Mit kezdhet az értékelés egy olyan meccsel, mint a Juventus-Fiorentina? Egy félidőnyi sosem látott zebra dominancia, amely mégis a hihetetlen mennyiségű elügyetlenkedett ziccerről marad leginkább emlékezetes, majd következik negyvenöt perc tusakodás, előbb igazolva a kimaradt lehetőségek ordas közhelyét, végül aztán csak a Juvének osztva három pontot. Jogosan, mivel a firenzeiek egytől egyig gályarabságot érdemeltek volna az első játékrészben nyújtott produkcióért.

Ezt a két gólt látni kell. 

Neymar, a Santos ifjú cselkirálya tegnap a varázspálca másik végén találta magát, de nagyon. A csodafiú egy Rio-i freestyle bajnokságon vett részt, bírói minőségben, a bajok akkor kezdőttek, amikor az esemény záróakkordjaként gáláznia kellett volna a győztessel, Sean Arnaud Garnier-val (Franciaország). Hogy egy focista alulmarad az idomított fókaként való öncélú labdázásban, nincsen ebben semmi kínos, ám az egyik trükk -és itt egy mondaton belül mondunk ellent önmagunknak- mégis szégyentelenül alázóra sikeredett, mi pedig keressük az állunk (Neymar meg a labdát). Foci, nem foci, ez mágikus volt.

Elkötelezett olvasóink már megszokhatták, hogy időnként lefordítunk arra érdemes külföldi blogokban megjelenő írásokat. Így teszünk most a tegnapi Early Doors Balotelliről szóló cikkével, ami a mi véleményünket is tükrözi. Persze kicsit átírtuk, hogy magyarul is legyen olyan jó, mint az angol.

A Mario Balotelli felrántott meze alatt rejlő szlogen (Why always me? - Miért mindig én?) Joker elhíresült mondatát jutatta eszünkbe a Sötét Lovag című Batman filmből: Why so serious? (Miért... vagy... ilyen.. komoly?).

Hasonlóan a Heath Ledger játszotta figurához, Balotelli mára anarchista ikonná vált, a lázadás ellenállhatatlan megtestesítőjévé, aki fittyet hány a társadalmi normákra, és magasról tesz az autója szélvédőjén elhelyezett Mikulás-csomagokra. Nem is lehet kérdés, hogy ő Joker. Talán a legjobb, akit az angol futball valaha látott.

 "Tatabányán nem futóhomokra, hanem sziklaszilárd alapokra építkeznek a fociban, és ez lehet a jövő útja"
(O.V.)

Van élet az NB II-ben, tudhatjuk meg az Nemzeti Sport mai "Fókusz "rovatából, bár a pénz természetesen kevés. Az optimista hangvételű cikkből kiderül, hogy szerencsére egyre több pozitív példa is akad a klubok gazdaságos működtetésre, például a miniszterelnök által is dicsért Tatabányán. 

A város második emberének büszke nyilatkozatát olvasva aztán végképp kalapot kell emeljünk a fiskális szigor láttán. A helyi önkormányzat - ha hiszik, ha nem - minden második adóforintot arra próbált meg elkölteni, amire adták, és csak a maradék ötven százalékot tapsolta el pogácsára, díszebédre, Nemcsák Károlyra, Lázár fogatra vagy hatvanéves bányászok nosztalgiameccsére (példáink csak illusztrációk). Még egyszer mondjuk, alábbi volna a követendő példa:

Verebes József örökbecsű szavai csábítanak sommásan annyival elintézni a vasárnapi 1-6-ot, hogy a United csúnyán belegyalogolt a késbe. Bár a gólkülönbség a kitámadó hazaiak elemeire hulló védekezéséből fakad és az összképet tekintve túlzónak is nevezhető, szerintünk Fergusont komolyan el kell gondolkoztassa, vajon miként zuhanhatott ennyire szanaszét a hátsó alakzat. A skót mester meccs utáni megindultságában Evráék kamikaze taktikájával magyarázta a lefújás környékén kapott gólokat (szám szerint hármat), mondván, egyrészt megérti, hogy még a védői is elvakultan mentek előre, másrészt viszont bölcsebb lett volna, ha az adott helyzetben inkább a károk minimalizálására törekszenek. Mindez igaz, de nem ad valódi magyarázatot a vereségre, melyet sallangmentessége tett igazán megalázóvá. Addig még rendben van a dolog, hogy a City oldalán hiba volna elszállni az ölükbe hulló gólfesztiváltól, ám ennél sokkal nagyobb tévedés lenne, ha a város másik felén nem vennének a szívükre minden egyes bekapott találatot. Valami nem stimmel.

Nem akarjuk elhinni, de veszélyben Gennaro Gattuso pályafutása. Kedvenc olasz rombolónk agyidegbénulás miatt már több mint egy hónapja nem lát rendesen a bal szemére. Mint a Milan orvosai elmondták, Gattusonak már nyáron is voltak problémái a látásával, edzések után rendszeresen gyötörte rosszullét, hányinger, ám az örök harcost nem tudták rávenni a pihenésre.

Roman Pavljucsenko elementáris erejű szabadrúgása egy emberként ugrasztotta talpra a stadiont, de tévé előtt is kiszaladt egy mondatszerűség a szánkból, amit nem idéznénk. Inkább magát az irgalmatlan sütőt, sőt mellé kalkuláltunk sebességet és bemutatjuk az egyetlen arcot is, akit tökéletesen hidegen hagyott az egész. Hej, az a csattanás, lehet, hogy egyszer még kiadjuk sms jelzőhangnak.

Ahogy néztük, néztük a végtelen szenvedést kongó marseille-i éjszakában, egyszerre olyan dolog történt, amire magunk sem számítottunk. Megsajnáltuk Arséne Wengert. Igazi kapitány ő, aki évek óta rendületlen süllyed együtt a hajóval. Végtelen kitartása még úgy is elismerésre méltó, hogy miatta kaptak léket. Tán a futball istenei is hozzánk hasonlóan érezhettek, mert az ordítóan nulla-nullás mérkőzést végül mégiscsak megnyerte az Arsenal egy esetleges Ramsey góllal, a kilencvenkettedikben. Így talán egy kicsit könnyebb lesz megemésztenie a franciának, hogy mivé is lett a csapata.