A Brisbane-Sydney meccsen volt fordítás túl a kilencvenediken, szabadrúgásból eredményes politikai menekült és nyíltszíni bunyóra hívás a győztes gól szerzőjétől, mi kell még? A milánói derbi kritikán alulira sikerült, az angol bajnokságot lassan bojkottáljuk, annyira idegesítő, hogy a játék helyett állandóan a pálya környékét mutogatják, a spanyoloknál meg több mint három hónap van még az idény második fontos mérkőzéséig, adunk hát egy esélyt az ausztrál ligának.

Mielőtt egy betűt is haladnánk, kérjük a Sydney FC minden bizonnyal szépszámú hazai rajongótáborát, hogy bocsássa meg elfogultságunkat. Sznobot ugyanis eltéphetetlen szálak kötik az ellenfélhez, nevezetesen 2005-ben jelen volt a csapat történetének legelső bajnoki meccsén a frissen alakult A-League első fordulójában. Egészen konkrétan sört csapolt a Suncorp stadionban és a nagykorúság ellenőrzésének ürügyén minden helyesebb lánytól elkérte a személyit, ám mindezen elfoglaltságok mellett is elég figyelme jutott a pályára. Emlékei szerint két rettentően gyenge csapat gyűrte egymást Anonam Orosko szintű légiósokkal tűzdelve, míg végül valamelyik faragatlan brisbane-i rüsztről bepattant a győztes. Valamint nagy valószínűséggel ekkor látta élete legrosszabb jobbhátvédjét, a neve már nincs meg, de úgy mozgott mintha láthatatlan sílécek lettek volna a cipőjére erősítve.

Ami a jelent illeti, a Brisbane Roar egészen múlt hónap elejéig a világ legveretlenebb csapata volt, nevezetesen 36 mérkőzés óta nem talált legyőzőre, mígnem aztán december 3.-án véget ért a szárnyalás, éppen Sydneyben. A rég nem ízlelt pofon annyira megrázta a csapatot, hogy rögvest összehoztak egy ötös sorozatot, immár vereségekből. Bár az utóbbi hetekben öszekapták magukat, igencsak kapaszkodniuk kell, ha vissza akarják szerezni az első helyet a veszőfutás alatt beelőző, sőt tetemes pontelőnyt szerző Central Coast Marinerstől.

Szombaton tehát nem csak a bosszú hajtotta a Brisbane-t, de egyszerűen nem fért bele egy újabb botlás. Ehhez képest a kilencvennegyedik percig egynullás hátrányban voltak. Mígnem szabadhoz jutottak jó huszonpárról, a labda mögé pedig Sayed Mohamed Adnan állt. A bahreini válogatott védő nyáron érkezett, menekültként. Tavasszal ugyanis megannyi sportolótársával együtt részt vett a kormányzat elleni tüntetéseken, amiért a rendőrség előállította, klubja pedig szerződést bontott vele. Miután a vele együtt masírozó válogatott társát, Mohamed Hubailt két év börtönre ítélték zendülésért, a hazájában sztárnak számító Adnan inkább Ausztráliát választotta új otthonául.

Most pedig ott áll a labda mögött, a kommentátor meg nem győzi szapulni, hogy mennyire kilátástalanul rúgja a szabadokat. Pár másodperc, és nyelheti vissza az éles szavakat egyenként, mert hősünk varázslatos kiflit kanyarít a hosszúba. És még nincs vége. A vendégek megzavarodnak, a Brisbane őrülten rohamoz, balszél valahogy leveszi (csak egy kis kéz van benne), laposan begyötri, egy láb lendül, lövés lepördül, labda felsír... de szerencsére éppen fejen találja a másik csatárt: eksztázis.

Berisha, az albán gólszerző alig bír magával örömében, nemsokára az is kiderül, hogy vidám ugyan, de nem felejt. Állítólag még a rekordtörő vereség alkalmával balhézott össze a Sydney védőjével, Bosschaartttal, aki nagyon csúnyákat mondott. Mi hangzott el akkor pontosan, nem tudni, mindenesetre a vehemens szkipetár a lefújás pillanatában odarohant a hollandhoz, majd letépte magáról a mezét és a karját rángatva invitálta, hogy kövesse az öltözőbe és ott rendezzék le a dolgot. Amennyire utána tudtunk járni, valószínűleg Bosschaart korábbi, hasonló értelmű, ám lényegesen kevésbé teátrális felhívására válaszul tette mindezt. Lehet, hogy sokkal ijesztőbb lenne a jelenet, ha Berisha nincs enyhén elhízva és nem díszíti melírozott csík a fejét, de el van és díszíti. Ha pedig mindez nem volna elég, az a keresztneve, hogy: Besart, avagy enyhén palócos ejtéssel: "beszart" (mintha Sisa Tibor mondaná).

Hamár név, a brisbane-i egylet félelemkeltőnek szánt elnevezése: "Roar", angolul azt jelenti: üvöltés (innen a jelképnek számító oroszlán). A húsevő hangulatról pedig eszünkbe jut, hogy minap találtunk egy csapatot az Egyenlítői-guineai bajnokságban, amit "Vegetarianos"-nak hívnak (a címerükben nem tudjuk mi van, valószínűleg egy répa). Valamikor játszhatnának egymással.

Összefoglaló: