Nincs még egy pályafutás, ami ennyire az istenkirály gólokról szólna.

Nyilván sokaknak közismert, akinek esetleg mégsem: a kilencvenes évek közepén zenitelő Matthew Le Tissier egy csúnya, nagy és lusta játékos volt, a modern labdarúgó antitézise. A Premier League formátumra update-elt angol bajnokság egyik utolsó amatőr lelke, aki nem futott, nem védekezett, és edzésre menet simán bevert pár kolbászos-tojásos muffint a mekiben. Egyetlen dologhoz volt tehetsége, hogy gólokat rúgjon. Eszetlenül nagy gólokat. Az EPL huszadik születésnapján megválasztott 10 legszebb gól listáján csak ő szerepel két találattal. Soha nem nyert semmit, viszont hosszú éveken át egyedül tartotta bent a Southamptont, húsz meg huszonöt gólos szezonokkal, támadó középpályásként. A szurkolók úgy hívták: Le God.

(Alternatív link)

Olyanok ezek a gólok, mintha egy kisgyerek fantáziájában járnánk. Ahelyett, hogy túlmagyaráznánk a látványt, csak néhány érdekességet említenénk, például hogy a második (átemelős) találatnál Peter Schmeichelből csinált bohócot, vagy hogy a 0:52-nél látható bomba ballal esett. A teljesen valószínűtlen lövések mögött - elmondása szerint - az a különleges technikai képessége állt, hogy teljesen kifordított belsővel is olyan erővel tudta megrúgni a labdát, mint mások csüddel. Neki egyébként a válogatásban harmadik (Blackburn elleni) gól a kedvence, mert az "teljesen tudatos volt, edzésen sokat gyakoroltuk", amúgy az utolsó (Newcastle elleni) szólóját bírná a legjobban, de a saját ízlésének kicsit snassz, hogy a befejezés pattogósra sikerült.

Nem csak a góljaiban, az egész figurában van valami meseszerű. Guernsey szigetén született, a Csatorna-szigeteknek nevezett formáció második legnagyobb (értsd 78 négyzetkilométeres) tagján, Normandia partjainál. A terület nem angol, de a brit korona alá tartozik, saját közigazgatással és pénznemmel. Származásának köszönhetően maga dönthette el, hogy melyik válogatottban szeretne játszani (angol, skót, walesi, é-ír vagy francia). Bár utóbbiak sokat próbálkoztak nála, ő kizárólag az angolra hajtott. Sajnos a szerelem nem volt kölcsönös, mindösszesen nyolcszor lehetett része az élményben. Mindezt úgy, hogy 89 és 98 között két szezonban nem rúgott tíz felett, háromszor viszont eljutott húszig vagy fölé.

Persze a dolog némileg érthetőbb, ha a védekezésről vallott filozófiáját tekintjük: "Valami számomra is ismeretlen oknál fogva, amint nincs nálunk a labda, teljesen érdektelenné válik számomra az egész". Igazi edzők rémálma, vagy ahogy azt Sir Ferguson oly tökéletesen megfogalmazta: "Nem szeretném a csapatomban látni, de az ellenfélében sem". 

Sokak szerint lényegesen nagyobb pályát futhatott volna be, ha nem tart ki örökkön a Southampton mellett. Vitték is volna ezerfelé, de neki fontosabb volt, hogy szeressék, és főként, hogy úgy játszhasson, ahogy szeret. Nem voltak sztárallűrjei, kicsapongásai néhány Malibu-kólából álltak, és olykor meglepte magát egy akciós vödörrel a KFC-ben. Heti fizetése már akkoriban sem számított különlegesnek, nem gyűjtötte a sportautókat, nem énekelt karácsonyi számokat, nem keveredett botrányokba. Gyakorlatilag a Soton összes edzője meg akarta változtatni, ilyenkor csendben leült a padra, aztán amikor becserélték, rúgott egy olyan duplát, mint az utolsó kettő a videón.

Az egész országban imádták, Southamptonban pedig egyenesen vallásos tisztelet övezte, amitől ő speciel általában zavarba jött, és szorgosan szabadkozott a lelkiismeretükben sértett hívőknek a beceneve miatt.

Hitt benne, hogy a Sotonból is befuthat válogatott karriert, de végül egyetlen tornára sem jutott el. A 98-as vébé előtt Glenn Hoddle berakta az angol "B" csapatba, ahol rúgott egy mesterhármast az Oroszoknak, de így is szó nélkül otthon hagyták. Elmondása szerint ezen a ponton adta fel végképp a nagyobb ambícióit. Még lehúzott pár szezont, de egyre többet volt sérült és egyre kevesebb kedve volt a dologhoz. Addig még azért kitartott, hogy 2001-ben ő lője az utolsó gólt a "The Dell"-ben, a Southampton 103 év után lebontott stadionjában. Egy három-kettes győzelmet érő találatot az Arsenal ellen, ballal, dropliból, a pipába. Másnál díszhelyen mutogatnák, ha viszont tőle minden ilyet betettünk volna, még mindig azt a videót nézné.