Ez a kis jel magyar bajnoki tartalomra figyelmeztet. Ha Önt valódi labdarúgás érdekelné, kérjük ne válasszon ilyen témájú cikkeinkből.
A végre nyárias nyár és a balatoni régió silány csatornakínálata miatt az elmúlt hétvégén otp-ligára zsíroztuk a távkapcsolót. A megrázkódtatást igyekeztük konstruktívan feldolgozni, ettől függetlenül ezen a víkenden még a hőségriadó és a sajtos-tejfölös csábítása sem bírhat minket mozdulásra. Inkább otthon izzadunk a Villa-Wolverhamptonon. Kesergés, építő jelleggel:
Az nb1 olyan, mint egy designer drog: olcsó pótlék néhány másodrangú csúcsponttal és sok zsibbadt bambulással, melyet aztán hosszú depresszió követ. Ha van is, ami közben az igazi élményre emlékeztet, az csak a mi fantáziánk eredménye. Megtéveszt a zöld, a lelátó, a közvetítés, valamint olthatatlan szerelmünk a játék iránt. Még arra is képessé tesz, hogy rendszeresen futballnak nézzük, amint kétszer tizenegy férfi próbál minél élethűbben rekonstruálni egy gombfoci mérkőzést.
Ez lenne a közeg, hol a széljárás szerint maradnia volna ildomos ifjú reménységeinknek. Fejlődjenek, gyarapodjanak első osztályú magyar tapasztalatokkal és csak aztán álmodjanak külföld. Hogy a rengeteg magyar tehetségnek helye is legyen, felerősödőben a szólam a semmirekellő légiósokról is. Mennyivel jobb volna, ha a sok afrikai meg jugó helyett sajátnevelésűek játszanának. Mintha a fejődés útjában kizárólag az edzők (klubvezetők) állnának. A magyar edző valamiért olyan hülye, hogy magától nem rakja be az új dárdait ingyen, inkább vesz valakit, akinek sosem fogja tudni kiejteni a nevét, a vele való kommunikáció pedig három szóra korlátozódik sok füttyögéssel és mutogatással. Fel sem merül az a tény, hogy általában a látványosan gyenge külföldiek is messze kilógnak felfele saját csapataikból, míg az nb1-ben pályára lépő magyar játékosok nagy átlaga annyira szar, hogy aki legalább őket nem tudja kiszorítani, az tényleg keressen magának egy másik szakmát. Jelenleg a rossz külföldiek kizárólag a jó külföldiek elől foglalják a helyet, és senki mástól. Aki mást mond, az hazudik, vagy nem ért hozzá, vagy nemzeti sportlap (kombinált).
Továbbá kérdeznénk, hogyha a feltörekvő Kulcsárhárom el is venné a kiutált George, Gheorghe, Djordjevic vagy éppen Jurica mezét, vajon kitől fog tudni tanulni a ligában, aki magyar? Ha egy kis szerencséje van, az ő csapatában is megfordult Tököli egy félévre, amúgy meg nézegetheti Illés Bélát videón. Amennyiben nem csak a hazai közegben szeretne érvényesülni, úgy az egyetlen valódi esélye, hogy oltári szerencsével Gallardo, Alves, vagy Pilibaitis mellett találja magát. De még egy tucatlégióstól is inkább láthat olyat, ami a határon túl is életképes, mint bármely hazaitól (tisztelet a nagyon kevés, többnyire világlátott kivételnek). A diósgyőri Abdouraman lehet akármilyen kutyaütő, legalább akkor focistára emlékeztet, amikor éppen bejön neki, amit akar. A hazain nevelkedő Lippai meg 15 másodpercig bóklászik a labdával fel s alá a félpályánál, míg végre szabadulna tőle egy semmilyen passzal.
Nem a bajnokságot kéne óvni a légiósoktól, hanem éppen fordítva. A végigszenvedett Újpest-Diósgyőrön aggasztó jelek mutatták miként szürkülnek bele a külföldiek a honi langyba. Ha nem történik valami, hamarosan végleg adaptálódnak és kiveszik belőlük minden valós érték. Csak a versenyhelyzet segíthet, amit viszont a jelen felhozatal mellett csakis további légiósok importjával tudnánk megteremteni. Akik elvennék a helyet az ellustultaktól, azok meg csipkedve magukat, az ügyetlenebbektől, akik jól megszorongatnák azt a pár tényleg érdemes magyar srácot, aki a szerény merítésből és szakmai háttérből kitelik. Így lehetne életképes elképzeléssé tenni a késleltetett elszegődés elméletét.
Szerintünk inkább, meneküljön, aki tud.
Utolsó kommentek