Össznépi fieszta ünnepelte a góltalansági rekordját megtörő ikont, pályára rohanók százai ölelték, a lelátó dalba foglalta nevét: Tony Hibbert 11 éve várt az elsőre.
Az Everton drukkerei évek óta ígérik pólón és drapérián: "When Hibbo scores, we riot" (szabad fordításban: "Ha Hibbo gólt lő, kitör a forradalom"), és nem túloztak. Amikor az AEK Athén elleni barátságoson Hibbert egy szabadrúgásból végre megtörte 309 mérkőzése tartó örökös góltalanságát, a stadionban elszabadult a fesztivál.
Parádés nézőtéri videó, dallal. "Ohh, Tony Hibbert, he scores when he wants." (Ó, Tony Hibbert, akkor lő gólt, amikor csak akar.)
A tündérmesét tovább kerekíti, hogy a mérkőzést Hibbo tiszteletére szervezték, megünneplendő, hogy a balszélsők réme kétszámjegyű éve szolgálja a klubot (Tony iránti tiszteletről mindent elmond, hogy Wayne Rooney csak azért nem lépett pályára idolját szalutálandó, mert elfoglaltsága volt a Uniteddel). Az ellenfélválasztás is neki szólt, ugyanis emberünk egy AEK elleni Euroliga meccsen (2009) vette át a vezetést a "vajkaramellások" (ang. "Toffees") játékosainak örökranglistáján, európai kupaszereplések tekintetében. Hibbert mintaszerű klubhűsége - tíz évesen kezdte az Evertonnál -, antisztár személyisége és sallangmentes stílusa miatt vált Liverpool kék felében kulthőssé, ám státuszához vitathatatlanul hozzájárult, hogy lehetetlenül hosszú időn át egyszer sem pattant róla kapuba a labda.
A tegnapi mérkőzés előtt is mindenki arról kérdezgette, ha netán büntetőhöz jutnak, odaállna-e mögé, ahogy azt mindenki szeretné. Mire a válasz az volt, hogy tizenegyesből túl egyszerű, ha egyszer már gólt lő, akkor azt legalább harmincról tenné. És lám. A csapat és a szurkolók reakciója legalább olyan gyönyörű volt, mint maga a történet, reméljük a státusz ezután is megmarad.
Tévéfelvétel, sajnos hang nélkül:
(Vajon mit gondolhattak a görögök?)
Utolsó kommentek