Madridtól máig (vendégszerzőnk cikke):

2010. május 22. Minden Inter szurkoló örökre szívébe zárja a dátumot, a csapat 45 év után újra megnyeri a BL-t a Bernabeuban. J.Cesar – Maicon, Lucio, Samuel,  Zanetti – Motta, Cambiasso  - Pandev, Sneijder, Eto’o – Milito. Ez a tizenegy  volt a siker alapja, no meg a zseniális José Mourinho.  És egy jó adag szerencse.

Eltelt egy szezon, ugyan a klubvilágbajnoki matrica már (vagy még) a mezen feszít, de hova lett a csapat?

"Nem szeretnek, mert jól nézek ki, gazdag vagyok és nagy játékos."

Cé Ronaldó nyilatkozta ezt tegnap a zágrábi éjszakában, a kérdésre, miért utálják őt a szurkolók, amerre csak jár. Annak, hogy senkit nem lep meg a mondat gazdája, nyilván semmi köze a dologhoz. 

A felháborodott szupersztár szavait eddig csak egy paródiában tudtuk volna elképzelni. Indulata, tekintve a véres bokát és a bíró tevékenységét, érthető. A gőg viszont gyerekes. Amúgy meg tessék átugrani a kapust. Legyünk őszinték, a labdával elismerésre méltóan vagány zágrábiaknak védekezésben jó pár felháborító megmozdulásuk akadt. Különösen Leko stoplisa lebegett Damoklész kardjaként a madridi pályafutások felett, hogy Coentrão miként úszta meg Véber Gyuri tragikus sorsát, még a lassításból sem értjük.  

Az olaszok annyira imádják a focit (netán náluk se fér hozzá mindenki az élő közvetítéshez) hogy szokásuk nézni, amint más meccset néz (Direttastadio a program neve). Persze ha Milanisták lennénk, mi is bekapcsolnánk ezt a legendás bolondot, hadd pörögjön a háttérben. Így örült Tiziano Crudeli tegnap este. A nyitás se gyenge, de ami 3:33-tól indul az egészen elképesztő. Angolo-angolo-angolo, tutti avanti! Neked rossz, ha nem nézed meg.

Gondoljuk sokan látták, miként tette idézőjelbe a Barcelona tegnap esti produkcióját az opportunista milánóiak két találata. Egy az elején, egy a végén, keretes szerkezet, mondhatnánk, bár a keretről legalább annyira asszociálhatnánk a gyógyászati segédeszközre, és a vénséges vendégek mozgáskultúrájára.

A katalánokkal kontrasztban szinte sérültnek tűntek a derék taljánok, kivéve persze Pato, Silva és az örökifjú Seedorf. Ezért is illeti őket óriási dicséret az ikszért. Lehet fanyalogva lobogtatni a statisztikát, de ettől még tény, hogy Allegri gárdája tökéletesen megérdemelte a pontot. A hihetetlen technikai és sebességbeli hátrányban lévő olaszoknak csak úgy lehetett esélye a rettenetes vereség elkerülésére, hogy kiiktatták a meccsből a futóversenyeket. Ennek jegyében le is szűkítették a területet a saját tizenhatosukra és annak közvetlen előterére. A vendégek még akkor sem hagyták, hogy megnyúljon a pálya, ha náluk volt a labda, minden akciót a lehető legdirektebb módon próbáltak megoldani, egyszemélyes támadásaikat csak a barca kísérte és a kamera (mármint azt a párat, ami túljutott a félpályán). 

HULK! Mint a képregényben. Kezdésnek hatalmas távoli kapufa bosszantja, majd a belső élről keresztbe pattanó büntetője bőszíti, s ha mindez nem volna elég, hátrányba kerülnek egy őrületes potyával. Mikor mindezek után a 28. percben szabadhoz jutnak, már zöldült (kékült) a feje a dühtől. Olyankor pedig hiába közel negyvenre a kapu, a lövés gyakorlatilag beviszi a portást. A kommentátor a kanyarra koncentrálva "banánt" emleget, amit mi kiflinek mondanánk, de akármelyik is, vasból volt. (via: thefootballtube.com)

Perisics (Dortmund) kapásgóljánál szebbet el sem tudunk képzelni. Annyira a filóba varrja, hogy a labda szinte csókot lehel a találkozó kapufákra. Ha pedig kivárjuk a megfelelő lassítást, a lélegzet elakad látva mennyire tökéletesen rúgja meg a hulló bőrt, a teli csűd erőteljes zamatai közt lágyan dereng némi külis íz. Süllyedjen, ki holmi lőre csizmaszárnak nézte.

Hajdú B István nagyon buta poénja mellett nem mehetünk el szó nélkül. Eu-konform országokban egy ilyen beszólás után alaposan ráizzasztanák az inget, sőt kinézne neki egy kis gondolkodási idő a partvonalon kívül. Mi beérnénk egy hangos bocsánattal és sokkal kevesebb jópofizással.

"Nem tudjuk, mi történt, de a fehér ember lefújta."