Az MTK védőjének csak annyit kellett volna tennie, hogy fut: ő megállt.

Muszáj bemutatnunk azt gólt, amivel a Hungária kupamenetelése megpecsételődött Újpesten. Így lett 2-0 a liláknak, és szállt el a vendégek számára az egyetlen talált góllal még 10 emberrel küzdve sem reménytelen továbbjutás esélye. Nem szándékunk pécézni, illusztrációnk célzata kizárólag oktató.

A jelenetsor sokféleképpen magyarázható, ám a lehetséges okok egyetlen közös konklúziója, hogy hinni a templomban kell. Ami viszont egyértelműen hibádzik: az akarat. Ha akart volna, futhatott volna, és ha futott volna, akkor megelőzhette volna. Ehhez nem kell Alessandro Nestanak lenni vagy Jürgen Kohlernek, ehhez egy Kálnoki Kis Dávid is tökéletesen elég. Amennyiben persze nem dönt úgy, hogy törődjön más az emberével, ő inkább behúzza a kéziféket.

Talán olyan is akad majd, aki az eset láttán egyenesen bundát emleget, amivel mi határozottan NEM értünk egyet. Amilyen bajnokságunk van, mindenkit megillet benne az ártatlanság vélelme, azon az egyszerű alapon, hogy tényleg csak ennyire képes. Különben miért van még mindig itt? 

Kálnoki Kis Dávidnak például legkésőbb a szezon végén kéne dobbantania egy nagy nyugati bajnokság előszobájába, ha akar még lenni valaki. Itthon már nincs hova fejlődjön tovább, ő az utánpótlására büszke csapat legjobb középhátvédje, aki idén csak egyetlen bajnokin nem volt ott a kezdőben, amikor el volt tiltva. De így baromi nehéz lesz, ha egy már olyan feladatot sem képes megoldani, amihez tényleg csak akarni kell.