A világ legszerencsétlenebb csapatából két nap alatt a legirigyeltebb lett, naná, hogy a Felcsút.

Puskás Öcsi posztumusz szellemi szülőföldje kifogyhatatlan forrása a csodáknak. Kezdődött ugye minden az őszinte döbbenettel, hogy a csapat tavasszal feljutott. Ezen szinte még Felcsúton is meglepődtek, sosem gondolták volna, hogy igazolnak néhány válogatott játékost, és máris ez lesz a vége. Az ölükbe pottyant ajándékot aztán meglehetős józansággal fogadták az érintettek.

"Nekünk is tudnunk kell a helyünket.(...) A mi célunk nem az NB I, a mi célunk nem is az NB II. A célunk, hogy játékosokat neveljünk. Ha úgy hozzák a körülmények, akkor az NB II-ben nevelünk a magyar labdarúgás számára Gyurcsó Ádámokat, ha úgy hozza, akkor az NB I-ben tesszük ezt. Erre kell összpontosítani. Ott kell helytállni, ahova a sportszerencse éppen állított bennünket. Ha az NB I-be, akkor ott, ha az NB II-be, akkor meg ott." (O.V.)

Szinte szégyelltük magunkat és gúnyos gondolatainkat ennyi szerénység hallatán. Bár Gyurcsónál talán álmodhattunk volna merészebbet. Még azt valahogy, ha el tudnák hitetni velünk, hogy a Makovecz aréna csak úgy kinőtt a megszentelt ugarból, mint eső után a gomba, és befizetünk egy idénybérletre. Ehelyett az lett, hogy ahogy közeledett az augusztus, úgy fordult a koncepció a saját tehetségek felől, mások tehetségei felé. Néhány vereség, néhány sérülés, és az érdekeltek mintha egyre kevésbé szerettek volna ott helyt állni, ahova a sportszerencse őket állította. Előkerült a buksza. Jött Hajdúch, Tischler, majd szerdán Gallardo.

"...szezon közben vagyunk kénytelenek csapatot építeni. Sorra dőlnek ki a meghatározó játékosok. Azt gondolom, nincsen Európában, sőt a világon még egy olyan együttes, amelyet annyi balszerencse sújt, mint a miénket." Nyilatkozta elkeseredetten Benczés Miklós, miután csapata szerdán szerződtette a magyar bajnokság legnevesebb játékosát. Igen, ez egy furcsa mondat. Sőt furcsább. Különösen, hogy edzőnk két nap múlva rájött, fordítva tartja a térképet.

"Magyarországon nem jellemző, hogy egy felkerülő csapat ilyen szintű játékosokat szerződtet, így joggal lehetnek irigyek azok, akik ezt felróják nekünk." 

Most akkor mi van?! És főleg, mit kéne érezni a lelkünkben felcsútiaknak? Aggódjunk vagy ne aggódjunk? 

„A sérült Szakály Dénes posztjára, valamint a támadósorba is szeretnénk még igazolni – folytatta Benczés Miklós. – Nem titok, Czvitkovics Pétert el tudnám képzelni Felcsúton, hisz aki a bajnok Debrecenben vezéregyéniség volt, az minden bizonnyal nekünk is segítségünkre lehet." Vagyis ne aggódjunk, legfeljebb a jövő Gyurcsóiért. A PFLA bent fog maradni, mégha ehhez egy kicsit módosítani is kellett az eredeti koncepción. Nyilván nem könnyű megállni, hogy egy klub ne letarolja le a piacot, amikor egyszerre rájön, hogy milyen őrülten vonzó.

"El sem tudja képzelni, hogy mennyi labdarúgó szeretne a Puskás Akadémiához tartozni.”  És tényleg, bár mi inkább úgy mondanánk, hogy megpróbáltuk nem elképzelni. Nem azért, mert nincs fantáziánk, csak kurvára unjuk. Persze bőven lehet, hogy a közgépszerű aktuálpolitikai válaszok helyett egyszerűen csak a hely ellenállhatatlan kisugárzásáról van szó. Már C. Ronaldo is rég aláírt volna Felcsútra, ha tudná hol van.

Gallardo mindenesetre már pontosan tudja, ráadásul a spanyol klasszis magyarázata - hogy tudniillik miért költözött Bazból Fejérbe - visszavezet minket a rideg valónál sokkal szimpatikusabb mágikus realizmus világába. 

"Persze a magányt is meg kell említenem, ami a harminc négyzetméteres lakásomban tört rám a magyarországi télben, egy olyan településen, amely nélkülözi a nagyvárosok előnyeit. Mindenféle luxus nélkül, gázrezsón főzve, csak hogy egy példát említsek. Amikor távol vagy a szeretteidtől, ezek is számítanak. Csak az edzés, utána irány haza. Kint minden hideg, tél van, és elgondolkozol, »mit keresek én itt?«"

Szerencsére ez a kérdés a Fejér megyei mediterrán metropoliszban már nem merül fel, csak legyen elég négyzetméter és vegyenek neki egy mikrót.