Portugália – Dánia 3-2

A délutáni meccsen újra beigazolódott, hogy nem teljesen reménytelen ez a portugál csapat. Az első félidőben végig domináltak, sorra vezették támadásaikat, főleg Nani Tibi volt elemében, aki most végre nem csak tetszetősen próbált meg játszani, de hatékonyan is. Persze az sokat levon a 40 perc alatt kemény melóval összegereblyézett kettő-nullás előny értékéből, ha a 41.-ben egy buta védelmi hiba után gólt kap a csapat. Ugyanis a dánok első veszélyes akciója rögvest gólt eredményezett. A portugál középpályások nem tudták blokkolni a beadást, a gyenge oldali szélső védő rosszul helyezkedett, a kapus túl korán elkötelezte magát, a visszafejelt labdára pedig egyedül érkezett a csatár. Persze mielőtt bottal ütnénk a portugál védelmet, jegyezzük meg, hogy  egy előre begyakorolt figura tökéletesen sikerült kivitelezését láthattuk. Újabb Morten Olsen védjegy.

A második félidőben aztán a portugálok megpróbáltak kontrákra játszani, mélyen védekeztek, és a dán középpályások elszórt labdáiból indultak, ami majdnem tökéletes taktikai elképzelés volt, hiszen több ziccert is kialakítottak. Egyszerűen hihetetlen és sokkoló, hogy Ronaldo képes volt ennyire begörcsölni a kapu előtt. Ebből is látszik, hogy egy csapatnak mennyire szüksége van a vérbeli csatárokra, a csetlő-botló Pippo Inzaghikra és Trezeguet-kre. Ronaldo annyira tehetséges, hogy akármit csinálhatna, körbe futkoshatná a kapust a labdával, ehelyett még egy cselre se tellett. Így viszont rosszul sült el a választott taktika, hiszen a portugálok nem voltak képesek a meccs végéig koncentrálni védekezésben, és egy sima beadás fejessel egyenlítettek a dánok. Ennél a viszonylag egyszerű gólnál a portuk szélső védője szabadságon volt, és Pepe is túl távol helyezkedett Bendtnertől.

Csodával határos szerencse, hogy a portugálok végül meg tudták kaparintani a győzelmet, de ez azt jelzi, hogy jó erőben vannak, hisznek magukban és tudnak küzdeni egymásért.

A portugálok ezen a meccsen visszakaptak valamit a sorstól a németek elleni zakó után, és összességében mondható, hogy megérdemelten nyertek. A dánok újra bizonyították, hogy nagyon fegyelmezettek, de egyénileg  hiányoznak a kvalitások egy komolyabb eredmény eléréséhez. Nehéz megítélni, hogy mi lesz a záró fordulóban, a dánok óriás szerencsével (és az események kedvező alakulásával) elérhetnek egy ikszet, a portugál-holland viszont kegyetlen meccs lesz a továbbjutásért. Ha az eddigi formákat nézzük, a portugálok reménykedhetnek.

Németország-Hollandia 2-1

A németek igazi gálaelőadást tartottak ősi riválisuk ellen. Az első félidőben pörgött az oktatófilm. Nehéz szavakba foglalni, hogy mekkora különbség volt a két csapat középpályája között. Egyébként is kicsit pironkodunk, hiszen eddig még nem írtuk le, hogy Schweinsteiger, Khedira és Özil talán a világ legjobb belső középpályáját alkotják (leszámítva persze a spanyolokat). Egyszerűen minden megvan bennük: erő, lendület, finesz, tapasztalat, sebesség, fegyelem. A német Eb-győzelemnek ők lesznek a fő letéteményesei. „Sehr zweikampfstark!” - zengi a német és ez tegnap is beigazolódott: 50-27-re nyerték a párharcokat. Schweini az első meccs álmos játéka után kezd felpörögni (70 passz, 11,9 megtett km), Lahm leradírozta Robbent, Gomez a kritikák kereszttüzére két parádés góllal válaszolt, Neuer a végletekig magabiztos, egyszerűen nincs hibapont ebben a csapatban. A második félidőben ugyan kicsit visszavettek, de azért igazából fel nem merült, hogy nem nyernek.

A hollandokból megint hiányzott a hit és az igazi elszántság, amit nagyon rossz volt látni. Igazi vezéregyéniség nincs, a sok nagy ego labdával görcsöl, anélkül meg alibizik. Még a szépítő góljuk megszerzése után is tanácstalanul passzolgattak, nem volt bennük semmilyen dinamizmus.  Persze a nagy meleg miatt nyilván nehéz volt felpörögni a meccs végén, de ez édeskevés. Egyértelműnek tűnik, hogy a szerencsésen összerugdosott vb-ezüst dacára van Marwijk nem képes a legjobbat kihozni ezekből a játékosokból. Így visszanézve az sem volt véletlen, hogy még mi is majdnem ikszeltünk velük Hollandiában. Jól látszik, hogy pusztán az egyéni kvalitásoknak köszönhetően tudnak úgy-ahogy versenyképesek lenni, egyben nagy kár, hogy nem láthatjuk őket igazi fényükben csillogni.

Az utolsó fordulóban a németek gurítanak egy hármast a dánoknak, vagy ha borzasztó pechesen alakul, akkor maximum egy döntetlenre leadhatják a meccset (az is sima csoportelsőséget jelent). A hollandoknak legalább két góllal kell nyerniük a továbbjutáshoz, de ehhez elsöprő lendületre és egy korai gólra lenne szükségük, ráadásul védekezni is meg kéne tanulni, szóval csupa olyasmi, amit az eddigi teljesítményük alapján nehezen tudnánk elképzelni. A sztárok közt most nyilván egymás hibáztatása a téma, ha még egyáltalán beszélnek egymással. A portugálok sokkal egységesebbnek tűnnek. Nehéz elképzelni olyan kimenetelt, hogy a hollandok menjenek tovább.

Viszont németnek lenni nagyon jó lehet: