Már csak a válogatottnak kéne valahogy lépést tartania a szakértőkkel.
A szombati sorsolás feledhetetlen élmény volt. Belegondolni is fáj, mit veszítettünk azzal, hogy nem lehetett két évente részünk a bölcsességek hasonló áradatában, amellyel az M4 szakértői, riporterei és riportalanyai a jeles alkalomból megajándékoztak bennünket. Már ezért megérte kijutni, de tényleg.
Istentelen nehéz lesz kivárni a nyarat, hogy végre napi 24 órában lubickolhassunk a sportszolgálati közcsatorna műsorában. Csak remélni tudjuk, hogy Bozsik Péter és Sebők Vilmos, a futballszakértés Oravecz Nórája és Paulo Coelhója mellé sikerül még találni egy-két arcot, akik garantálják az egész napos színvonalat.
Mivel személyesen ismerünk olyan szerencsétlen páriát, aki lemaradt a programról, a műsor velejét jelentő, sorsolás utáni bő fél órát összevágtuk két percbe. Aztán a gyengébbek kedvéért elmagyarázzuk, hogy mindezek alapján miként hull majd az Eb siker érett almaként ölünkbe.
Jöjjön tehát a prognózis. Ne tessék megijedni, nem fogunk az ilyenkor szokásos "ha-akkor" agyzsibbasztó számolgatásba, mivel teljesen lehetetlen megtippelni, hogy ki hányadik helyen jut tovább csoportjából, kivéve persze, hogy mi toronymagasan nyerjük a miénket nyilván.
Ezt követően még négy meccset kell hozni, mielőtt a fejünkre tennék a koronát. De milyen ellenfelek jöhetnek szembe? Európa (és a világ) futballnemzetei területi, illetve történeti alapon köztudottan jól meghatározható kategóriákba sorolhatók. Van északi, déli, közép- és nyugat-európai stílus, illetve beszélhetünk kreatív, tanult, ívelgetős és erőfutballról. A mi őrületes szerencsénk pedig az, hogy kivételes elhelyezkedésünknek és tradícióinknak köszönhetően mindegyik ellen nálunk az orvosság.
Az "F" csoport győzteseként az "E" csoport harmadikjával játszunk (ezért is nevezik utóbbit halálcsoportnak). A svédek ugyebár északi csapat lévén könnyen kiismerhető futballt játszanak, azaz nehézkes védőik tehetetlenül figyelik majd a fürge magyar csatárokat, míg védelmünk könnyedén olvassa le gépies támadásaikat. Az írek és a belgák abszolút híján vannak a hozzánk mérhető tradícióknak, előbbiek erőfutballja az északival rokon, ezért nem okozhatnak problémát, míg utóbbiak egyértelműen az akadémiai programjuk sikerét lovagolják meg, azaz tanult futballt jászanak, avagy ők is nyitott könyv. Az olaszok déliek lévén egyáltalán nem kiegyensúlyozottak, ráadásul ebben a mostani olasz válogatottban nincs Tottihoz vagy Del Pieróhoz hasonló játékos, aki egyetlen villanással stb. Fegyelmezett, okos játékkal szétcsapjuk őket, mint ketchup a margheritát.
Ezt követően már jöhet akárki, de kell-e félnünk bárkitől?
A spanyolok? Hangulatfüggő déliek, akiket könnyű kizökkenteni, ráadásul ez a spanyol már nem az a spanyol, meg is öregedtek, a VB-n is leégtek. Törökök ugyanez, csak igazi sztárok és tradíciók nélkül. A csehek közép-európaiak, genetikailag fekszik a stílusuk a magyarnak, mint az adócsalás.
A németek még az írektől is kikaptak, meg a lengyelektől, nehogy már hasra essünk előttük, ráadásul ők is tanulják a focit, ahelyett, hogy velük születne, mint velünk, akik a bölcsőtől fogva tudunk futballozni, szolmizálni és C-vitamint izolálni. Az észak-írek lásd írek, csak még szánalmasabbak, a lengyelek Közép-Európa, az Ukránok meg zéró tradíció, és hol van már Sevcsenkó meg Rebrov.
Anglia rendre leszerepel a világversenyeken, stílusuk pedig nincs is, mióta elhagyták az ívelgetést. Gyökértelenül tengődnek, szinte megváltás lesz nekik az a három gól, amivel hazaküldjük őket (ha egyáltalán megérik a kiesés szakaszt). Wales lényegében északi, hagyományok zéró, ne is fecséreljünk rájuk több szót. A szovákokra már ön is kapásból vágja, hogy ká-európa, az oroszok meg tényleg minden rosszat ötvöznek, hangulatfüggők, alulteljesítők, se saját stílusuk, se a múlthoz fogható sztárjaik, büszkék lehetnek rá, ha nem kapják vissza a hat-nullát.
Ki maradt még? Az elmúlt 200 év leggyengébb román válogatottja, na, ők akkor sem úsznák meg az alázást, ha a szünetben visszaadják Erdélyt, illetve Albánia és Nyugat-Albánia (értsd Svájc), valamint a franciák. A szkipetárok köztudottan csak bundázással kerültek a tornára, hát velünk aztán próbálkozhatnak. A csokisok óraművébe röhögve szór homokot a magyaros csibészség. Végezetül pedig a franciák, közismerten végletes egy banda, vagy annyira szétesnek, hogy már a nyitómeccs után sztrájkba lépnek, vagy belefulladnak a túlbiztosított, fantáziátlan szürkeségbe, mi pedig szépen elaltatjuk őket egy nézhetetlen nulla-nullával egészen a büntetőkig, aztán mire észbe kapnak, zokogva figyelhetik Király Gabi eufórikusan repkedő mackóalsóját.
Ennyike. A VB-t már meg sem kell rendezni, lehet rögvest postázni a Rimet kupát Telkibe.
(A dőlttel szedett szentenciák mind elhangzottak a műsorban, csoportellenfeleink kapcsán.)
Utolsó kommentek