A tegnap vészkapusként bizonyító brazil suhanc örökre beírta magát a labdaszedés aranykönyvébe, arcátlan közbelépése kapcsán összegyűjtöttük a legnevezetesebb (avagy legpofátlanabb) megmozdulásokat a lelátó és vonal közt szolgáló skacoktól, van itt gól, gólpassz és  elképesztő pimaszság minden mennyiségben.

Kezdjük a friss hőstettel, Brazíliából. Sergipe állam bajnokságában a Guarany-Sergipe mérkőzésen null-egyes vesztésre álltak a hazaiak, így amikor a meccs végén szöglethez jutottak, a kapus is felment, hátha. A korner azonban nem járt sikerrel, de annyira nem, hogy a Sergipe egy sebes kontrával megindult az üres kapu felé. Gondolná mindenki ilyenkor biztos a gól, és valószínű az is lett volna, ha nem bukkan elő varázsütésre egy másik portás a semmiből, és belsőzi hanyag mozdulattal szögletre a gólba tartó labdát. Majd elsétált, mintha mi sem történt volna. Mivel a helyzet a gólarányon túl nem befolyásolt semmit, a csapatok egy könnyed tömegbunyóval tisztázták, hogy mi történt, a bíró pedig gordiuszi megoldásként egyszerűen lefújta a mérkőzést.

Ki mással is folytathatnák egy ilyen elképesztő orcátlanság után, mint a labdaszedők Maradonájával, aki véghezvitte mindazt, amiről minden kissrác álmodik mióta csak labdaszedés van és kisgyerek. A bíró által megadott - tehát szabályos - gólt lőtt. A szintén brazil Santacruzense-Atletico Sorocaba találkozón esett a történelmi találat, amely névtelen szerzőjének örök halhatatlanságot, csapatának pedig egy pontot hozott a konyhára. Akárhanyadszorra is nézi meg az ember, egyszerűen érthetetlen, hogy miként nem szúrt szemet egyetlen hivatalos személynek sem a turpisság, de ez igazából csak hozzáad, ahogy a bírói döntés kiváltotta obligát lökdösődés szintén.

Ha gólt nem is, de szinte gólpasszt adott - és közben nem mellékesen még a szabályokat is betartotta - gyorseszű hősünk az izraeli bajnokságból. Jókor jó helyen, és szerencsére éppen volt nála egy labda, így a bedobásra mentő kapus szomorúan figyelhette miként lesz akciójából villámsebesen középkezdés.

Gólokat összehozni, vagy kivédeni csak nagyon keveseknek adatik meg ebben a szakmában, a vonalmenti srácok igazi terepe vitathatatlanul a pofátlanság. Tudvalevő, hogy a tekintélytisztelet teljes hiányát a fejlettebb futballkultúrákban már egészen kis kortól belenevelik a gyermekekbe az arrafelé minden csapat által üzemeltetett profi labdaszedő akadémiákon. Így nem meglepő, hogy labdaszedőik, az aprócseprőtől a kisiskolásig, bátran szembeszállnak akár olyan ikonokkal is mint Steven Gerrard, vagy olyan eszelősökkel, mint Jens Lehman.

A földből nem lóg ki, de ehhez már van esze, sőt képe. Még a nagy Stevie G. sem tehet mást, mint mosolyogva nyugtázza, hogy leoltotta egy óvodás:

Lényegesen idősebb elkövető, viszont a tett meredeksége sem hasonlítható. Csak a jó ég tudja, hogy nem akasztott le ezért Lehmantól egy orbitális pofont. Valószínű az mentette meg, hogy Jens egyszerűen lefagyott a döbbenettől. Fair play-ből akadna éppen pótolnivaló, a bátorság viszont halált megvető:

Következő ifjú pályázónk kivételes módon egyesíti az előző jelenet két főszereplőjének jellemvonásait: végtelenül felségsértő, egyben totál idegbeteg. Nem tudjuk, hogy szorulhat ennyi idősen ennyi frusztráltság valakibe, meg aztán olyan nagyon okosnak se tűnik a gyerkőc, de legalább a szíve a helyén. "Ki vagy te?"

És még mindig nincsen vége. Ez a kis tottenhames mihaszna nem érte be átejtéssel, vagy holmi verbális agresszióval, egyenesen a testi sértés határait feszegette egy indokolatlanul középtájékra célzott, és indokolatlanul erősen visszadobott labdával. Minden tiszteletünk a reformpedagógiáé, de ezért bármikor, szó nélkül kiosztanánk egy makarenkóit, hát még, hogy egy 0-4-re égő csapat játékosával szemben volt a legényke ennyire bátor. (Érdekes gondolatkísérlet, hogy Rivaldo vajon mit hozott volna ki ebből a szituból. Szerintünk a mentő viszi el, a gyereket pedig intézetbe adatja a gyámügy.)

Most, hogy már mindenki zsebében kinyílt a bicska a megannyi minősített tiszteletlenség láttán, különösen jólesik megtekinteni milyen az, amikor mégsem annyira vidám labdaszedőnek lenni. Hogy miért vele történt, nem tudjuk, de biztos megérdemelte (a társai nevében feltétlenül). Igazságosztás mandínerből.

Végezetül pedig íme a kedvenc valamennyi közül, pedig se nem lő gólt, se nem véd, nem okos, pofátlan, vagy agresszív, egyszerűen csak teszi a dolgát, azt viszont valami hihetetlenül lazán. Van, aki erre született.