Furcsán ambivalens állapot egyszerre tudni, hogy válogatott fellépés előtt csak bizakodásnak van helye, közben meg érezni azt a jeges szorítást, amikor Vanczák és Robben neve egy mondatban szerepel. Őszintén megvalljuk, féltjük a csapat becsületét. Elfog a rossz érzés, ha arra gondolunk, amint a hollandok monstruózus támadószekciója, és a mi meglehetősen renyhén záró hátsó alakzatunk egymásnak feszül. Sokszor.

Partjelzőt így meg még nem szívattak, ilyen elegánsan, ilyen viccesen, ilyen frenetikusan. "Vigyázz, ott van a hátad mögött!"

Hatodosztályú Langholmen FC szurkolói az IFK Göteborg elleni svéd kupameccs nulla-kilences(!) állásánál döntöttek úgy, hogy itt az ideje valami más szórakozást keresni. És találtak is, a partjelző személyében. Minden további bevezető felesleges, a felvétel önmagáért beszél. Mától fogva egy kicsit mi is Langholmen drukkerek vagyunk.

Válogatásunk nem reprezentatív, a legtöbb magyar játékos nem részegeskedik, nem pózol guminővel, nem vág magának Hitler bajuszt és nem szívja fordítva a cigarettát. Vagy legalábbis nem teszi fel a közösségire. Megdöbbentő módon azonban olyanok is akadnak, akik igen. (updatelt poszt!)

Petőfi Sándorral ellentétben mi pontosan tudjuk, hogy mi okból szeretjük az őszt: végre elindult a négy nagy bajnokság. Éppen ezért nem is a dombtetőn üldögélünk lantunk pengetve csöndesen, alant a naplemente, hanem a tévé előtt, ujjunk hegye húrok helyett a távkapcsolón birizgál. Délután angol, este olasz, éjjel spanyol, és a németet is nézhetnénk, ha akarnánk. Hát mondja valaki, hogy nem jobb ez, mint a nyár.

Ziccerben kilépő Armero eldönthette volna a továbbjutást, ehelyett akkorát rúgott a földbe, hogy hasraesett. Mit esett? elterült, mint a Nagyalföld. Sajnáljuk szegényt, de ezen nem lehet nem röhögni.

Ismaily 107 km/h-s bombája kapcsán a tudományos ismeretterjesztés határait feszegetjük.

Nincs jobb kanalas orvosság, mint egy áhitatot keltően hatalmas gól, még némi matek is lecsúszik vele. Mondjuk a bragás védő sütőjével tényleg bármit el lehetne adni, akkor is százszor megnéznénk, ha törpök énekelnének alatta. Mivel úgysem értik miről beszélünk, inkább play.

Méltó búcsú az NB1 legszórakoztatóbb színfoltjától.

Lajos a Ferencváros padján egyszeri és megismételhetetlen kombináció volt. Aki nem követte nyilatkozatait, az nem is tudja mit veszített, aki pedig hozzánk hasonlóan függővé vált, annak egyszerre sivár hely lett a világ. Nincs több "Ki az a Paulo Sousa?", nincs több "gondolkodunk Tévezen". Senki nem mond majd olyanokat, hogy "nálunk nincs edzés, csak beszélgetünk és kártyázunk", és senki nem hajtja majd el a bírókat oly lángolóan a vérbe hétről-hétre, mint ő. 

Követeljük, hogy Varga József hagyja el az országot! (Meg a jobbhátvéd posztját a válogatottban, mert akkora pazarlás az, mint ekét húzatni Overdose-zal.)

Nem vagyunk olyan jól ellátva tényleg tehetséges játékosokkal - sőt elég szarul -, hogy ne vérezzen szívünk látni miként ragad meg utóbbi évek legszimpatikusabb terméke Nagyerdő akolmeleg ölén. Annyira vérzik, hogy nyílt levéllel fordulunk hozzá:

.

.

Messi annyira kedves lény, hogy még a pályára rohanó nézővel is vígan lejattol.

Ritka bájos jelenet esett a német-argentin barátságos mérkőzés utolsó perceiben: egy beszaladó idióta - ejnye-bejnye a szervezőknek - egyenest a kis argentinhoz trappolt, aki nemhogy legalább csúnyán nézett volna a renitensre, de - a közönség legnagyobb örömére - mosolygva kezet rázott vele. A szerencsés flótással eztán a rendezők is meglehetősen előzékenyen bántak, Messit pedig annyira elszórakoztatta az intermezzo, hogy még jóideig rötyögött magában. Videó: lapozz.