A januári videó szerint José Maria Marinra még egy utánpótlás torna  aranyérmeinek kiosztását sem lehetett úgy rábízni, hogy az egyik medál ne a zsebében landoljon, a tegnap kinevezett új prezident méltó utódja lesz a távozó Teixeirának.

A Juventus egyre kevésbé tűnik a bajnokság esélyesének, ám a torinóiak legnagyobb trükkje éppen az, hogy valójában sosem voltak azok, nekik mindig is a második hely volt a Szent Grál, az olasz ezüst, amely idén többet jelent, mint valaha. Mert ugyan a harmadik helyezés is elhúzza a BL mézesmadzagját, de aztán meg szembe jön az angol, a német, vagy a spanyol negyedik, és az ember hamarabb az EL-ben találja magát, minthogy annyit mondhatna: "Udinese".

Hagytunk egy napot alélni földöntúli Messin, most jöjjön valaki egészen, egészen más: Paulo Jorge Soares Gomes, az APOEL veterán középhátvédje, ki 120 perc tankönyvbe illő rombolással járult hozzá a ciprusi csodához, F'sznob videó az "old school" védekezés magasiskolájáról.

Meg arról, hogy miként kell győztesen megvívni egy büntetőpárbajt, de előbb nézzük Jorgét (ha még nem látta.)

Nem kerülgethetjük örökre a borzasztó, tompa puffanást, bár magyarázatunk nincs, csak érzéseink. Szerintünk épelméjű ember nem követ el öngyilkosságot, sem a foci miatt, sem másért. És főként nem E. Károlyért. Sajnos azonban az ilyen tragikus esetekben az ok kevésbé fontos, mint az elhatározás. Az a szomorú igazság, hogy aki tényleg le akar ugrani a  tizenhatodikról, az nem küld jeleket. Mert nem az a nagy titok, hogy valami nem stimmel, hanem az, hogy ennyire. Ezért nincs a környezetnek esélye a közbeavatkozásra. Hogy Kutasi Róbert miért nem látott kiutat, nem tudjuk. Találgatnunk orosz rulettezés volna a kegyeletsértéssel. Nyugodjék békében.

Amiről viszont szólni kell, az a magyar labdarúgás otthonos bűze. Az orrfacsaró szag, amelyet mindenki érez, mégis mintha mindenki boldogan elfeledkezne róla, hogy valahonnan jönnie is kell.

A Twente ifjú középpályása saját térfeléről indult három védővel a nyakán, aztán bedobta a "gyalogkakukk cselt" és meg sem állt a PSV kapujáig, döbbenetes sebesség, szögegyenes szólógól, Leroy "beep-beep!" Fer, jegyezzék meg a nevet. A srác 22, holland, és a pénzügyi krízistől sújtott Feyenoord-tól érkezett a nyáron, ahol zsenge kora ellenére helyettes csapatkapitány volt.  Stabil korosztályos válogatott, egyszeres Oranje.

Ahogy mondani szokták, edzői korán felfigyeltek kivételes fizikumára. Erre utal ifjúsági korában kapott beceneve is: a kidobó ("De Uitsmijter"). Ennél sokkal többet nem tudunk róla, illetve most már azt is, hogy rémületesen gyors labdával. Ez így együtt már elég is lehet egy decens angliai szerződéshez.

A nem felejtő uruguayi jó húszról lőtte meg mit sem sejtő Sneijdert a Napoli-Internazionale olasz bajnoki előtt, teljesen jogosan. Az incidens bemelegítés közben történt, előzménye, hogy a két csapat kupameccsén a holland majdnem eltörte a nápolyi középpályás lábát, az idény tán legtahóbb szabálytalanságával. Gargano akkor bámulatos módon megúszta a katasztrófát, sőt még bámulatosabb módon végül nem ütötte le az alattomos elkövetőt sem (lefogták). A törlesztés persze nem maradt el, s bár a távolban sétáló felebarátunkat labdával hátba suhintani első hallásra sportszerűtlen és gyerekes cselekedetnek tűnhet, a Tálió elv alapján mégis nagyvonalú válaszlépésnek kell tekintenünk, egyben elegánsan alázónak. Minderről videó:

Torkának szegezett nyílvesszőt törő Döme, reálos mezt szignáló Fabregas, saját kapuba visszaszálló kapuskirúgás, három napos pauzánkat három lehetetlen eseménnyel kompenzáljuk, képedjenek.

Elnézést a hosszas szünetért, Toni Polsternél vagyunk vendégségben sítúrán, és mivel az első este néhány snapsz után gúnyos megjegyzéseket tettünk frizurájára, büntetésből három napra megvonta az internet hozzáférésünket és a házat is csak felügyelet mellett hagyhatjuk el. Most egy fenyő tetejéről jelentkezünk, ahonnan halványan fogható a szomszédos hütte wifije, de nincs sok időnk, mert nagyon fúj a szél és hóból mintázott hasonmásaink is gyorsan olvadnak a vacsoraasztal körül. Tehát:

Az év legjobb meccsének negédes diskurálásba fullasztása annyira elszomorított, hogy összedobtunk egy unikális, hét nyelven beszélő videót, mintegy kárpótlásul a megcsonkított szórakozásért: így szólt a Napoli-Chelsea a nagyvilágban (aztán elmondjuk mi fáj).

Mi csak a tegnapi bejegyzést hagytuk ki, Ronaldinho csapattársa viszont 2012 eddigi legnagyobb helyzetét, mire elhiszik, hogy ezt így és oda, már pótoltuk is a mulasztást. (Elkövető Deivid, Flamengo.)