A hétvégén három fontos bajnokságban is egy-egyes döntetlent játszott a listavezető. Mindannyian tüskebökis ellenfélhez utaztak, és mindhárman félig üres, félig teli szákkal tértek meg a kirándulásból. Nézzük miként és miért botlott a United, a Juve és a Debreceni Vasutas. El sem bírják képzelni, hogy hova fogunk kilyukadni.

A legnehezebb feladat a Manchesterre várt, ellenfelük a Stoke, kiknek beceneve a "fazekasok" szerintünk az agyagozás börtönfoglalkozás-jellege miatt ragadt a csapatra. Amikor Wayne Rooney azt mondta, hogy Messi is megszenvedne velük, akkor nem a Barca sztárját akarta lehúzni, pusztán kifejezte félelemmel vegyes tiszteletét Tony Pulis csapata iránt. A Staffordshire-i gárda a környékről elnevezett és a pitbullal gyakran kevert híres terrier fajtához hasonló. Kevéssé dekoratív, de rettenetesen nagyot harap. Olyan agresszivitás árad belőlük, amitől Rooney már a hétközi edzésen lesérült, Evans pedig a bemelegítésnél jelezte, hogy sánta. Egy perccel a kezdősípot követően háromra nőtt az áldozatok száma, a gólhelyzetben kilépő Chicharitót érték úgy utol hátulról, hogy magatehetetlenül esett a becsúszva érkező kapus térdeinek útjába. Meglepő módon több áldozatot nem hozott a mérkőzés, noha a mexikói Inzaghi cseréjeként Michael "Swarovski" Owen is a pályán töltött bő nyolcvan percet. A United gólját a mostanában remeklő Nani lőtte egy szép dribli befejezéseként, dolgát nagyban segítette Owen príma keresztbe mozgása, amely úgy megzavarta a védők figyelmét, mint sör melletti beszélgetést egy elsétáló csinos női s'gg. Az erősen foghíjas Manu bár vezetett, képtelen volt dominálni a mérkőzést. A hátra rángatott Valencia szélső védőként kacagtató hibákra képes, Rionál pedig Berbatov is céltudatosabb centerhalfnak tűnt a szerdai kupameccsen. Bár úgy néz ki De Gea-t lassan sikerül lenyomni a sajtó torkán, szerintünk továbbra is csak egy jó reflexekkel megáldott, ámde bizonytalan vonalkapus. Nem kell górcső észrevenni, hogy a meccsen minden egyes beadást csavarodó nyakkal figyelt a felsőléc árnyékából. (A "gór" egyébként azt jelenti tájnyelven, hogy: hosszú (lábú), és a mikroszkóp népi megnevezése mellett olyan szavakban használatos, mint például "górtyúk"). Ennek alapján éppenséggel a gólszerző Crouchot is hívhatnánk "górjátékosnak", ám ettől még a hispán portásnak illett volna kilépnie az ötösön belülre érkező ívelésre, nem pedig gyökerezve néznie meredten miként bólint a colos. Persze a Manchester attól United, hogy még egy ilyen meccsen is simán vihették volna az összes pontot, de Giggs végül mellé tette. Minden érdekesség dacára a mérkőzés legfontosabb tanulsága a lefújás után történt. Fergie ugyanis nem hibáztatta sem a keretet megtizedelő sorsot, sem a büntetőt nem befújó bírót, sem a végén kihagyott ziccert, hanem őszintén és kedélyesen gratulált csapatának a kiharcolt döntetlenhez, közben többször elismerően biccentett a Stoke felé, a hiányzókról szinte kedélyesen elmondta, hogy majd felgyógyulnak, a szerencséről pedig elismerte, hogy nekik sem jár mindig. Sok arca van Sir Alexnek, de ez a vénkori relaxált talán mind közül a legimponálóbb.

Torinóban már kevésbé lehet nyugodt a hangulat a szicíliai túrát követően. Conte mester egyes források szerint 4-1-4-1, mások szerint 4-2-3-1 formációra váltott a Bologna elleni hazai ikszet követően. Mi őszintén szólva annyit tudtunk kihámozni a sebesen mocsarasodó pályán szenvedő zebrákról, hogy sokan próbálták labdával tömni az egyetlen csatárt, kevés sikerrel. Még ha Pirlóékat fel is menthetnők a lehetetlen talaj ürügyén, a védekezés láttán mintha jeges tőrt forgattak volna a rózsaszín jövőről ábrándozó szívekben. Most ismételhetnénk magunkat a katasztrófális helyzetről balhátvéd fronton, inkább csak annyit mondunk: Grosso. Már nem is egyszerűen űr tátong a veterán helyén, de egy fekete lyuk, amely Cataniában magába szippantotta a debütáló Eliát és Chiellini jobbik felét, hamarosan pedig mehetnek utána a remények, a taktika, az edző és az egész idei szezon. Minden mással kapcsolatba hajlunk a türelemre, de az alól semmi nem menti fel Contét, hogy baloldali védő nélkül vágott a szezonnak. Így még a legegyszerűbb meccsekben is örökkön benne lesz a katasztrófa, akár a villanyszerelésben, ha egy kitört lábú széken áll a szakember. A helyzet hovatovább lehetetlenné teszi a játékosok normális értékelését is, például kvalitásai alapján hiába tartjuk középcsapatba való szélsőnek Pepét, vasárnap szinte megváltónak tűnt, mivel védekezésben legalább agresszív. Őszintén szólva Krasictól sem voltunk annyira elájulva, bár kétségtelen érdeme, hogy kezdősebességgel ver szinte mindenkit a ligában. Ugyanakkor rendre a legelső védő blokkolja a beadásait, mivel sablonosabban mozog és passzol, mint egy számítógépes játék a korszak hajnalán. Négy irányt ismer, amiből futáshoz kettőt használ (fel és alá), ha pedig beívelni szeretne, nyomja a balrát. Sréhen haladni kétszer próbálkozott, egyikből lett a gól (amúgy ordas potya). Quagliarellát sokan hiányolták, de kár lett volna az ő térdét kockára tenni a kifordult gyeptégláktól hupás lápon. A meccset követő edzői értékelés Conte esetében kevésbé volt példadértékű. Egyrészről évek óta rendre akkor indul meg a Juventus szekere lefelé, amikor arról kezdenek el beszélni, hogy nem beszélnek a scudettoról. Másrészről a kapott gólért felmenteni a védelmet annyira átlátszó leplezési kísérlet, ami csak még nyilvánvalóbbá teszi a problémát. Lehet büszkélkedni a taktikai repertoárral, de hamarosan oda teheti a mágnestábláját, ahová nem szégyelli, ha nem szül valahonnan egy balbunkót.

A jelentős döntetlenek sorából nem maradhat ki a Loki kaposvári kalandja. Kondásék egy véleményesnél is véleményesebb tizenegyessel egyenlítettek a meccs utolsó utáni percéig vezető Rákóczi ellen. Szegény Sisā Tibor âlig lātott â méregtől (teljes joggâl). A góllövőlistát társbérletben vezető Perics távollétében a csereként beállt Jammeh fejesével szerezték meg a vezetést a hazaiak, mit Yannick vélt buktatásáért ítélt büntetből egyenlített Coulibaly. E ponton megjegyeznénk, hogy a rendre rákfenének titulált külföldiek foglalják el az eredményességi lista első három helyét (Danilo 8, Perics 8, Coulibaly 7). A dobogósokat négy ötgólos követi holtversenyben (Alves, Böde, Seydi és Melczer) azaz a dicsőségtábla első hét helyéből kettőt foglal magyar játékos. Ami a  mérkőzést illeti kivételesen nem bírálnánk a színvonalat, inkább mindent a pálya minőségére fogunk. Márcsak annak örömére is, hogy a gyep állapota váratlanul merész szubkultúrális tréfálkozásra sarkallta a Nemzeti Sport tudósítóját. "Túl magas a fű, nehéz lesz játszani rajta - merengett el a találkozó előtt Kondás." "Pont jó a fű - replikázott Sisa." "Mintha csak Jamaicában lennénk..." (NS) Hogy stílszerűek maradjunk, a palóc mester erősen bepipázva nyilatkozott a hajrában bukott győzelem után (Kondás szerint minimum megérdemelt volt az osztozkodás). A hiba természetesen a bírókban keresendő, ám a statisztikát teljes elánnal citáló trénernek üzennénk, hogyha az általa is kimerítően említett siófoki extrémitásoktól eltekintünk (3 Melczer tizenegyes és két kapott piros a meccsen) akkor lényegesen árnyaltabb a kép. Esetleg tanakodhatna azon is, hogy idegenben négyből négy zakó és 2-10-es a gólkülönbség. A Rákóczi stadionban produkált egy győzelem, öt döntetlenes mérleget széles jóindulatunkban betudjuk az erős sorsolásnak. (Nem tudjuk mitől vagyunk ilyen pozitívak, valószínűleg még a füvezés hatása .) 

Őt pedig annak bizonyítására osztjuk meg, hogy igenis van olyan gyerek, kinek mezén magyar hős neve feszül.