt selejteznek) és a középcsapatokat villámgyorsan óriásokká stafírozó sejkeknek. A végeredmény: csak öt centivel kell odébb nyúlni a tálban, hogy valaki a Manchester Cityvel legyen csoporttárs, ne pedig a Bate Borisov-val. Mintha a nyuszi helyett váratlanul egy Tyrannosaurus kerülne elő a cilinderből.

Fehéredő arcokban nem lesz hiány ma délután.

Meg nem bántva a Szabicsékat Euroligára állító fehéroroszokat, de ha a City Góliát, akkor ők Dávidka a nagycsoportból. A citeh komplett kezdőjében és padján sincs olyan játékos, aki kevesebbet érne, mint a Bate kerete összesen (€13 mill.). Kivéve a cserekapust, de még ő is másfélszer annyi, mint amennyire a boriszoviak legjobbját, a brazilból honosított Renan Bressant taksálják. 

És aztán, ha a balszerencsés klubvezető végre túljutott a szívroham-közeli sokkon, még mindig megkaphatja a negyedikből a német bajnokot. Mentőt az úrhoz! 

nagyíts!

(fotó innen: theincidentaltourist.tumblr.com)

Hat nyelven beszél a Senderos, mégis nyelvbotlik. Ahogy azt a korhatár is sejteti, nem is akármilyet. Lefordítani nem lehet, meg túl szemérmesek is volnánk hozzá. Felvétel külön értéke a pár másodperc döbbent csend, míg leesik a stúdióban mit is mondott a svejci. Aztán kontrollálhatatlan röhögés.

Ps: Aki nem értené mire a derű, pillantson az Urban Dictionary első példamondatára.

(forrás: TOTT, ESPN)

Érezzük, hogy a túladagolás határán a téma, és ígérjük, mostantól egy darabig pihenni hagyjuk az United kispadját. Legalább addig, míg meg nem vernek valami jobb csapatot, vagy ki nem kapnak az Arsenaltól.

De ezt még osztanunk kell, hogy mosolyogva teljék a lepergő munkaidő.

Sir Alex és a nők 

A Manchester tehát nyert tükörsima három-null, csikócsapattal. A Tottenham elleni tizenegy minden idők második legfiatalabbika, mivel Fergie valaha kezdett Unitednél. A győztes nyitány után (W'Brom-Manu 1:2) még bőven akadtak kérdőjelek, főként defenzív, mára virradóra viszont jelentősen simulhattak a sokat látott ráncok. Sir Alex újra ledobott egy-két évet. Már a felvezetés alatt azt néztük, ahogy mutatták az egyre vénebb Redknappel vonulni kvaterkázva befele, mintha mindenki felett szállna az idő, csak felette nem. Ha ez így megy tovább, és máshogy nem megy, végül úgy fogja megverni a Barcát, hogy túléli Guardiolát. 

Tegnap az első félidőben még viszonylag visszafogottak voltak a hazaiak, a legnagyobb figyelem tán a kapusokra irányult. A negyvenes Friedel fantasztikusan védett (Gomez a padon kornyadozott), De Gea pedig keservesen igyekezett meggyőzőnek látszani, véleményes sikerrel. Labdával nagyon tud, mesésen gyorsan és pontosan dobja-rúgja kifele, ami viszont felé jön, azt annyira mindig fogni akarja, hogy örökre benne a hiba. A kifutások tekintetében pedig már-már Sáfári tanácstalanságot mutat, a Manu első félideje nagyban arra is ment rá, hogy inkább agyonbiztosították a széleket, csak ne jöjjenek a beadások. Egyetlen szöglet érkezett keresztbe, és ő neki rögvest sikerült a senki földjén találnia magát, noha ki sem mozdult. Néhány jól sikerült védés után még a végén ügyetlenkedett egy kiadósat, lett belőle kapufa, de a szurkolók helyében azon aggódnánk leginkább, hogy a Sir megint bevédte, zsinórban harmadszor. Most ugyan nem hadovált lábmunkáról, meg nem hozott kínos Schmeichel párhuzamokat, de itt nekünk valami bűzlik. (A dán óriáshoz hasonlítást maga sem gondolhatta komolyan, nekünk ezzel kapcsolatban egy legendás Ferguson idézet jutott eszünkbe rögvest: "Ahogy fölém tornyosult, a játékosok szinte oda se mertek nézni, rajtam pedig átfutott, hogyha tényleg megüt, halott ember vagyok." És akkor most képzeljük el ezt a jelenetet De Geával.)

Ennyit erről. A kényszerűen is rejuvenált hátvédsor parádézott, a spursben kezdő Defoeról a 35. percben derült ki, hogy tényleg a pályán. No nem ért labdához, de legalább sikerült annyira kikerülnie Jones árnyékából, hogy megtalálta a kamera. Evans lassacskán a legjobb brit középhátvéd, fix kezdő lenne Capellónál, ha nem volna északír. Smalling szorgosan tanulja (ideiglenes?) új posztját a szélen, Evra pedig úgy néz ki, kitart még egy darabig a túloldalt. A második negyvenötben amúgy pont a két szélsőhátvéd fellépése borította az asztalt az addig nagyjából partner Tottenhamre, és hozott megannyi szép játék mellett három gólt és néhány őrületes védést Friedeltől. Welbeckről már áradoztunk, Cleverley továbbra is közmegelégedésre szorítja ki Carricket, a frissen igazolt Ashley Youngról meg lassan egyértelmű, hogy nem csak egy kiscsapatban tűnik klasszisnak, sőt százszor jobban mutat az igényes közegben. Rooney mindeközben örül a hajának és megint szerzett egy gólt. 

Máshol.

Reméljük beértek gyárba rendben, buszon, autóval, vagy karikázva, smost a böngésző előtt merengve barátkoznak a ténnyel, hogy dolgozni kéne, kint meg igazi strand-idő. Mielőtt mindnyájan mély depresszióba zuhannánk, inkább vakítsuk el-elvágyódó gondolatainkat Danny Welbeck tündöklő sarkazásával. Az ifjú csatár ezzel a megoldással egészen új dimenzióba helyezte önmagát szemünkben, pedig addigra már megszerezte a vezetést egy pompás fejessel.

Na de ez, hogy ilyet, ilyen sebesség mellett, ilyen kis helyen, ilyen tisztán és pontosan és jó ütemben, a szavunk elakad. Csak harmadik nézésre hittük el, hogy tényleg így akarta. Lehet, hogy az undok jövő még csúnyán lesre futtat minket ezzel a kijelentéssel, de tegnap este világsztár született. A meccsről hamarost szólunk, most lássuk végre a képsorok.

Beszámoló folyt köv.. Videó összes gól, plusz bónusz, lapozz.

Ellentétben Mourinhoval mi tényleg annyira magabiztosak vagyunk, hogy el tudjuk ismerni mások érdemeit. A “Dirty Tackle” nevű fociblogon van egy széria “Ha a meccs folytatódott volna” címmel, amelynek mai szuperkupás bejegyzése annyira viccesre sikerült, hogy lefordítjuk. Nem azért mintha ne tudna mindenki angolul, de hátha, másrészt nagyon enyhén át is írtuk itt-ott, természetesen még jobbra.

Ha folytatódott volna... (Barca vs Real Madrid, Supercopa)

A Supercopa két fordulójában erőszak, gyerekes indulatok és fantasztikus futball keveredtek egymással, a hangulat állandóan robbanásközeli, mikét az megszokott, ha a Barca és a Reál néznek szembe egymással. Habár egy késői góllal végül ezt a kupát is a Barcelona emelhette magasba, a mérkőzést követő dulakodás nem pont az a befejezés volt, ami egy ilyen nagyszerű focit hozó párharc végére dukálna. Ezért ismét fel kell tennünk a kérdést, “Mi lett volna, ha folytatódik a mérkőzés?”

97’- Tito Vilanova arcának facsargatása akkora élvezettel tölti el Mourinhot, hogy rögvest új áldozatokat keres magának. Gerrard Piquét veszi célba, mire a védő egyből vérezni kezd, előbb, minthogy hozzáérhetne.

101’ Cristiano Ronaldo rájön, képes feszesen meredő pozícióba hozni gallérját pusztán azáltal, hogy önmagára gondol.

A Serie-a rajtja közeledvén tegnap ismét megrendezésre került Milánóban a hagyományosan különös lebonyolítási rendszerű TIM kupa. Az állandó három résztvevő: Inter, Juve, Milan, 45-45 percet játszott egymással, döntetlen esetén tizuk. Ez mind nem annyira érdekes, a gólok már annál inkább. Habár az olasz liga nem éli virágkorát, azért még vannak a játéknak szépségei, amelyekkel a taljánoknál találkozhatni leginkább. Ha például a magyar futball szereplői továbbra sem képesek leszakadni a "csibészség" témaköréről, legalább tanulmányozhatnák az alábbi felvételeket, Cassano leheletnyi kötényét, Matri arcátlan fejesét tizenháromról, vagy Milito alázó pörgetését külivel. Ezt jelenti ma az elitfutball szintjén a "jól értelmezett vagányság", amitől mi irgalmatlanul messze, hiába véli a fél szakma, hogy genetikusan kódolt. Ilyen megoldásokkal tényleg lehet menni valamire, akár nemzetközi szinten is, mégha lassabbak, gyengébbek, szegényebbek és elmaradottabbak is vagyunk a vetélytársaknál. 

Az olaszoktól őszinte elnézést a párhuzamért. Várjuk a rajtot nagyon.

Juventus-Milan 2:1 (Vidal, Matri, ill Cassano) 

 (forrás: fourfourtwo.hu)

FC Barcelona-Real Madrid, Spanyol Szuperkupa visszavágó, tegnap

15. Perc (1:0): Mint a múltkor. A Real lelkesedésével ma sincs baj, 100%-os erőbedobással kezdenek és tényleg mindenhol ott vannak. Aztán mi történik? A jól megnyomott első 10 perc után fogy egy kicsit a szufla, kijön a Barca a szorításból és bumm. Most már nyilvánvalóan a katalánok is jobban ott vannak fejben, Busquets látható változást hozott a középpályán, és a védelem is nyugodtabb Piquevel.

22. Perc (1:1): Őrületes űrfoci! Egészen elképesztő ritmus, és szinte minden támadás helyzettel végződik. Talált (szerencsés) gól a Realtól, Abidal csúnyán elbambult és beragadt, a labda meg odapattant pont Roni bokájára.

27. perc: Haverok helyzetjelentése a Nou Camp-ból... „Jaja, tele van a stadion, mindenki üvölti, hogy Barca, Barca, Baaarcaaa!” Örülünk a szerencséjüknek, de kimehetne a villany.

30. perc: Ma egyértelműen még jobban játszik a Real mint Madridban. Elképesztően nagy meccs. A lélegzet elakad látva, hogy a játékosok miként valósítják meg a legnehezebb technikai elemeket és hozzák meg a legjobb döntéseket a pillanat töredéke alatt, mi jut két csúszó láb és egy repülő védő közt. A sebesség és mozgáskoordináció olyan ünnepét láthatjuk, amely bob beamoni távlatokat nyit a labdarúgásban. A világ két legjobb csapata, nem kérdéses. Sir Alex felsír.

44. perc: Piqué sarokkal akkora gólpasszt adott, hogy egy pillanatig szinte hasonlított Ronaldinhora. Messi gyönyörűség.

Félidő: Hát, egészen elképesztő, ami a pályán zajlik. Ebből a meccsből akármi lehet. A Barca előnye, hogy sokkal kisebb számukra a tét. Mourinhoék folyamatos bizonyítási kényszerben vannak, mivel továbbra sem nem hajlandóak elfogadni, hogy ami tavaly történt az nem csalás, vagy valami birodalmi összeesküvés eredménye volt. Ráadásul minden egyes euró, amivel többet költenek, szintén újabb bizonyítási kényszer. A Barcának ez a meccs mindössze presztízskérdés, az is legfőképpen csak azért, mert a Real úgy megnyomta az odavágót. Mindenkinek ajánlanám figyelmébe, ahogy lehozták a kezdeti prést. Semmi megremegés, semmi bizonytalanság. Hibák akadtak, de pánikról egy percig nem volt szó, pedig ennél nem lehet jobban benyomni őket. Mi az eredménye? 1:0 nekik. Hát, ezért is ők minden idők legjobb csapata.