A Capello utódlása nyomán kerekedő bohózat az angol humor legnemesebb hagyományait követi, azzal a nem kis különbséggel, hogy most mi röhögünk, és ők nem értik. A "Harry a király" című abszurd komédiában színre lép a szigetország labdarúgásának valamennyi fontosabb szereplője, szövetség, média, szakma, sőt maguk a játékosok is. Az egyik legdurvább poént épp Rooney sütötte el.

A Nemzeti Sportnál valamikor úgy döntöttek, hogy a vizuálisan jól megkülönböztethető légiósok jelentik a magyar labdarúgás igazi problémáját. Valójában minden külföldi zavarja őket, de az már tényleg  megbocsáthatatlan, ha valakit még véletlenül sem lehet magyarnak nézni. (Akkor se, ha épp a honosítása kapcsán kerül szóba, mint az egykor lekutyapics'zott Benjamin, aki azóta stabil kezdő a francia első osztályban és padon az elefántcsontpartiaknál.)

Valahonnan nagyon ismerős volt a Zlatan, Aronica, Nocerino tasli-háromszög koreográfiája, a megoldás pofonegyszerű. Kvízben mondjuk el:

Imádjuk az Afrika Kupát, de azért titkon már vártuk a szédítő potyát, mint céges bulin a címbeli felkiáltást, hát itt van, ráadásul a hosszabbításban, teljes rejtély, hogy mit akarhatott a tunéz kapus. Ayew mindenesetre köszönte szépen. Ghána elődöntőben, a Karthágói Sasok ezzel elszálltak.

Példátlan dögvész sújtja az AC Milan belső középpályásait, az őszi sérültek pótlására január elején igazolt felmentősereg olyan gyorsan kidőlt, hogy a hónap végén már az ő helyükre kellett újakat szerződtetni. Így viszont annyian lettek, hogy elképzelni sem tudjuk mihez kezd majd Allegri, ha mindenki egészséges.

"A játékosok küzdöttek, hajtottak, én rontottam el, túl könnyen vettem a meccset, nem készítettem fel megfelelően a csapatot, el kell ismernem, hogy ez a vereség az én hibám volt" hallottak már valaha ilyen edzői nyilatkozatot? Mi még soha.

Annyira, hogy abban fogja játszatni  saját csapatát. A Viitorul Constanta - Gheorghe Hagi szülővárosának együttese - jelenleg vezeti a másodosztályt, valószínű ennek örömére kérte fel az egykori sztár a Pumát, hogy tervezzen egy különleges szerelést az általa birtokolt gárdának.

De Okochára, Piresre és Fowlerre is lecsapott a kalapács Indiában, ne aggódjanak, a nyugdíjas csoport nem egy tragédiába fordult társasutazáson vett részt, hanem a Premier League Soccer játékosbörzéjén.

Rendeztek egy meccset az elmúlt héten, hol egyszerre három ellenfél volt a pályán. Zambia és Líbia ugyanis nem csak egymással vívott hősies csatát az Afrika-kupán, de a játékteret borító vízzel is meg kellett küzdeniük. Mindebből pedig a torna eddigi legjobb mérkőzése kerekedett, a csapatok zokszó nélkül birkóztak a helyenként lápot idéző gyeppel, nem kímélve sem magukat, sem egymást, mégis mindvégig sportszerűek. A szép gólokon túl különleges csemegét jelentett figyelni miként alkalmazkodnak a szélsőséges körülményekhez, olykor parádés technikát villantva, máskor fogcsikorgatva,  sikerrel, vagy éppen balszerencsésen. Míg az elkényeztetett európai agy azon csodálkozott, hogy ekkora vízben megrendezik a találkozót, a fiúkon látszott, hogy játszottak már ennél sokkal rosszabb körülmények között is. Nem p'csogtak, fociztak.