"A német-dán meccsen a Futballsznob is tiszteletét tette, és megállapította, hogy mindaz a szenny, ami folyik a magyar médiából, az teljességgel felháborító."

Hűséges olvasóink bizonyára elvonási tünetekkel szembesültek az elmúlt napokban, higgyék el nekünk fájt a legjobban. A szerkesztőség egyik fele újra a balesetin végezte, a másik pedig Lvov sikátoraiban veszett el. Jöjjön hát a nagy felzárkóztatás.

Éppen az olasz csoport második körénél akadt el a szavunk, amiről majd később szólnánk, de annyit elöljáróban, hogy szerintünk ez a csoport volt az igazi halál.

Aztán megérkeztünk Lvovba, pont akkor, amikor az ukránok tízezrével gyülekeztek a Szvobodi Proszpekten (kvázi főtér), hogy kiszurkolják Seváék sikerét. Az óriási zuháré reményt adott, hogy nem maradunk le a kezdésről, így mi is láthattuk, ahogy a franciák erőt demonstrálnak. Legalábbis nekünk úgy tűnt. Sok mindent nem láttunk ugyanis a kivetítőből a tengernyi ukrán zászló mögül.

Aztán az esti meccs (angol-svéd) meghozta az Eb legparádésabb csatáját. A második félidő különösen emlékezetes marad, de Carroll első félidős fejese valószínűleg örökre beég minden valamirevaló futballszerető agyába. Az a meredek beadás, az a súlypontemelkedés, az a tökéletesen megfejelt labda! Szenzációs jelenet volt!

És akkor mit mondjunk Welbeck góljáról, ami meg egyszerűen lángra lobbantotta az angolok harci kedvét,  várhatóan nagyon komolyan számolni kell majd velük a továbbiakban. A svédek balszerencsések voltak, az Eb legjobb meccsén búcsúztak.

Aztán jött az Eb szégyenfoltja, az A csoport. Nem csak a lengyel szurkolók minősíthetetlen viselkedése, de a csapatok teljesítménye is eléggé keserű szájízt hagyott maga után. Végül úgy is mondhatjuk, hogy gellert kapott az Eb, hiszen az oroszok és a lengyelek továbbjutása talán kívánatosabb lett volna pusztán futballszakmai okokból. Végül az oroszok nagy csalódást keltettek az utolsó meccsen, fény derült arra a hiányosságukra, hogy teljesen hiányzik belőlük a robbanékonyság, ha nem tudnak kontrázni, gyakorlatilag elfogy a tudományuk. Természetesen jobb csapat, mint a görög, de nem mondhatni, hogy érdemtelenül estek ki. A görögökre pedig mit lehet mondani?! Ismét példát mutattak. Példát mutattak arról, hogy miként éljünk azzal a kevéssel, ami van, hogyan foglalkozzunk a jövővel, ne pedig azzal, hogy mi volt 3 napja, példát igazi csapatszellemből, hitből.

Hogy aztán másnap a hollandok ebből mit sem tanultak, az az élet által ajándékozott gyönyörű allegória volt. Végtelen tehetség eltékozlása, nulla csapatszellem, hitetlenség. Folytatódott, amit már eddig is írtunk, hogy a portugálok tényleg nagyon komolyan gondolják ezt az Eb dolgot, és végre Cristiano Ronaldo is megajándékozott minket egy Aranylabda-közeli produkcióval. Taktikailag egy nagyon fontos előnnyel rendelkeznek. Ronaldo és Nani Tibi olyan komoly támadópotenciállal bír, hogy elég nekik 3 igazán támadószellemű játékost pályán tartani, ami 3 védekező jellegű középpályást tesz lehetővé. Éppen ezért alaptalan Ronaldo szidása, hiszen rengeteg olyan játékhelyzetet kell megoldania, ahol két védő van a nyakán. A Real Madridban például van mellette még egy Özil, aki elvonja a védők figyelmét, ezért könnyebb dolga van.

A német-dán meccsen a Futballsznob is tiszteletét tette, és megállapította, hogy mindaz a szenny, ami folyik a magyar médiából az teljességgel felháborító. Eleve döbbenetes, hogy az ingyenélő firkászok nem a futballról írnak és a körülötte lévő eseményekről, hanem arról, hogy mennyit kellett várniuk a vonatra. Persze tudjuk, hogy fontos a bennünk élő rosszindulatot megszólaltatni, de talán előre léphetnénk egyet ebből a barbár, civilizálatlan gondolkodásból. Ukrajna egy szegény ország. Az egy főre jutó GDP-je 7000 USD (összehasonlításképp a magyar körülbelül 19000 USD). Rosszak az utak, nagyobb a bűnözés, kevesebb a higiénia, igen, minden ilyesmit lehet tudni már előre. Ehhez képest viszont 10-szer jobbnak érződik az egész. Nagy az igyekezet, mindenhol van wifi (nettó hazugság az ellenkezője), gyönyörűek a stadionok (amiből nekünk egy sincs), a környékük nem lepukkant, a szurkolók szállítása kis túlzással gördülékeny. A város tiszta, igen katonák mindenhol vannak, de nem barátságtalanok, (nem lóbálják a gumibotot sem... pff) és főleg egy szót sem szólnak a turistákhoz, legyen az tök részeg éneklő német horda, vagy gumiruhában öntudatlanul földön fekvő dán, esetleg éjszaka utcán hangoskodó magyar. Arra vigyáznak, hogy mindenki jól érezze magát. A határon a meccsjegyet látva gyakorlatilag épphogy csak a bordó szőnyeget nem gördítik a szurkoló lábai elé. Persze, aki amerikai birkaságra és sterilségre vágyik, azt itt nem kapja meg. Lehet arról írni, hogy rugalmatlanok, hogy tumultus van a buszon vagy drága a szállás. Persze lehet, de inkább arról kéne, hogy mindezek ellenére milyen jól tudja érezni magát ott az ember. Ne feledjük az ukránok csak tanulják ezt a fene nagy szabadságot. Érdekes például látni, ahogy a helyiek videóra veszik a szurkolók stadion felé tartó vonulását.

Visszatérve a német-dánra, lehetett látni a németek elképesztő magabiztosságát, Schweinsteiger uralmát a középpályán, Hummels hiba nélküli védekezését, vagy éppen Khedira munkabírását. És az a szép ezen az Eb-n, hogy még így is jöhetett volna egy apró balszerencse, és a dánok mentek volna tovább. Például az a tizenegyes gyanús eset Bendtner helyzeténél.

Összességében elmondható, hogy rettentő kiegyensúlyozott az Eb, gyakorlatilag folyamatos matekozásra kényszerül az ember: pörögnek az agyakban az egymás elleni eremények, minitabellák, gólarányok.

Végül továbbmentek a németek és a portugálok a halálcsoportból, ami tökéletesen igazságos kimenetel. Ez a két csapat vélhetően az elődöntőben is szerepelni fog, hiszen nehéz elképzelni, hogy a görögök vagy a csehek megfricskázzák őket.

Olaszország – Írország 2-0

És akkor elérkeztünk a tegnaphoz, ahol eljött az igazság napja. Az olaszok az elmúlt napokban a biscottót vízionálták (magyarul: keksz), azaz, hogy úgyis 2-2 lesz a spanyol-dán, kevés az esély. Végül nem így alakult. Az olaszok visszatértek a kaptafához, és gyakorlatilag kiszenvedték a győzelmet. „Biztos sok új szurkolót szereznek maguknak” - mondtuk a meccs egy pontján és tény, hogy ezen a napon az írek voltak azok, akik futballozni próbáltak. A maguk esetlen módján, tegyük hozzá gyorsan, hiszen rettenetesen korlátozott az, amit elővezettek. Még akár a torna leggyengébb csapata címmel is megajándékozhatjuk őket. Rendkívül lassúak, nem képesek kontrázni, az egyetlen amit tudnak, az a rombolás. A fizikumra épített játék, sok magas labda, párharcok. Ezek voltak azok a hozzávalók, amelyekkel gyakorlatilag megbénult az olasz támadójáték. A zöldek elérték, hogy az olaszok hosszú időszakokra beszoruljanak a saját térfelükre, mivel a középpályán senki nem volt, aki lendületet tudott volna vinni a játékba (Motta támadóközéppályásként teljesen hatástalan volt). Cassano szerencsés gólja teljesen érdemtelenül jött és utána sem érdemelte ki a squadra azzurra a győzelmet. Az egyedüli jó pont a hiba nélküli védekezés volt, de ennek külön kiemelése az ír csapat túlzott dicsérete volna. Balotelli hozza a félkarú rabló emberi megvalósulását. Igazi szerencsejáték a szerepeltetése. Általában csak ölik bele a zsetonokat, most meg a semmiből felvillant a három cseresznye.

A zöldek elleni produktumon persze nem érdemes sokat rágódni, hiszen jön a negyeddöntő és az olaszok simán visszatérhetnek a 3 védős felállásra, pihent Maggióval és Giaccherinivel (bár Chiellini sérülése ennek a formációnak nem jött jól). Még akár az ukránokat is kaphatnák, ami a 2006-os vébén egyszer már jól csúszott nekik, rosszabb esetben viszont  jönnek a franciák, és kezükben a repülőjegyek hazafelé.

Spanyolország - Horvátország 1-0

A csoport másik meccse egészen hihetetlen volt. A horvátok újra bizonyították, hogy mennyire kiváló csapatot alkotnak. Slaven Bilic parádés edzőnek tűnik, a maximumot hozta ki ebből a társaságból. Rakitic helyzeténél fordulhatott volna a futballtörténelem, de nem tudta lefejelni a földre a labdát, ami majdnem biztosan gólt eredményezett volna. Egyébként teljesen megfojtották a spanyolokat, akik alig tudtak eljutni a kapuig, bár természetesen ők voltak a jobb csapat. Hihetetlen, ahogy a meccs 85 percét a kezükben tartják a kilencvenből, egyszerűen félelmetes mennyire az uralmuk alá tudják vonni a pályát. Az ellenfélnek az az öt perc marad, amikor egy-két kontrát végig lehet futtatni. De ez nagyon nehéz műfaj. Külön szeretnénk kitérni Luka Modricra, aki ezen a meccsen egészen parádésan játszott, folyamatosan oldotta meg a nehezebbnél nehezebb helyzeteket a középpályán, és egy csodálatos külsős asszisztot varázsolt Rakitic fejére.

A horvátok teljesítményének tükrében (és viszonyítva azt a hollandokéhoz) nem kérdés, hogy a "C" legalább annyira volt a leggyilkosabb csoport, mint a németeké ("B"). Ha pedig arra gondolunk, hogy Jesus Navas két perccel a lefújás előtt szerzett góljáig bármelyik két csapat továbbléphetett volna a háromból, hát mi még ilyen Eb-t nem láttunk.

Ami a spanyolokat illeti, nyilván javulni fognak még, de szükségük is lesz rá, mert a negyeddöntőben valószínűleg jönnek a vérszemet kapó angolok.