(forrás: fourfourtwo.hu)

FC Barcelona-Real Madrid, Spanyol Szuperkupa visszavágó, tegnap

15. Perc (1:0): Mint a múltkor. A Real lelkesedésével ma sincs baj, 100%-os erőbedobással kezdenek és tényleg mindenhol ott vannak. Aztán mi történik? A jól megnyomott első 10 perc után fogy egy kicsit a szufla, kijön a Barca a szorításból és bumm. Most már nyilvánvalóan a katalánok is jobban ott vannak fejben, Busquets látható változást hozott a középpályán, és a védelem is nyugodtabb Piquevel.

22. Perc (1:1): Őrületes űrfoci! Egészen elképesztő ritmus, és szinte minden támadás helyzettel végződik. Talált (szerencsés) gól a Realtól, Abidal csúnyán elbambult és beragadt, a labda meg odapattant pont Roni bokájára.

27. perc: Haverok helyzetjelentése a Nou Camp-ból... „Jaja, tele van a stadion, mindenki üvölti, hogy Barca, Barca, Baaarcaaa!” Örülünk a szerencséjüknek, de kimehetne a villany.

30. perc: Ma egyértelműen még jobban játszik a Real mint Madridban. Elképesztően nagy meccs. A lélegzet elakad látva, hogy a játékosok miként valósítják meg a legnehezebb technikai elemeket és hozzák meg a legjobb döntéseket a pillanat töredéke alatt, mi jut két csúszó láb és egy repülő védő közt. A sebesség és mozgáskoordináció olyan ünnepét láthatjuk, amely bob beamoni távlatokat nyit a labdarúgásban. A világ két legjobb csapata, nem kérdéses. Sir Alex felsír.

44. perc: Piqué sarokkal akkora gólpasszt adott, hogy egy pillanatig szinte hasonlított Ronaldinhora. Messi gyönyörűség.

Félidő: Hát, egészen elképesztő, ami a pályán zajlik. Ebből a meccsből akármi lehet. A Barca előnye, hogy sokkal kisebb számukra a tét. Mourinhoék folyamatos bizonyítási kényszerben vannak, mivel továbbra sem nem hajlandóak elfogadni, hogy ami tavaly történt az nem csalás, vagy valami birodalmi összeesküvés eredménye volt. Ráadásul minden egyes euró, amivel többet költenek, szintén újabb bizonyítási kényszer. A Barcának ez a meccs mindössze presztízskérdés, az is legfőképpen csak azért, mert a Real úgy megnyomta az odavágót. Mindenkinek ajánlanám figyelmébe, ahogy lehozták a kezdeti prést. Semmi megremegés, semmi bizonytalanság. Hibák akadtak, de pánikról egy percig nem volt szó, pedig ennél nem lehet jobban benyomni őket. Mi az eredménye? 1:0 nekik. Hát, ezért is ők minden idők legjobb csapata. 

55. perc: Marcelo már az odavágón is ráment Messire. Felháborító! Az ámokfutó paprikajancsi olyan elvakultan hozza a láncos kutya szerepét, mint egy agymosott.

63. perc: Pepe is visszatalált a jól bevált módszerekhez. Persze Mourinho reklamál, de csak azután, hogy a pincsijei anyázni kezdtek. Remek lehet ilyen sleppel, hogy mindig érzik mivel segíthetnének igazán.

74. perc: A második félidő kevésbé frenetikus, érthető. Azért a Real még egyre megy becsületből, de a Barca védelem nagyon egyben van, hiba nélkül hozzák a kritikus helyzeteket. Úgy tűnik még sincs itt semmi probléma. Mascherano vélhetően végleg marad középen, megtanulta ezt is, csodálatos játékos. Feltűnik KAKÁ!!!! Nahát!!!

82. perc: 2:2! Na, újra egy szerencsés gól, Benzema. Valamennyire megérdemli a Real, de szó sincs arról, hogy győzött volna az igazság. Játékerőben jóformán semmi különbség nincs a két csapat között. A stílus! Na, az ég és föld.

88. perc: 3:2!! URAMATYÁM!!!! Milyen meccs!!! A lelátón fesztiválozó haverjaimnak innen üzenem, hogy bek**hatják, de tényleg.

94. perc (piros): Mennyire szépen indult meg a Barca pad!!! Marcelo... pfff. Jézusom.... Mourinho teljesen elmebeteg. Hát, erre nem lehet mit mondani. Odamegy és egy ilyen fault után még van képe neki provokálni?? Ez sokkoló! Sír a szíve a Futballsznobnak.

Vége. Most kéne elsütni azt a patront, hogy a Barcelona akkor lő gólt, amikor akar. Mind a két meccs ezt mutatta. Messi egész egyszerűen még jobb lett, és idén csodákat várhatunk tőle (az első komolyabb sérüléséig). Ebből a Barcából nem hiányzik semmi. Minden játékosa pontosan ott játszik, ahol kell. Egységesek, és egyszerűen nem követnek el hibákat. Se hátul, se középen, se elöl, sehol. Úristen, Messi!!! Még mindig... Nézni kell őket. Ők minden idők legjobb csapata, idén egyetlen céljuk lehet: történelmet írni, és megvédeni a Bajnokok Ligája elsőséget. Lehetetlennek tűnt eddig, meglátjuk. Ja, és szégyen, hogy nem kerül leírásra újra és újra, hogy Guardiola mekkora nagy edző. Nem lehet eleget méltatni. Taktika, motivációs technika, fizikai felkészülés (alig van sérülés!), vízió, automatizmusok kiépítése, emberi viselkedés.... Futballsznob tuti hogy összehúz majd egy olvadozós esszét róla.

A Real? Hát, mit lehet mondani? Mourinho emberileg évek óta a leejtőn, már Olaszországban is totális ostobaságokat csinált, belekötött mindenkibe, aki az útjába került. Most tovább folytatja, még arra is képes, hogy ebből a mesés Real Madrid keretből egy ilyen alattomos csapatot hozzon ki. Már nem is nyilatkozik. Megsértődött a világra. Sajnálatos, pedig szakmailag az egyik legjobb edző, nem vitás.
A fejlődésük jól látható. Mára olyan játékot játszanak, mint tavaly, amikor 5:0-ra kaptak ki, csak most nem kapnak ki 5:0-ra. Keményen letámadnak, ha kell 4-5 játékos is elöl van, mégse lehet egy rossz szót sem szólni a taktikai egyensúlyra, bár volt Barca kontra rendesen. Ezt felvállalták. Ebben a hadrendben a gyengébb csapatok ellen szörnyű mészárlásokat fognak rendezni. Rengeteget futnak. A játékosállományra nem lehet elég szuperlatívuszt felsorolni. Ne feledjük, hogy télen valószínű érkezik Neymar, aki minden idők egyik legnagyobb tehetségének tűnik, még szerintünk is. Akár mindent megnyerhetnek. Nincs ellenfelük. Kivéve egyet.

Ja, és Messi vagy Ronaldo? A két meccs megmutatta, hogy hol a különbség a két játékos között. Hogy hol is kezdődik a zseni szint. Talán ezen is múlik.