Elmúlt napok tanulsága, hogy jól pofán lettünk verve a zsákutca táblával. Az eszetlenül pumpált milliárdok dacára egyetlen magyar klubról merül fel, hogy megéri az európai augusztust. Ennyit a nemzeti futballfelemelkedés előtt is tudtunk, csak kevesebből. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni az eredmények méltatását: nem zárkóztunk semennyit és közben öles léptekkel sikerül még jobban meggyűlöltetni a magyar futballt.
A Videoton kínos kudarca például sokkal nagyobb össznépi boldogságot okozott, mintha lezúzták volna a Podgoricát. Apróbb üröm, hogy a Csányi által - előzetes bátorsággal - "károkozónak" titulált csapat tavaly úgy kettőfél milliárdba fájt az országnak. Nincs szükség túl nagy kreativitásra, hogy a magyar futball számára hasznosabb módot találjuk ennyi pénz elköltésére. Mondjuk veszünk minden általános iskolásnak egy focilabdát és egy pár csukát (márkásat), még egy "Orbán" mezt is csomagolhatunk mellé, csak hogy tudja, kitől kapta. A maradékból vígan futná másfél honvédnyi költségvetésre.
Persze nyilván az is egy nagyon hatékony módja a fiatalok körében népszerűsíteni a labdarúgást, hogy a kődrága légiósokkal stafírozott kirakatgárda megpróbálja null-nullra hozni a montenegrói fiókcsapat ellen emberlőnyben, de végül nem sikerül.
Hogy kitartson hétvégére is a jó hangulat, másodnapra szombaton Mezőkövesdre pattintott kormányunk 400 millát csuklóból a megszoruló matyó cimboráknak. Mindezt a költségvetési vésztartalékból, mert úgy látszik maga volna Mohács, ha a belügyi államtitkár csapatának nem teremne hirtelen egy élvonalra alkalmas stadion. Vajon ez a hirtelen jött állami bőkezűség előre be volt tervezve a klub költségvetésébe? Volt egy üres rubrika csillagozva, hogy ide majd a Bandi kap négyszáz milcsit a két szép szeméért?
Tömik a Fradit, nem értünk vele egyet, de oké, vitaalapnak talán elmegy, hogy az ország legnépszerűbb bla-bla. Na de Mezőkövesd?? Egy tizenhatezres városka csapatát kell feltőkésíteni, amelynek leghíresebb játékosa is csak arról volt nevezetes, hogy szépen hímezte a tulipánt? Miközben Szeged, Nyíregy, Sopron, Egerszeg, Békéscsaba sehol, az élvonal létszámát pedig csökkenteni kellene.
Amitől végképp cserét kér a józan ész, képzeljék, a kövesdi költségek jelentős része abból származik, hogy felszámolják a futópályát. Tállaiék ugyanis egy "Fulham" jellegű stadiont álmodtak, amire szurkolóként csak annyit mondhatjuk, nagy hülyeség, mert így jobban látják a nézők, mi zajlik a gyepen. Adózóként meg azt, hogy "vigyetek b'zdmeg távcsövet". Nota bene, mi polgárok márciusban már boldogan kisegítettük Matyó City-t szolíd 3 milliárdnyi önkormányzati adósság átvállalásával, úgy látszik mostantól az minden vágyunk, hogy fizethessünk nekik egy élvonalbeli szezont.
A kazánban is jobb helye lenne a pénznek, vagy ha megetetnék a szegényekkel. És miközben erkölcsileg ellehetetlenítjük a futballt, még arra is sikerül kínosan ügyelni, nehogy már valami jobb legyen. Lassan a labdázó kutyáknak is százmilliós szponzorokat rendel az állam, a messze legjobban nevelő magyar csapat szemét meg kiszúrják egy olyan elnökkel, aki annyit se tud összekalapozni, ami elég neki kólára.
Le sem merjük írni a szót: utánpótl..., mert a drukkerek többsége agyérgörcsöt kap. Az ETO-Maccabi után felesleges is túl sokat beszélni a dologról, kevés tanulságosabb lecke volt annál, ahogy a magyar bajnokkal feltörölték a padlót. Nem valami "így könnyű" típusú csapat valami utódisztánból, honosított brazilokkal és atletikus gyarmatárúval, hanem az izraeli bajnok, leginkább izraeli játékosokkal. Az egész úgy nézett ki, mintha a Barcelona játszana a Besenyőtelekkel. És míg a minden dicső múlttól, grundtól és futballra termett génkészlettől mentes izraeli srácokat a jelek szerint egész jól meg lehet tanítani focizni, a Győr válogatott középhátvédje és csapatkapitánya az ellenfél legkisebb rezdülésére képes hátat fordítani a lendülő lábnak. Ne legyen már pénzkérdés, hogy olyan bekket neveljünk, aki nem fél a labdától.
Egyébként is, sz'rjon kókuszdiót, akinek van pofája pénzkérdésről beszélni jelen költési gyakorlat közepette. Annyit mondunk: Felcsút, és úgy emelkedik a vérnyomás, mint hátvéd tizenegyese a büntetőpárbajban. Alapból meglehetősen torz helyzet, hogy a minelnöknek saját csapata van, erre most már kettő. Bevalljuk, nem teljesen vágjuk, miért nem számít Videotonnak a Videoton akadémiája, de ha a taós támogatásból is külön-külön kaptak 176, illetve 171 milliót, akkor biztos így a helyes (második és ötödik legnagyobb összeg amúgy). Mindez azonban szotyi a Felcsút FC "Aranycsapat Stadion"-jára elővarázsolt 3,8 milliárdhoz képest (2,8 egyenest a tavalyi TAO-ból, a maradékot meg összedobták állami cégek és a holdudvar).
A makoveczi álmok ihlette aréna esetében egyáltalán nem metafora, hogy ékszerdoboz. Székenként 1,08 mihályért összesen 3500-an férnek el benne, a teltházhoz persze az kell, hogy kimenjen az egész falu, a komplett Fidesz frakció, és mindenki vigyen magával még egy embert. Míg a büszke tulaj kizárólag a teljes elragadtatás hangján képes megnyilatkozni az organikus arénáról, addig a gazdasági csodából (eddig) kimaradozóknak valószínű csak az jut eszébe a faszerkezetes tetőről, hogy "de jó volna a fejére gyújtani".
Ezt hívják társadalmi feszültségnek. A közepében pedig ott a magyar futball, ami nagyon nem jó neki, mégha ezt hajlamos gyakran elfelejteni. Akkor is okoznának némi feszkót a ráfordított milliárdok, ha lenne eredménye. Ehelyett több kárt okozott a dolog, mint használt. Volt egy szamarunk, amit fel kellett volna doppingolni paripának, mi pedig hízlaltunk belőle egy disznót. Egy szimpla bűnbak kifejezetten szimpatikus jószág ahhoz a magatehetetlen zsírsertéshez képest, amivé a moslékként öntött milliárdok tették. Egyetlen dolgot tanult meg ennyi pénzből: zabálni. Felzabálni saját jövőjét, átügyeskedni az utánpótlásra kapott támogatást az egyre irracionálisabb költségekből üzemelő első csapat fenntartására, és bárminemű valóban életképes klubmodell kialakítása helyett politikai kapcsolatokon keresztül pumpolni az adófizetőket (közvetve vagy közvetlenül).
Annyira életképtelenül beteg az egész, hogy az már fáj. Mit lehet arra mondani, hogy az élvonal klubjai - a rájuk fecsérelt irdatlan összegek dacára - az elmúlt szezonban is katasztrófális veszteséget termeltek. Csak a Honvéd és az MTK volt nyereséges, pechükre a minden piaci alapot nélkülöző rendszer kőkeményen bünteti a felelős gazdálkodást. Aki következetesen ragaszkodik a saját utánpótláshoz és a reális fizetésekhez, az küzdhet az életéért, mert a legjobbjait rendre elviszi egy bőkezű önkormányzat, egy állami nagyvállalat vagy a nemzeti vagyonügynökség (által pénzelt csapat). Nem tehetséges játékosokat kell itt felkutatni és kinevelni, hanem kapcsolatokat a hatalommal.
Hogy ez a két csapat (és tán a nullszaldó közeli Haladás) próbál valami olyasmit csinálni, ami a magyar focinak tényleg jót tesz... Na ez az, ami senkit és baromira nem érdekel.
Utolsó kommentek