"Alázni jöttünk, nem részt venni" végre egy nagypofájú kiscsapat.

Belize pénz és profik nélkül, de vérmes reményekkel vágott az Arany Kupának. "Nem elég legyőzni az Egyesült Államokat, alázzátok meg őket!" szólt a szövetség elnökének felhívása mielőtt a másfél debrecennyi lakossággal bíró Közép-amerikai állam nekifeszült Klinsmannéknak. Mintha egy szúnyog nem megcsípni akarna, hanem letépni a karod.

A tegnapi USA-Belize párosításra még a totóanalfabéták is kapásból rávágták a fix egyes-t, amit az se befolyásolt, hogy az Államok amolyan b-csapattal vágott a vendégek által először megtisztelt vetélkedésnek. A "megtisztelt" természetesen úgy értendő, hogy az Arany Kupán való részvétel kivívása az ország labdarúgásának mindmáig legnagyobb diadala, amely elérhetetlen grálként lebeg majd a következő generációk szeme előtt.

A kvalifikációról döntő, Nicaragua ellen vívott meccs megnyerésével (2-1) csak az amerikaiak elleni 1979-es softball diadal állítható párhuzamba (1-0, Pánamerikai Játékok), az eufóriát pedig még az sem csökkentette, hogy a tornán való szerepléshez szükséges 150.000 dollárból mintegy 150.000 dollár hiányzott.

Az FFB (Belize-i Labdarúgó Szövetség) a legkülönbözőbb módokon (jótékonysági barbeque, telefonos adományvonal stb.) igyekezett foltozni a lyukat, erőfeszítéseiket dicséri, hogy a torna kezdetekor alig 25.000 dollár volt a hiány. Azóta pedig már csak 24.999, köszönhetően a Grace Beverage Center részére kiosztott vajszívű lájkunknak.

Erről még később, most térjünk vissza az Arany Kupához, amelyen Közép-Amerika legkisebb állama nem pusztán részt akart venni, de nem ám, kedvenc elnökünk - írjuk már le a nevét: Ruperto Vicente - ugyanis nemes egyszerűséggel a végső győzelemre szólította fel szakácsokból, túravezetőkből, tanáremberekből és egyetlen profiból álló csapatát (a másik lesérült).

"Elmúltak azok az idők, amikor csak a részvétel volt a célunk. Sem a szövetség, sem az ország nem fekteti pénzét többé olyan fiatalokba, akik csak a részvételért utaznak el egy tornára. Mostantól azért indulunk, hogy nyerjünk."

Szimpatikusan eredeti hozzáállás ez a "minden gól ünnep" tahitizéshez képest, persze köszönő viszonyban sincs a realitásokkal, na és? Mindez tegnapról mára aztán ki is derült egy ékes 6-1-es zakó képében, amelyről egyelőre csak egy hivatalosnak tűnő, zenés (brr) összefoglalót sikerült fellelnünk. Baromi amatőr gólokkal és annyira hangulatgyilkos aláfestéssel, hogy arra csak valaki olyan lehetett képes, aki soccernek hívja a futballt.

Az ötösről fejelt gólóknál és Donovan überkamu tizenegyesénél sokkal érdekesebb a belize-i játékosok mérkőzés utáni nyilatkozata. Ugyanis többen, és egybehangzóan azzal sokkolták a nagyérdeműt, hogy a portlandi járatra várva ismeretlenek tízezer euróval próbálták rávenni őket, hogy feküdjenek le az Egyesült Államoknak. Úgy látszik mégsem voltak teljesen hatástalanok Vicente vérmes nyilatkozatai. Ettől függetlenül a dolog enyhén szólva a túlbiztosítás csimborasszójának tűnik, ezért is különösen nagy szó, hogy hazaszeretettől fűtött hőseink gondolkodás nélkül visszautasították a tisztességtelen közeledést. Mindezt ráadásul úgy, hogy ha nem jön össze a maradék pénz, akkor saját zsebből kell pótolniuk a hiányt.

Oké, az USA-t nem alázták meg, sőt több, mint valószínű, hogy a kupát sem viszik majd haza, de egy dollárt azért bőven megérdemelnek öntől is. Ráadásul ingyen, elég ha péntekig tol egy lájkot a generóz felajánló oldalára.