Freddy Mercury születésnapjának tiszteletére emlékezzünk meg Justin Fashanuról. Ő volt az első és mindmáig utolsó játékos az angol ligában, aki nyíltan felvállalta, hogy meleg. (Nem mellesleg ő volt az első fekete, akiért többet fizettek 1 millió fontnál.) Az akkor még rejtőzködő szexualitású Fashanuért a legendás menedzser, Brian Clough adta ki a rekordnak számító összeget, majd amikor szembesült a játékos preferenciájával, (részben) ő indította el a végül öngyilkossággal végződő lejtőn. A szomorú történetről lapozás után többet. Előbb tisztelegjünk ezzel a szezon góljával, amely Bergkamp legendás találatával említhető egy lapon. Ennyire flegma gólörömöt pedig csak egy akkora macsótól láthattunk azóta, mint Cantona.

Justin Fashanu (1961-1998) pályafutása máig intő példa minden homoszexualitása felvállalásán tépelődő labdarúgó számára: ne tedd! Húsz éves, amikor hatalmas reményekkel a Notthingam Foresthez igazol (1981). Brian Clough csapata a korszak európai óriásai közé tartozott, többek között '79-ben és '80-ban is elhódította BEK serleget. A karakter szempontjából némelyest Alex Fergusonhoz hasonlító edző a Norwich Cityből szerződtette az előző szezon legszebb gólját szerző csatárt, 1.25 millió fontért. (Viszonyításként: az idény legdrágább angol játékosa Bryan Robson volt, aki 1.5 millióért ment a West Brom'-tól az Unitedhez). Megvalljuk, akkoriban nem követtük hétről-hétre az angol pontvadászatot, így csak külső forrásokra támaszkodva mondjuk, hogy amint Clough tudomást szerzett Fashanu orientációjáról, a játékos örökre elvágta magát nála. Lehet, hogy ettől függetlenül sem lett volna belőle soha Notthingam Forest szintű labdarúgó, ám ez örök kérdőjel maradt. A pletykától döbbent menedzser az alábbi szókrátészi tanítással igyekezett véget vetni a jelenségnek. 

"Hová mész, ha kell egy vekni kenyér?" Kérdeztem tőle. "Gondolom a pékhez". "Hová mész, ha kellene egy báránycomb? "A henteshez." "Hát akkor minek jársz még mindig azokba a rohadt buzibárokba?"

Egy szezont maradt a Forestnél, melyet összesen 3 gól és nulla önbizalom jellemzett. Következő klubja a Southampton kölcsönben, itt úgy tűnik elfogadják és ő is jól érzi magát, ám a Szenteknek nincs elég pénze, hogy végleg megvásárolják. Eztán Notts County, majd a Brighton and Hove Albion jelzik az ereszkedést, amely az 1985-ben elszenvedett súlyos térdsérülését követően zuhanássá vált. Valamennyi további klub- és országváltását részletesebben felidézni végestelenül hosszú és fárasztó feladat volna a monitor mindkét oldalán, a lista íve amúgy is beszédes. 1985–1987 Brighton & Hove Albion, Los Angeles Heat, 1989 Edmonton Brickmen, 1989 Manchester City, 1989–1990 West Ham United, 1990 Leyton Orient, 1990 Hamilton Steelers, 1991 Southall, 1991 Toronto Blizzard, 1991 Leatherhead, 1991 Newcastle United, 1991–1993 Torquay United, 1993 Airdrieonians, 1993 Trelleborg, 1993–1994 Heart of Midlothian, 1995–1996 Adelaide City 1996–1997, 1997 Miramar Rangers, 1997 Atlanta Ruckus.

Melegségének tényét 1990-ben osztotta meg a nagyvilággal, a megfelelő kommunikációra legkevésbé alkalmas, de annál harsányabb The Sun botránykeltő címlapján és bombasztikus cikkein keresztül. A lap Fashanura hivatkozva parlamenti képviselőket és egyéb neves személyiségeket is belekevert az ügybe, amelynek méretei végképp ellehetetlenítették, hogy valaha is jegyzettebb csapatban szerepelhessen. Ennél is fájdalmasabb lehetett számára, hogy bátyja újságcikkben tagadta ki az egész család nevében.

A pályafutás végpontját az új-zélandi Miramar Rangers jelenti, itt még játszik 18 meccset és lő 12 gólt, ám a szerződése körüli anomáliák miatt távoznia kell. Az Atlanta Ruckus leigazolja ugyan, de pályára már nem lépett a manapság amerikai másodligás csapat mezében. Helyette visszavonult.

Egy évre rá, 1998 márciusában egy 17 éves fiú nemi erőszakkal vádolja meg (ekkoriban az USA-ban élt, államában 16 éves kortól volt elfogadott a kölcsönösen vágyott kapcsolat). A Maryland-i rendőrség kihallgatja, de nem tartja őrizetben, ő pedig hamarosan visszatér Angliába. Ahol a sajtó attól hangos, hogy az amerikai hatóságok letartóztatási parancsot adtak ki ellene és már a lakásán is keresték. Május 3-án, egy elhagyatott garázsban akasztja fel magát, búcsúlevelében ártatlannak vallja magát, ám úgy érzi, hogy bűnössége mások számára már eldöntött tény. "Rájöttem, már eldöntötték, hogy bűnös vagyok. Nem akarok több szégyent hozni a családomra és barátaimra".

Milyen a sors, 1990-ben azért állt a nyilvánosság elé, mert ismert egy srácot, aki öngyilkos lett, miután homofób szülei kidobták otthonról.

"Dühös voltam, hogy kárba veszett az élete és én nem tudtam rajta segíteni. Valami pozitívat szerettem volna tenni, hogy megakadályozzam, hogy ez másokkal is megtörténhessen, ezért példát akartam mutatni és felvállaltam magam a sajtóban."

Az amerikai vádemelés és a letartóztatási parancs később kacsának bizonyult.