Ha valaki nem vágná fejből a csoportok állását, itt minden.

Kicsit sunyin, fű alatt bogozódnak a szálak így a közepe vége felé. Bajnokok Ligája csoportkörnek mármint, például alig találni olyan csapatot, melynek biztos elsőségére feltehetnénk kanadai nagybácsink végtörlesztésre küldött dollárjait. Leszámítva a Realt. Mourinho gyilkos gépezete kezdettől fogva szinte sportszerűtlennek hatott a nyíltsisakos ellenfelekkel pakolt kvartettben, mint ágyú a bowling pályán. Tíz rúgott, nulla kapott, négy meccs, tizenkét pont, jónapot.

Mour fenyegető képe után folytatjuk a többiekkel.

A másik valószínűsíthető csoportgyőztes az Inter. José elárvult fiait a jó öreg Ranieri igyekszik még egyszer, utószor csatába küldeni, eddig sikerrel. A Lille ellen diadalmaskodó gárda átlagéletkora 31 év felett, ennek a legénységnek túl sok ideje már nem maradt alkotni, viszont az olasz bajnokságban tíz forduló után nyolc ponttal égnek a tabella alján. Marad a BL, ott Gasperini buktatása óta három meccsen többet gyűjtöttek (kilencet), ott még érhet valamit a szív és a tapasztalat, ott még bármi megtörténhet. A levitézlett tábornok összeverbuválja hát tengődő veteránjait még egy utolsó, őrült misszióra, mint valami rossz b-filmben, csak a befejezés lesz más, amikor az első sarok után az egész nyugdíjasklubot letarolja valami géppuskalábú argentín (vagy portugál, vagy német, esetleg bosnyák).

A többi klub még izzadhat, legalábbis ha valóban megnyugvást jelentő pozícióban akarja zárni a rostát. A Plzen ellen esedékes gólfesztiválját letudó Barcának valószínű meglesz a páholy, melyhez a következő körben elég nem kikapniuk a Fehéroroszországban könnyelműen ikszelő Milantól. A piros-fekete díszpintyek verhetik a fejüket a falba, hogy ennyire felelőtlenül elszórakozták a BATE elleni győzelmet, de valószínű nem teszik, mert még ehhez is buták. Vagy végtelenül bátrak, ez a két tulajdonság hajlamos összemosódni, mígnem az idő eldönti. Például, ha megvernék Messiéket a következő játéknapon... és Nesta lenne a villamos...

Komolyabb a helyzet halálcsoportnak becézhető "A"-ban, a Villareal már vérbefagyva hever a gödör alján, de "Szolgám leszel a másvilágon!" felkiáltással még elkaphat egy bokát és visszaránthatja a sötétségbe akár a City-t valahogy - meg nem mondjuk hogyan - megverő Napolit, akár a túlzott kényelembe süppedő bajorokat. Örökkön ideges Heynckes mester, kinek híresen őszinte orcája a rózsaszín valószínűtlenül sokféle árnyalatát képes megjeleníteni (pirossal összemosott atlétától egészen a cékláig), manapság elefántcsont ábrázattal bambulja végig miként sasszézik csapata négyeseket hintve a "salátástál" felé. Viszont mintha arrogánsak lennének egy kissé, ami végzetes jellemhiba lehet. Némiképpen ezt támasztja alá, hogy a mostani, Napoli elleni 3-2 volt az első olyan meccsük idén, amit úgy is meg tudtak nyerni, hogy kaptak gólt. Amúgy, ha valaki merészelt betalálni Neuer kapjába, az elég zavart okozott legalább egy meglepő döntetlenhez (ne hallgassuk el ugyanakkor, hogy mindössze 4 ilyen alkalom akadt). Ha Citeh a nemzetközi pauza utáni fordulóban erőviszonyoknak megfelelően elnémítja Maradónia népét a Stadio San Paoloban, akkor sor kerülhet a két szuperhatalom csatájára a csoportgyőzelemért. Nulla-kettőről indulva, de Manchesterben, és ez a City, már nem az a City.

Mielőtt tovább latolgatnánk, meg kell jegyezzük, hogy elsőként továbblépni a négyből csak akkor jelent valamit, ha a Góliátok nagyrésze hasonlóan cselekszik. A jelenlegi állás ezt sugallja, de az élen virító nagyok többsége vékony jégen táncol. Ha egyikük, vagy másikuk beszakad, az igencsak feszültté teheti a nyolcaddöntők sorsolását (amelyen csoportban élen végzők párosodnak a másodikokkal).

Az United például csak holtversenyben vezeti a maga falkáját, sőt hálás lehet a Baselnek, a helvétek ugyanis szerdán egy valószínűtlenül elegáns Chipperfield(!)-Huggel(!!) akcióval pattolták az ifjú Rodrigo bődületes kapáslövésével sokáig vezető Benficát. Portugálok botlása miatt a soron követező egymás elleni találkozón Unitednek elég egy gólnélküli döntetlen, hogy azonos pontszám esetén ők legyenek kedvezőbb helyzetben (jó kis meccs lesz). A sasok akkor sem szállnak el végleg, ha esetleg kikapnának, zárásként ugyanis a nulla pontos Galati ellen köszörülhetnek, sőt Rooney-ék majdani baseli győzelme esetén úgyis övék lenne a második hely, ha a maradék két fordulóban pályára sem lépnek. Ennél csak alig lenne kisebb szenzáció, ha nyernének Manchesterben. E valószínűtlen forgatókönyv még Fergusonékat is bajba sodorhatná, a Sir idegesen rágózhatna a St Jakob parkban, míg a Benfica hozzáteszi az utolsó nullát is az Otelul szerzett pontjaihoz.

Kötelesék csoportját őszintén szólva nem látjuk át. Villas-Boas Chelsea-je egyelőre a dekonstrukciós szakaszban jár, amiről főleg az idegenbeli forma árulkodik. A bajnokságban öt vendégségből csak kétszer tértek haza győzelemmel, két zakó és egy döntetlen mellett, míg a BL-ben mind a valenciai, mind a genki túrájuk egy-eggyel végződött. Ha a Leverkusen ellen sem bírnak szakítani a trenddel, akkor az utolsó csoportmeccsen gyilkos ki-ki csatát vívhatnak a Valenciával, igaz otthon. Amihez persze Soldadóéknak előbb még abszolválnia kell Tőzséréket. Egy szó, mint száz, bármi megtörténhet, az viszont nem tűnik valószínűnek, hogy köztük lapulna a majdani győztes.

Ahogy a legmeglepőbb állást mutató "G" csoport tagjai sincsenek éppen a favoritok között, már amennyiben a BL-ről beszélünk, mert végezzen bárki is harmadikként a Zenit, Sahtyor, Porto trióból, az jó eséllyel vigasztalódhat egy vesztesek kupájával (© Franz Beckenbauer), lévén utóbbi négy évből háromban ezek a csapatok nyerték az EL-t. Ami a csúcson szédelgő APOELT illetti, szégyelljük, de egyszerűen túl sznobok vagyunk ahhoz, hogy igazán komolyan tudjuk venni őket. A ciprusiakról akkor is a levezető Kovács, Kozma, Kiprich mágikus háromszögre aszociálunk, ha manapság tizenegy külföldivel állnak fel és verik a Portot. Ez alapvetően a mi hibánk, de még úgy is alakulhat a történet, hogy végül nem kényszerülünk sztereotípiáink átértékelésére. Csak annyi kell, hogy a maradék két fordulóban papírforma eredmények szülessenek.

Végezetül mondjunk valamit a csalódást keltően sótlan Arsenal, Marseille, Dortmund, Olympiakosz brigádról. Az ágyúsoktól nagyszerű teljesítmény, hogy csúnyán gürizett pontokkal vezetik a csoportot, ahogy a Marseille is büszke lehet rá, hogy gyakorlatilag már kibrusztolta magának a továbbjutást (ha nov. 23-án elkalapálják Döme ex-csapatát, akkor még egy 2-0-ás dortmundi zakó is belefér zárásképpen). A verejtékezve gyűjtögetés ugyanakkor kevéssé jelentett élvezetes látványt a semleges publikum számára, Wenger és Deschamps ütközeteit nézve például minden ébren töltött perc bravúrnak számított, de legalább adásba került mind a kettő. Az innen kvalifikáló duótól sem várható végső sorrendet befolyásoló reveláció, de küszöbvizsgának éppen megfelelnek.

Most már reméljük mindenki ért mindent. Jutalmul a végigolvasásért, egyben engesztelésül a kezdetek talán túlzottan is militáns hangulatáért, kérjük fogadják el ezt a videót, ami oly' távol Európától, amennyire csak lehetséges, viszont a benne bénázó felcser garantált derű.