Az elmúlt években inkább becsméreltük a farkasokat, ám idén összeállni látszik a káosz, hoztak egy normális edzőt, áramvonalasították a keretet, és az eufória hullámain lovagolnak.

Hat meccs, hat győzelem, 17-1-es gólkülönbség, ez önmagáért beszél. De mitől táltosodtak meg ennyire? Nem igazoltak őrült módon, közben 107 millió euróért adtak el játékosokat, vezérük pedig még mindig Francesco Totti, hiába 37.

Első körben jegyezzük meg, hogy az új tulajdonosok érkeztével az elmúlt két szezonban két vezérmotívum volt megfigyelhető. Az egyik, hogy rendszertelenül és mértéktelenül igazoltak, de vagy nagyon tehetséges fiatalokat, vagy bevált, megbízható katonákat. Totálisan átmosták a keretet, ami nem ígérhetett azonnali sikert. Ez utóbbinak, mármint a sikernek, volt még egy apró akadálya: az edzőválasztás. Luis Enrique és Zdenek Zeman is látványosan megbukott, mit érthetünk úgy is, hogy látványban nem volt hiány, csak eredményekben. A vezetőség ennek ellenére koncepciózusan ragaszkodott a megalkuvást nem tűrő támadójátékhoz, noha sok köszönetük nem volt benne. Persze igazságtalanok lennénk, ha azt mondanánk, hogy a csapat nem tanult az elmúlt évek alatt semmit. A Barcás labdatartás és a zemani szupergyors kontrák gyökerei is benne vannak az idei jó teljesítményben. Rudi Garcia pont ebben tűnik nagyot alkotni, hogy rendet tett a trehány módon összerakott puzzleban. Egyrészt igazolt három-négy olyat (Benatia, Strootman, Gervinho, Ljajic) az eladottak helyére, amire még Luciano Moggi is csettintene, másrészt helyre tette a hierarchiát. Az elcsábított De Rossi és Pjanic maradásában is biztosan szerepet játszott azzal, hogy perspektívát tudott nekik mutatni, és akkor itt álljunk is meg.

Szerintünk ugyanis a Strootman, De Rossi, Pjanic középpálya megtestesít mindent, ami egy középpályán kell. Fizikai erő, finesz, rutin, technika, küzdeni tudás, mindezeket úgy ötvözik, hogy az egy mágikus, szimfonikus elegyet alkot. Talán ebből kiindulva azt mondhatjuk, hogy az idei nagy előrelépés egyik fontos elemét Strootman leigazolása adta.

És ahogy az lenni szokott, egy jól működő középpálya mindent sokkal könnyebbé tesz. Balzaretti teljesen megújult, megállíthatatlanul szántja a pálya bal oldalát, a jobbon Maicon (vagy tegnap Torosidis) megbízhatóan robotol, a két belső védő Benatia és Castan pedig robbanékony, gyors, technikás, így könnyen kezelnek bármilyen egy-az-egyes helyzetet. A két szélső csatár Florenzi és Gervinho kedvükre cikázhatnak, míg Totti valami olyan eleganciával vezényli az egészet, hogy arra nincsenek szavak. Egyszerűen nincs még egy olyan, aki ennyire szépen finomítja a játékot.

Ilyenkor szokta minden rivális szurkolója elkezdeni nézegetni a keret fennmaradó részét, mondván úgyis elfogynak a szezon végére. Hát nem tudjuk. Hátul ott vár bevetésre a bírálhatatlan Burdisso, vagy a frissen igazolt 17 éves horvát tehetség Tin Jedvaj. Középpályán Michael Bradley biztosan elbír egy-két meccset, de a tavaly rendszeresen játszó Marquinho is jó pótalkatrésznek tűnik. Elöl pedig az elvileg vállalhatatlan Borriello mellett még ott van a berobbanásközeli Mattia Destro. Egy komolyabb sérüléshullámtól valószínűleg omolna a kártyavár, de egy kis szerencsével, és az európai kupaszereplés nyűgje nélkül vállalhatónak tűnik a dolog.

A legfontosabb komponens viszont mégiscsak az eufória. Mennek az esernyőcselek, sarkazgatások, középpályás kombinációk, látványos becsúszások, hanyagul eltekert kontragólok stb. Figyeljék meg a játékosok tekintetét, ahogy a góloknál egymás nyakába ugrálnak, majd együtt futnak vissza a saját térfelükre. Nem sétálnak, hanem futnak, mondván „menjünk már, rúgjunk még egyet!”. Éhesek, ég a tűz a szemekben, nincs disszonancia, talán csak a cserék elégedetlenkednek – hogy kimaradnak a buliból.

És tényleg olyan az egész, mint valami fesztivál, ahol mindenki YOLO életérzéssel partizik, mintha nem lenne holnap. Aki ilyenkor a másnaposságot kezdi emlegetni, azt lehurrogják, majd nagy hahotázás közepette újra meghúzzák a pezsgősüveget. Pedig nyilvánvaló, hogy hosszú távon nem fenntartható egy ilyen döbrögizés. Hogy meg lesz még ennek a böjtje. Amíg viszont még van abból a pezsgőből, az a hülye, aki kimarad belőle. Hétvégén jön Milánóban az Inter, lenyűgöző meccs lesz.